2. évad 5. rész

*Ronnie szemszöge*

-Most komolyan kérdeztem-nyitotta ki az egyik szemét.-Mert enyhén kínos lenne,ha minden visszaállna a rendes kerékvágásba úgy,hogy egy laza 2 év eltelt és...
-Miért lenne kínos?-vágtam közbe.-Odamész Andyékhez,meghallgatod  a rizsát,de is elregéled a dolgaid,aztán minden el lesz rendezve. Hol itt a probléma?-húztam féloldalas mosolyra a szám.
-Nem tudom-fúrta a mellkasomba az arcát.-Csak... Olyan fura ez az egész... Mármint,egyáltalán hogy a francba kerültetek Betty esküvőjére? Ja,és ami a pofont illeti,nem csinálnám vissza-jelentette ki.
-Aucs,ez most duplán fájt!-forgattam a szemem.-Betty Andy valakijének a valakije-gondolkodtam el.
-És te hogy keveredtél oda?-könyökölt fel a mellkasomon.


*Grace szemszöge*

Egy ideig tétovázott. Igazából már én is megbántam,hogy feltettem a kérdést. Automatikusan a legrosszabbra gondoltam,de igyekeztem elhessegetni a hülyeségeket,csakhogy ami befészkeli magát a fejembe,az onnan egy ideig nem menekül.
-Ha elmondanám,úgyis félreértenéd-bökte ki.
-Hát ez remek!-csattantam fel.-Ennyit a bizalomról!
-Nem ezt mondtam. Azért voltam ott,mert Bettyvel jóban lettünk-folytatta.-Meghívott,én meg nem akartam bunkó lenni,így elmentem. De hogy te is ott voltál,már egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Igen,most zúdíthatsz a fejemre azt,amit akarsz...
-Tudod,ha nem úgy kezdted volna el,hogy úgyis félreérteném,akkor talán nem lennék most pipa rád-ültem fel török ülésbe
-Ne haragudj,nem az volt a szándékom,hogy felbosszantsalak-tornázta ülő helyzetbe magát ő is.
-Pedig sikerült-fújtattam.
-Tényleg sajnálom. Azért mondtam azt,amit,mert nem akartam,hogy félreértsd és visszamenj,mert abba beledöglenék-ölelt át.
-Elég szarul csináltad ezt a visszatartósdit-hunytam le a szemem,beszívtam a levegőt,majd ki,és megpróbáltam lehiggadni.-Menjünk,még Jessel beszélnem kéne,mert tuti utál.-Beletúrtam a hajamba,majd felálltam,és kezet nyújtottam Ronnienak is.
Hát,mint kiderült,nem volt egy jó ötlet,ugyanis neki esze ágában sem volt talpra állni,így vett egy lendületet,megfogta a kezem,és szépen,kecsesen,olyan tipikusan Ronnie módon magára rántott engem is.
Bármennyire is haragudni akartam rá,ezen akaratlanul is elmosolyodtam.
-Komolyan menjünk,mielőtt még meggondolom magam,vagy lelöknék egy-két felest,hogy több bátorságom legyen.

-------------------

-Nem lehetne,hogy te beszélsz velük?-kérdeztem a fiúk ajtaja előtt állva.
-És mit tudnék mondani? "Bocsi,hogy a csajom helyett én beszélek,de ő nem mer,így megpróbálom átérezni,hogy mi a f*szért ment el 2 évre?-ráncolta a homlokát.
-Jó,igazad van,én beszélek-forgattam a szemem.-Nem.... Nem tudom,hogy mit kéne csinálnom.
-Hát ezt-nyomta be a kaputelefonon lévő gombot,majd beleüvöltött valami baromságot.
-Végül is,ha te nem teszed meg,valószínűleg én sem fogom-álltam egyik lábamról a másikra.
-Haver,te tényleg ekkora far...-sétált ki Andy az ajtón.
-Na lódulj!-lökött be Ronnie ugyan abban a pillanatban,mikor a másik fiú kilépett,így én sikeresen ráestem.
-Asszem' a hatásos belépőket kipipálhatom a bakancslistámon-nevettem fel.
-Elég jól megy neked-tűrt egy tincset a fülem mögé Andy.
-Basszus,ne haragudj!-kaptam észbe,hogy rajta ülök,majd feltornáztam magam álló helyzetbe.-Csak ez a hülye...-fordultam meg.-Elment. Hát ez remek-vakartam a tarkómat.-Most még totál idiótának is nézek ki.
-Miattam volt?-kérdezte egy kis idő után.
-Tessék?-értetlenkedtem,szokásomhoz híven.
-Miattam mentél el? Amiért a fejedhez vágtam dolgokat előző este?-fonta össze a mellkasa előtt a karjait.
-Nem-válaszoltam.
-Ne hazudj!-döntötte oldalra a fejét.
-Nem csak miattad hagytalak itt titeket-egészítettem ki magam.
-Akkor?
-Úgy kezeltetek,mint egy őrültet. Mint aki közveszélyes,és nem lehet a közelébe menni. 5 lépés távolságot tartottatok tőlem még akkor is,amikor egymás mellett jöttem le a lépcsőn valamelyikőtökkel. Levegőnek éreztem magam,ráadásul  szükségem lett volna rátok,de baromi nagy...-kezdtem bele.
-És?
-Mi és? Te szívesen lennél olyanokkal,akik idegenként kezelnek,holott marcangol a tudat,hogy majdnem kinyírtad magad? Csak hogy tudd,akkor este azt kívántam,bárcsak lett volna abba a ki*aszott pisztolyban töltény,úgy legalább nem kellene egyikünknek sem azon rágódni,hogy rendbe fogok-e jönni bármikor is,és akkor nem kerülnétek engem nagy ívben-fejeztem be.
Egy ideig csak bámultunk egymásra.
Vagyis én a földet fixíroztam,ő meg engem.
Enyhén kínos volt,lyukat égetett a tekintete az arcomba.
Azon gondolkodtam,hogy sírjak-e,felpofozzam-e,vagy csak egész egyszerűen húzzak el megint,és most még életjelet se hagyjak magamról. Csak úgy felszívódnék,mint egy kísértet. Mindenkinek jobb és kényelmesebb lenne.
-Sajnálom-nyögte ki,majd reagálni sem tudtam,mert magához rántott.
-Egy puszta "sajnálom" nem old meg semmit,és nem is változtat semmin-vezettem bele az ujjaim fekete fürtjeibe.-De ha ez boldoggá tesz,én is sajnálom.


-Nem akartam fájdalmat okozni. Azt meg végképp nem,hogy elmenj. Őszintén sajnálom,egy balf*sz voltam,amiért nem vettem észre,hogy szükséged volt ránk. Megértem,hogy haragszol,és azt is,hogy kételkedsz abban,hogy itt maradj-e,de kérlek ne menj el. Kellesz nekem,olyan vagy,mint a testvérem. A családom,én felnézek rád,. Becsülök benned mindent,és magam mellett akarlak tudni-fejezte be.-Ne hagyj itt minket újra. Kérlek!
-Nem megyek vissza-toltam el magamtól.
Ha nem teszem,elbőgöm magam,és ezt nem akartam,így inkább megszakítottam a pillanatot.
-De nem miattad maradok. Ezt tartsd észben-vetettem oda,majd elindultam a nappali felé,ahol a tv zaja hallatszott.
Ahogy kimondtam,rögtön megbántam. Hazugság volt,hiszen őmiatta pont ugyanannyira maradok,mint Ronnie miatt.
-Rendben-motyogta az orra alatt,miközben megtörölte a szemeit.
Na álljon meg a menet!
Andy sírt!
Mi a francról maradtam le ebben a 2 évben?
Ő soha nem sírt apróságokért,sőt! Még fontosabb dolgok miatt sem hullottak a könnyei,hát mi a rák történt itt,hogy ennyire elérzékenyült?
-Grace?-hallottam meg Ashley hangját.-Basszus,ne haragudj az esküvős mizéria miatt. Nem akartam rád mászni,vagy mi a szöszt csináltam-vakarta a tarkóját,majd villámsebességgel előttem termett és megölelt.
-Húzz innen!-szűrte a fogai között Jess.
Hirtelenjében azt hittem,hogy nekem szánta,de miután a karjaimba vetette magát,megbizonyosodtam róla,hogy Ashleynek címezte az előbbit.
-Én annyira sajnálom-zokogta a vállamba.-Mindent,egy hisztis ku*va voltam,nem ismertem be,hogy hibáztam. De tudom,és sajnálom. Te vagy a legjobb barátnőm,az is voltál,és az is maradsz. Ezen nem változtat semmi,még az sem,hogy most valószínűleg rám sem bírsz nézni. De kérlek próbálj meg megbocsájtani nekem!
-Igyekszem-simogattam a hátát.
-Oké-szipogott egy sort,majd felegyenesedett,megtörölgette az elfolyt sminkjét,majd a kanapéhoz ballagott. Vagyis fogalmazzunk pontosabban,Jinxx ölébe vetette magát..
Megölelgettem a többi srácot,megnyugtattam őket,hogy maradok. Később kaptam egy üzenetet Ronnetól,hogyha menni akarok,szóljak neki. Bepötyögtem a választ,és leültem a kanapé sarkára. Távol akartam maradni Andytől és Jesstől,gondolkodnom kellet,vagy lazítani. Még nem döntöttem el,hogy melyik legyen.
-Itt maradsz?-szólalt meg Andy.
-Nem,a szállodában még pár napig érvényes a foglalásom-válaszoltam valami hülyeséget bámulva a tévén.
-És utána?-próbálkozott.
-Még nem tudom.
-Jöhetnél ide,semmihez sem nyúltunk amiót....
-Átgondolom-vágtam közbe.
-Rendben-felelte letörten.
Majdnem odamentem,és megpuszilgattam,megölelgettem,de tartottam magam. Ha egy csöppnyi teret sem adok magamnak,megint azt fogja hinni,hogy ezt a "Semmi nem számít,amit Andy csinált,Grace úgy is megbocsájta" listámhoz írom. Ez most nem így lesz.

-------------------

Pár perc múlva csöngettek. Elbúcsúztam a fiúktól,majd kiléptem az ajtón. Ronnie mosolygós arcával találtam szemben magam.
-Nem tűnsz boldognak-jegyezte meg,ahogy elhaladtam mellette a kocsija felé.
-Csak lépjünk le!-vágódtam le az anyósülésre.
-Értettem,ne firtassam a témát-szállt be ő is.
-Egy ideig ne-döntöttem a támlának a fejem,majd lehunytam a szemem.
Beszívtam a levegőt,és kifújtam. Igyekeztem szabályozni a szívverésem,visszanyomni az előtörő könnyeim,és káromkodásaim.

-------------------
-Maradsz?-kérdeztem a szálloda ajtaján belépve.
-Igen-jött a válasz mögülem.
Elkértem a recepciós sráctól a kulcsokat,aki úgy bámult rám,mint valami csodára,beszálltunk a liftbe,és vártuk,hogy kitegyen minket a megfelelő emeletnél.

 ............


1. emelet



2. emelet



3. emelet



4. emelet



5. emelet



6. emelet


.............


-Milyen lassú ez a szar?-forgattam a szemem.-Soha az életben nem fogunk felérni a 20.-ra.
-Van pár ötletem,hogyan üssük el az időt-fonta át a karjait a derekam körül,magához rántott,majd megcsókolt.
-A hirtelen ötletekből csak baj származik-suttogtam az ajkaira.
-Teszek rá-találkozott ismét a szánk.
És igaza volt. Innentől kezdve alig telhetett el idő(legalábbis az én érzékeim szerint)és felértünk.
Mielőtt kinyílt volna a lift ajtaja,eligazítottam a szoknyámat,illetve a hajam,hogy ha valaki be akarna szállni,ne egy hajléktalant lásson szerény személyemben.
Kibaktattunk a szerkezetből,célba vettük a a szobát. Egy órát azzal szórakoztam,hogy rájöjjek,mégis melyik kulcs nyitja az ajtót,de végül sikerült megtalálni a megfelelőt. Kattant a zár,én pedig egyenesen az ágyra vetődtem. Nem érdekelt,hogy a pólóm felcsúszott,így a fél melltartóm kint volt,az sem érdekelt,hogy a szoknyám is felhajlott,így a fiú teljes rálátást kapott a combjaimra,valamint legfőképpen az hagyott hidegen,hogy  úgy feküdtem ott,mint valami plüss állatka,akit csak odavágtak az ágyra,oszt' jóvan!
-És ezek után elvárod,hogy hagyjalak lazítani? Cica,erre előbb kellet volna gondolnod. Most járkálhatok egész este szoros nadrágban-jegyezte meg.

2. évad 4.rész

*Előző részből *

-Várj már!-ugrottam fel az ágyról,majd elálltam az utat,hogy ne tudjon kimenni.-Azt mondtam,hogy maradj-hajtottam le a fejem.-Nem akarom,hogy elmenj,veled akarok maradni. Sajnálom,hogy itt hagytalak 2 évre egy semmitmondó levéllel. Nem gondoltam át rendesen azt,hogy milyen következménnyel jár a távozásom. Kérlek ne haragudj rám!-mardosták a szemem a könnyek.

*Grace szemszöge*

-Sajnálom hogy ezt tettem ,de meg kell értened! Nekem sem volt könnyű,a barátn.....-mondtam potyogó könnyekkel,azaz mondtam volna,hogyha nem szakított volna félbe a szenvedélyes csókjával.
-Szeretlek-suttogta a fülembe,és a vállamra hajtotta a fejét-Mindig is szerettelek. Attól a pillanattól kezdve,hogy megláttalak. Te vagy a levegő számomra,nélküled nem élnék.
Újra és újra szenvedélyes csókokban forrtunk össze,és ez így ment nagyon hosszú ideig,míg meg nem történt újra. Nos igen, egy teljes nap az ő társaságában,csupa szenvedéllyel... Ki nem egyezett volna bele?

*Másnap reggel,Ronnie szemszöge*

Miután megébredten,pár percig néztem,hogyan alszik az én drága Gracem-iróniát szerettem volna kifejezni,de ahogy a békésen szunyókáló lányt néztem,egyre inkább hatalmasodott el rajtam a felismerés,hogy teljesen komolyan gondoltam a "drága" szót-,de aztán erőt vettem magamon,és halkan kilopóztam a konyhába,hogy valami ételt összedobjak a nagyra nőtt gyereknek. Körülbelül fél óra szerencsétlenkedés után sikerül egy rántottát csinálni. Felpakoltam egy tálcára,raktam mellé narancslevet,és felvittem neki. Az ajtót nagy nehezen kinyitottam,majd a tálcát leraktam az asztalra,odamentem hozzá és csókokkal hintettem be az arcát.
-Jó reggelt szerelmem!-suttogtam a fülébe,mire kinyitotta a gyönyörű szemét.
-Neked is. De ezt ne mondd többször. A "szerelmem"-től futkározik a hideg a hátamon-csókolt meg.
-Hoztam neked reggelit,szépség-szólaltam meg,majd oda vittem neki a tálcát.
-Hm,ágyba reggeli és egy kis bók-nyalta meg a száját.
-Ha tudtam volna hogy ennyire örülsz neki,akkor minden nap csináltam volna neked-mondtam.-És talán akkor nem mentél volna el-suttogtam letörten.
Sajnos meghallotta,mert lerakta a villát,megfogta a kezemet,és megölelt. Nem mondott semmit,de mi szó nélkül is megértettük egymást. Hogy lehettem akkor olyan vak? Akkor rám lett volna szüksége, és nem....
-Hé,minden rendben?-simogatta meg az arcom.
-Persze-szólaltam meg rekedtes hangon.
-Szuper-monda,felderült arccal.-Ugye elmegyünk ma valahova?
-Ha szeretnéd hercegnő. De maradhatunk az ágyban egész nap-húztam perverz mosolyra a számat.
-Idióta-csapta meg nevetve a karom,majd felállt.-Épp elég volt a tegnap,fú,nem is tudom,hogy kínos volt-e,vagy inkább csodálatos. Vagyis az a kínos,hogy én csodálatosnak gondolom-kuncogott fel,amit szintén imádtam benne.
-Akkor hát öltözz asszony!-csaptam a fenekére,majd elindultam én is a ruháimért.

-------------------------------------------------------


-Hova szeretnél menni?-kérdeztem,miután felöltöztünk.
-Menjünk fagyizniiiii-ugrált az előszobában,mint egy öt éves.-Hiányzik az itteni agyoncukrozott fagyi-tette hozzá bazsalyogva.
-Ahogy szeretnéd-mondtam,mire felpipiskedett,és adott egy puszit az arcomra.
-Kösziii-mondta,majd kisasszézott a kocsihoz.
Csak nevetni tudtam. Hogy lehet valaki ilyen gyerekes,felnőtt létére? 
Miután beültünk a kocsiba,elkezdtünk veszekedni,hogy melyik fagyizóba menjünk.
-Jó,akkor menjünk a tetengerpartra-egyeztem bele.
-Köszi-puszilta meg az arcom,bár láttam rajta,hogy belepirul. Nos,a tegnapi után csodálkoztam,hogy nem rohant el sikítva. Visszagondolva,az volt életem legjobb napja... Vagy az,mikor megismertem őt,ahogy elém tipegett,csak 16 volt,mikor a szemembe nézett,esküszöm nem láttam mást,csak őt. Aztán elrohant az emeletre,nekem pedig mosoly szökött az arcomba. Nem volt számomra közömbös,még akkor sem,ha csak először láttam.
Megráztam a fejem.
-Rendben vagy?-találkozott a tekintetem az ő hideg kék szemeivel. Vagyis csak hidegnek tűntek,de nekem sosem voltak azok. Most meg pláne nem,mert aggódást láttam bennük.-Egy pillanatra azt hittem,elsírod magad-fürkészte továbbra is az arcom.
-Csak gondolkodtam-válaszoltam.
-Min?-érdeklődött.
-Rajtad-csúszott ki a számon.-Mikor először találkoztunk-mosolyodtam el.
-Ne is mondd!-temette a fejét a tenyerébe.-Annyira kínos volt...
-Nem volt az-állítottam le a motort.-Aranyos voltál,mint egy kislány. Vagy mint Mandy,kicsit kerekebb idomokkal,és vonzóbban. Sokkal vonzóbban-érte el a vigyorom az 1000W-ot. Grace a füléig pirult. Már nem takarták az aprócska kezei az arcát,így tökéletesen láttam,ahogy lesüti a szemeit.
-Héj!-nyúltam az álla alá,majd magam fele fordítottam.-Ne szégyelld,nincs miért. És különben is,nekem nagyon tetszett,ahogyan ide-oda ringott a csípőd,mikor a lépcsőn felszaladtál-fokoztam.
-Mondj még ilyeneket,és akkor itt fogok felrobbani-kerülte a tekintetemet.
Csak nevetni tudtam rajta,és a mondaton.
-Na,gyere! Ideje magamba tömnöm néhány gombóc fagyit-löktem ki a kocsi ajtaját,majd kiszálltam. Megvártam,míg a lány is így tesz,és elindultunk. Természetesen nem hagytam, hogy csak úgy bandukoljon mellettem,megragadtam a kezét,és összefűztem az ujjaimat az övével.
Lehet,hogy hallucináltam,de úgy hallottam,hogy egy halk sóhajtás szakadt ki belőle. Ami beindított. Mondjuk bármi,ami vele kapcsolatos,felkeltette a figyelmemet-nem csak a szememét.
-Olyat akarok!-jelentette ki egy idő után,majd rámutatott egy szivárványos fagyikupacra az átlátszó pult mögött. Csak úgy ragyogott az arca. Beletúrtam a zsebembe,kihalásztam a pénztárcámat,és egy pár bankjegyet az öreg csóka kezébe nyomtam.
-Ez mennyivel másabb,mint az,amit eddig ettem-heveredett le a fűbe.-Száz százalék,hogy felszedek vagy tíz kilót itt.
-Hol voltál eddig?-szaladt ki a számon,de vissza akartam szívni. Totálisan a hangulat gyilkosa voltam.
-Messze,lényegtelen-nyammogott a kezében olvadozó édességen.
-Gondolom nem úgy tervezted,hogy véglegesen itt maradsz. Betti esküvője előtt,legalábbis. Vissza akarsz menni oda,ahonnan jöttél?-folyt belőlem a szó.
-Nem-válaszolta.-Utálok ott lenni.
-És a cuccaid? Nem hiszem,hogy mindent magaddal hoztál volna.
-Nincs szándékom visszamenni értük. Családi örökség volt,ahol laktam,majd ha szükséges,akkor elhozom őket. Jelenleg inkább kiélvezem a napfényt-emelte az égnek az arcát,majd lehunyta a szemét. Most vettem észre,hogy nem volt kifestve. Teljesen megszoktam,hogy tökéletesre van pingálva az arca,de most teljesen érintetlen maradt. Nem bántam,sőt! Talán így még szebb volt.
-Olyan fehér vagyok,mint egy fogorvosi rendelő falai-mosolygott a saját szavain.
-Nem. Egy porcelánbabára emlékeztetsz-jegyeztem meg.
-Hát ez... Megtisztelő-nevette el magát.-Le akarok barnulni. Így is elég ciki,hogy a fehér lábamat látod.
Hidd el,nem csak azt-tettem hozzá gondolatban. Végül rámosolyogtam,és hátravetettem magam a földön. Egészen közelgett az este,késő délután lehetett,de még elő-előbújtak a nap sugarai. Éreztem,hogy valami csiklandozza a bőröm,így oldalra fordítottam a fejem. Egy vörös hajkorona néhány szála volt. Valószínűleg nem vettem észre,ahogy mellém dőlt. Kicsit felemelkedtem,körbenéztem,majd miután nyugtáztan,hogy néhány idős emberen kívűl nincs ott senki,a karjaimba zártam őt. Először meglepődött,de aztán ráhelyezte az arcát a mellkasomra,ahogy az egyik tenyerét is. Én a hozzá közelebb eső karomat a derekára fontam,míg a másikkal kisöpörtem pár kósza tincset az arcából,aztán a tarkóm alá helyeztem,mint egy párnát. A derekán pihenő kezemmel apró köröket rajzolgattam a csipőjére,egyre feljebb tolva a pólója szegélyét. Látszólag nem nagyon bánta a dolgot,mert ismét halk sóhajok szakadtak ki belőle,valamint a pilláit is lehunyta. Az ő békés szuszogása engem is megnyugtatott.
-Tetszik?-súgtam a fülébe,a tevékenységemre célozva.
-Nem kicsit-kuncogott fel,de a szemeit nem nyitotta ki.
-Sejtettem-könyveltem el ezt sikerélményként.

-----------------

-Min gondolkodsz most?-szólaltam meg egy idő után.
-Azon,hogy a továbbiakban hogy s mint legyen-tartotta továbbra is csukva a pilláit.-Mik a terveid?
-Hogy mik a terveim? Sokkal mocskosabb dolgok,mint amit el tudnál képzelni.