2. évad 5. rész

*Ronnie szemszöge*

-Most komolyan kérdeztem-nyitotta ki az egyik szemét.-Mert enyhén kínos lenne,ha minden visszaállna a rendes kerékvágásba úgy,hogy egy laza 2 év eltelt és...
-Miért lenne kínos?-vágtam közbe.-Odamész Andyékhez,meghallgatod  a rizsát,de is elregéled a dolgaid,aztán minden el lesz rendezve. Hol itt a probléma?-húztam féloldalas mosolyra a szám.
-Nem tudom-fúrta a mellkasomba az arcát.-Csak... Olyan fura ez az egész... Mármint,egyáltalán hogy a francba kerültetek Betty esküvőjére? Ja,és ami a pofont illeti,nem csinálnám vissza-jelentette ki.
-Aucs,ez most duplán fájt!-forgattam a szemem.-Betty Andy valakijének a valakije-gondolkodtam el.
-És te hogy keveredtél oda?-könyökölt fel a mellkasomon.


*Grace szemszöge*

Egy ideig tétovázott. Igazából már én is megbántam,hogy feltettem a kérdést. Automatikusan a legrosszabbra gondoltam,de igyekeztem elhessegetni a hülyeségeket,csakhogy ami befészkeli magát a fejembe,az onnan egy ideig nem menekül.
-Ha elmondanám,úgyis félreértenéd-bökte ki.
-Hát ez remek!-csattantam fel.-Ennyit a bizalomról!
-Nem ezt mondtam. Azért voltam ott,mert Bettyvel jóban lettünk-folytatta.-Meghívott,én meg nem akartam bunkó lenni,így elmentem. De hogy te is ott voltál,már egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Igen,most zúdíthatsz a fejemre azt,amit akarsz...
-Tudod,ha nem úgy kezdted volna el,hogy úgyis félreérteném,akkor talán nem lennék most pipa rád-ültem fel török ülésbe
-Ne haragudj,nem az volt a szándékom,hogy felbosszantsalak-tornázta ülő helyzetbe magát ő is.
-Pedig sikerült-fújtattam.
-Tényleg sajnálom. Azért mondtam azt,amit,mert nem akartam,hogy félreértsd és visszamenj,mert abba beledöglenék-ölelt át.
-Elég szarul csináltad ezt a visszatartósdit-hunytam le a szemem,beszívtam a levegőt,majd ki,és megpróbáltam lehiggadni.-Menjünk,még Jessel beszélnem kéne,mert tuti utál.-Beletúrtam a hajamba,majd felálltam,és kezet nyújtottam Ronnienak is.
Hát,mint kiderült,nem volt egy jó ötlet,ugyanis neki esze ágában sem volt talpra állni,így vett egy lendületet,megfogta a kezem,és szépen,kecsesen,olyan tipikusan Ronnie módon magára rántott engem is.
Bármennyire is haragudni akartam rá,ezen akaratlanul is elmosolyodtam.
-Komolyan menjünk,mielőtt még meggondolom magam,vagy lelöknék egy-két felest,hogy több bátorságom legyen.

-------------------

-Nem lehetne,hogy te beszélsz velük?-kérdeztem a fiúk ajtaja előtt állva.
-És mit tudnék mondani? "Bocsi,hogy a csajom helyett én beszélek,de ő nem mer,így megpróbálom átérezni,hogy mi a f*szért ment el 2 évre?-ráncolta a homlokát.
-Jó,igazad van,én beszélek-forgattam a szemem.-Nem.... Nem tudom,hogy mit kéne csinálnom.
-Hát ezt-nyomta be a kaputelefonon lévő gombot,majd beleüvöltött valami baromságot.
-Végül is,ha te nem teszed meg,valószínűleg én sem fogom-álltam egyik lábamról a másikra.
-Haver,te tényleg ekkora far...-sétált ki Andy az ajtón.
-Na lódulj!-lökött be Ronnie ugyan abban a pillanatban,mikor a másik fiú kilépett,így én sikeresen ráestem.
-Asszem' a hatásos belépőket kipipálhatom a bakancslistámon-nevettem fel.
-Elég jól megy neked-tűrt egy tincset a fülem mögé Andy.
-Basszus,ne haragudj!-kaptam észbe,hogy rajta ülök,majd feltornáztam magam álló helyzetbe.-Csak ez a hülye...-fordultam meg.-Elment. Hát ez remek-vakartam a tarkómat.-Most még totál idiótának is nézek ki.
-Miattam volt?-kérdezte egy kis idő után.
-Tessék?-értetlenkedtem,szokásomhoz híven.
-Miattam mentél el? Amiért a fejedhez vágtam dolgokat előző este?-fonta össze a mellkasa előtt a karjait.
-Nem-válaszoltam.
-Ne hazudj!-döntötte oldalra a fejét.
-Nem csak miattad hagytalak itt titeket-egészítettem ki magam.
-Akkor?
-Úgy kezeltetek,mint egy őrültet. Mint aki közveszélyes,és nem lehet a közelébe menni. 5 lépés távolságot tartottatok tőlem még akkor is,amikor egymás mellett jöttem le a lépcsőn valamelyikőtökkel. Levegőnek éreztem magam,ráadásul  szükségem lett volna rátok,de baromi nagy...-kezdtem bele.
-És?
-Mi és? Te szívesen lennél olyanokkal,akik idegenként kezelnek,holott marcangol a tudat,hogy majdnem kinyírtad magad? Csak hogy tudd,akkor este azt kívántam,bárcsak lett volna abba a ki*aszott pisztolyban töltény,úgy legalább nem kellene egyikünknek sem azon rágódni,hogy rendbe fogok-e jönni bármikor is,és akkor nem kerülnétek engem nagy ívben-fejeztem be.
Egy ideig csak bámultunk egymásra.
Vagyis én a földet fixíroztam,ő meg engem.
Enyhén kínos volt,lyukat égetett a tekintete az arcomba.
Azon gondolkodtam,hogy sírjak-e,felpofozzam-e,vagy csak egész egyszerűen húzzak el megint,és most még életjelet se hagyjak magamról. Csak úgy felszívódnék,mint egy kísértet. Mindenkinek jobb és kényelmesebb lenne.
-Sajnálom-nyögte ki,majd reagálni sem tudtam,mert magához rántott.
-Egy puszta "sajnálom" nem old meg semmit,és nem is változtat semmin-vezettem bele az ujjaim fekete fürtjeibe.-De ha ez boldoggá tesz,én is sajnálom.


-Nem akartam fájdalmat okozni. Azt meg végképp nem,hogy elmenj. Őszintén sajnálom,egy balf*sz voltam,amiért nem vettem észre,hogy szükséged volt ránk. Megértem,hogy haragszol,és azt is,hogy kételkedsz abban,hogy itt maradj-e,de kérlek ne menj el. Kellesz nekem,olyan vagy,mint a testvérem. A családom,én felnézek rád,. Becsülök benned mindent,és magam mellett akarlak tudni-fejezte be.-Ne hagyj itt minket újra. Kérlek!
-Nem megyek vissza-toltam el magamtól.
Ha nem teszem,elbőgöm magam,és ezt nem akartam,így inkább megszakítottam a pillanatot.
-De nem miattad maradok. Ezt tartsd észben-vetettem oda,majd elindultam a nappali felé,ahol a tv zaja hallatszott.
Ahogy kimondtam,rögtön megbántam. Hazugság volt,hiszen őmiatta pont ugyanannyira maradok,mint Ronnie miatt.
-Rendben-motyogta az orra alatt,miközben megtörölte a szemeit.
Na álljon meg a menet!
Andy sírt!
Mi a francról maradtam le ebben a 2 évben?
Ő soha nem sírt apróságokért,sőt! Még fontosabb dolgok miatt sem hullottak a könnyei,hát mi a rák történt itt,hogy ennyire elérzékenyült?
-Grace?-hallottam meg Ashley hangját.-Basszus,ne haragudj az esküvős mizéria miatt. Nem akartam rád mászni,vagy mi a szöszt csináltam-vakarta a tarkóját,majd villámsebességgel előttem termett és megölelt.
-Húzz innen!-szűrte a fogai között Jess.
Hirtelenjében azt hittem,hogy nekem szánta,de miután a karjaimba vetette magát,megbizonyosodtam róla,hogy Ashleynek címezte az előbbit.
-Én annyira sajnálom-zokogta a vállamba.-Mindent,egy hisztis ku*va voltam,nem ismertem be,hogy hibáztam. De tudom,és sajnálom. Te vagy a legjobb barátnőm,az is voltál,és az is maradsz. Ezen nem változtat semmi,még az sem,hogy most valószínűleg rám sem bírsz nézni. De kérlek próbálj meg megbocsájtani nekem!
-Igyekszem-simogattam a hátát.
-Oké-szipogott egy sort,majd felegyenesedett,megtörölgette az elfolyt sminkjét,majd a kanapéhoz ballagott. Vagyis fogalmazzunk pontosabban,Jinxx ölébe vetette magát..
Megölelgettem a többi srácot,megnyugtattam őket,hogy maradok. Később kaptam egy üzenetet Ronnetól,hogyha menni akarok,szóljak neki. Bepötyögtem a választ,és leültem a kanapé sarkára. Távol akartam maradni Andytől és Jesstől,gondolkodnom kellet,vagy lazítani. Még nem döntöttem el,hogy melyik legyen.
-Itt maradsz?-szólalt meg Andy.
-Nem,a szállodában még pár napig érvényes a foglalásom-válaszoltam valami hülyeséget bámulva a tévén.
-És utána?-próbálkozott.
-Még nem tudom.
-Jöhetnél ide,semmihez sem nyúltunk amiót....
-Átgondolom-vágtam közbe.
-Rendben-felelte letörten.
Majdnem odamentem,és megpuszilgattam,megölelgettem,de tartottam magam. Ha egy csöppnyi teret sem adok magamnak,megint azt fogja hinni,hogy ezt a "Semmi nem számít,amit Andy csinált,Grace úgy is megbocsájta" listámhoz írom. Ez most nem így lesz.

-------------------

Pár perc múlva csöngettek. Elbúcsúztam a fiúktól,majd kiléptem az ajtón. Ronnie mosolygós arcával találtam szemben magam.
-Nem tűnsz boldognak-jegyezte meg,ahogy elhaladtam mellette a kocsija felé.
-Csak lépjünk le!-vágódtam le az anyósülésre.
-Értettem,ne firtassam a témát-szállt be ő is.
-Egy ideig ne-döntöttem a támlának a fejem,majd lehunytam a szemem.
Beszívtam a levegőt,és kifújtam. Igyekeztem szabályozni a szívverésem,visszanyomni az előtörő könnyeim,és káromkodásaim.

-------------------
-Maradsz?-kérdeztem a szálloda ajtaján belépve.
-Igen-jött a válasz mögülem.
Elkértem a recepciós sráctól a kulcsokat,aki úgy bámult rám,mint valami csodára,beszálltunk a liftbe,és vártuk,hogy kitegyen minket a megfelelő emeletnél.

 ............


1. emelet



2. emelet



3. emelet



4. emelet



5. emelet



6. emelet


.............


-Milyen lassú ez a szar?-forgattam a szemem.-Soha az életben nem fogunk felérni a 20.-ra.
-Van pár ötletem,hogyan üssük el az időt-fonta át a karjait a derekam körül,magához rántott,majd megcsókolt.
-A hirtelen ötletekből csak baj származik-suttogtam az ajkaira.
-Teszek rá-találkozott ismét a szánk.
És igaza volt. Innentől kezdve alig telhetett el idő(legalábbis az én érzékeim szerint)és felértünk.
Mielőtt kinyílt volna a lift ajtaja,eligazítottam a szoknyámat,illetve a hajam,hogy ha valaki be akarna szállni,ne egy hajléktalant lásson szerény személyemben.
Kibaktattunk a szerkezetből,célba vettük a a szobát. Egy órát azzal szórakoztam,hogy rájöjjek,mégis melyik kulcs nyitja az ajtót,de végül sikerült megtalálni a megfelelőt. Kattant a zár,én pedig egyenesen az ágyra vetődtem. Nem érdekelt,hogy a pólóm felcsúszott,így a fél melltartóm kint volt,az sem érdekelt,hogy a szoknyám is felhajlott,így a fiú teljes rálátást kapott a combjaimra,valamint legfőképpen az hagyott hidegen,hogy  úgy feküdtem ott,mint valami plüss állatka,akit csak odavágtak az ágyra,oszt' jóvan!
-És ezek után elvárod,hogy hagyjalak lazítani? Cica,erre előbb kellet volna gondolnod. Most járkálhatok egész este szoros nadrágban-jegyezte meg.

2. évad 4.rész

*Előző részből *

-Várj már!-ugrottam fel az ágyról,majd elálltam az utat,hogy ne tudjon kimenni.-Azt mondtam,hogy maradj-hajtottam le a fejem.-Nem akarom,hogy elmenj,veled akarok maradni. Sajnálom,hogy itt hagytalak 2 évre egy semmitmondó levéllel. Nem gondoltam át rendesen azt,hogy milyen következménnyel jár a távozásom. Kérlek ne haragudj rám!-mardosták a szemem a könnyek.

*Grace szemszöge*

-Sajnálom hogy ezt tettem ,de meg kell értened! Nekem sem volt könnyű,a barátn.....-mondtam potyogó könnyekkel,azaz mondtam volna,hogyha nem szakított volna félbe a szenvedélyes csókjával.
-Szeretlek-suttogta a fülembe,és a vállamra hajtotta a fejét-Mindig is szerettelek. Attól a pillanattól kezdve,hogy megláttalak. Te vagy a levegő számomra,nélküled nem élnék.
Újra és újra szenvedélyes csókokban forrtunk össze,és ez így ment nagyon hosszú ideig,míg meg nem történt újra. Nos igen, egy teljes nap az ő társaságában,csupa szenvedéllyel... Ki nem egyezett volna bele?

*Másnap reggel,Ronnie szemszöge*

Miután megébredten,pár percig néztem,hogyan alszik az én drága Gracem-iróniát szerettem volna kifejezni,de ahogy a békésen szunyókáló lányt néztem,egyre inkább hatalmasodott el rajtam a felismerés,hogy teljesen komolyan gondoltam a "drága" szót-,de aztán erőt vettem magamon,és halkan kilopóztam a konyhába,hogy valami ételt összedobjak a nagyra nőtt gyereknek. Körülbelül fél óra szerencsétlenkedés után sikerül egy rántottát csinálni. Felpakoltam egy tálcára,raktam mellé narancslevet,és felvittem neki. Az ajtót nagy nehezen kinyitottam,majd a tálcát leraktam az asztalra,odamentem hozzá és csókokkal hintettem be az arcát.
-Jó reggelt szerelmem!-suttogtam a fülébe,mire kinyitotta a gyönyörű szemét.
-Neked is. De ezt ne mondd többször. A "szerelmem"-től futkározik a hideg a hátamon-csókolt meg.
-Hoztam neked reggelit,szépség-szólaltam meg,majd oda vittem neki a tálcát.
-Hm,ágyba reggeli és egy kis bók-nyalta meg a száját.
-Ha tudtam volna hogy ennyire örülsz neki,akkor minden nap csináltam volna neked-mondtam.-És talán akkor nem mentél volna el-suttogtam letörten.
Sajnos meghallotta,mert lerakta a villát,megfogta a kezemet,és megölelt. Nem mondott semmit,de mi szó nélkül is megértettük egymást. Hogy lehettem akkor olyan vak? Akkor rám lett volna szüksége, és nem....
-Hé,minden rendben?-simogatta meg az arcom.
-Persze-szólaltam meg rekedtes hangon.
-Szuper-monda,felderült arccal.-Ugye elmegyünk ma valahova?
-Ha szeretnéd hercegnő. De maradhatunk az ágyban egész nap-húztam perverz mosolyra a számat.
-Idióta-csapta meg nevetve a karom,majd felállt.-Épp elég volt a tegnap,fú,nem is tudom,hogy kínos volt-e,vagy inkább csodálatos. Vagyis az a kínos,hogy én csodálatosnak gondolom-kuncogott fel,amit szintén imádtam benne.
-Akkor hát öltözz asszony!-csaptam a fenekére,majd elindultam én is a ruháimért.

-------------------------------------------------------


-Hova szeretnél menni?-kérdeztem,miután felöltöztünk.
-Menjünk fagyizniiiii-ugrált az előszobában,mint egy öt éves.-Hiányzik az itteni agyoncukrozott fagyi-tette hozzá bazsalyogva.
-Ahogy szeretnéd-mondtam,mire felpipiskedett,és adott egy puszit az arcomra.
-Kösziii-mondta,majd kisasszézott a kocsihoz.
Csak nevetni tudtam. Hogy lehet valaki ilyen gyerekes,felnőtt létére? 
Miután beültünk a kocsiba,elkezdtünk veszekedni,hogy melyik fagyizóba menjünk.
-Jó,akkor menjünk a tetengerpartra-egyeztem bele.
-Köszi-puszilta meg az arcom,bár láttam rajta,hogy belepirul. Nos,a tegnapi után csodálkoztam,hogy nem rohant el sikítva. Visszagondolva,az volt életem legjobb napja... Vagy az,mikor megismertem őt,ahogy elém tipegett,csak 16 volt,mikor a szemembe nézett,esküszöm nem láttam mást,csak őt. Aztán elrohant az emeletre,nekem pedig mosoly szökött az arcomba. Nem volt számomra közömbös,még akkor sem,ha csak először láttam.
Megráztam a fejem.
-Rendben vagy?-találkozott a tekintetem az ő hideg kék szemeivel. Vagyis csak hidegnek tűntek,de nekem sosem voltak azok. Most meg pláne nem,mert aggódást láttam bennük.-Egy pillanatra azt hittem,elsírod magad-fürkészte továbbra is az arcom.
-Csak gondolkodtam-válaszoltam.
-Min?-érdeklődött.
-Rajtad-csúszott ki a számon.-Mikor először találkoztunk-mosolyodtam el.
-Ne is mondd!-temette a fejét a tenyerébe.-Annyira kínos volt...
-Nem volt az-állítottam le a motort.-Aranyos voltál,mint egy kislány. Vagy mint Mandy,kicsit kerekebb idomokkal,és vonzóbban. Sokkal vonzóbban-érte el a vigyorom az 1000W-ot. Grace a füléig pirult. Már nem takarták az aprócska kezei az arcát,így tökéletesen láttam,ahogy lesüti a szemeit.
-Héj!-nyúltam az álla alá,majd magam fele fordítottam.-Ne szégyelld,nincs miért. És különben is,nekem nagyon tetszett,ahogyan ide-oda ringott a csípőd,mikor a lépcsőn felszaladtál-fokoztam.
-Mondj még ilyeneket,és akkor itt fogok felrobbani-kerülte a tekintetemet.
Csak nevetni tudtam rajta,és a mondaton.
-Na,gyere! Ideje magamba tömnöm néhány gombóc fagyit-löktem ki a kocsi ajtaját,majd kiszálltam. Megvártam,míg a lány is így tesz,és elindultunk. Természetesen nem hagytam, hogy csak úgy bandukoljon mellettem,megragadtam a kezét,és összefűztem az ujjaimat az övével.
Lehet,hogy hallucináltam,de úgy hallottam,hogy egy halk sóhajtás szakadt ki belőle. Ami beindított. Mondjuk bármi,ami vele kapcsolatos,felkeltette a figyelmemet-nem csak a szememét.
-Olyat akarok!-jelentette ki egy idő után,majd rámutatott egy szivárványos fagyikupacra az átlátszó pult mögött. Csak úgy ragyogott az arca. Beletúrtam a zsebembe,kihalásztam a pénztárcámat,és egy pár bankjegyet az öreg csóka kezébe nyomtam.
-Ez mennyivel másabb,mint az,amit eddig ettem-heveredett le a fűbe.-Száz százalék,hogy felszedek vagy tíz kilót itt.
-Hol voltál eddig?-szaladt ki a számon,de vissza akartam szívni. Totálisan a hangulat gyilkosa voltam.
-Messze,lényegtelen-nyammogott a kezében olvadozó édességen.
-Gondolom nem úgy tervezted,hogy véglegesen itt maradsz. Betti esküvője előtt,legalábbis. Vissza akarsz menni oda,ahonnan jöttél?-folyt belőlem a szó.
-Nem-válaszolta.-Utálok ott lenni.
-És a cuccaid? Nem hiszem,hogy mindent magaddal hoztál volna.
-Nincs szándékom visszamenni értük. Családi örökség volt,ahol laktam,majd ha szükséges,akkor elhozom őket. Jelenleg inkább kiélvezem a napfényt-emelte az égnek az arcát,majd lehunyta a szemét. Most vettem észre,hogy nem volt kifestve. Teljesen megszoktam,hogy tökéletesre van pingálva az arca,de most teljesen érintetlen maradt. Nem bántam,sőt! Talán így még szebb volt.
-Olyan fehér vagyok,mint egy fogorvosi rendelő falai-mosolygott a saját szavain.
-Nem. Egy porcelánbabára emlékeztetsz-jegyeztem meg.
-Hát ez... Megtisztelő-nevette el magát.-Le akarok barnulni. Így is elég ciki,hogy a fehér lábamat látod.
Hidd el,nem csak azt-tettem hozzá gondolatban. Végül rámosolyogtam,és hátravetettem magam a földön. Egészen közelgett az este,késő délután lehetett,de még elő-előbújtak a nap sugarai. Éreztem,hogy valami csiklandozza a bőröm,így oldalra fordítottam a fejem. Egy vörös hajkorona néhány szála volt. Valószínűleg nem vettem észre,ahogy mellém dőlt. Kicsit felemelkedtem,körbenéztem,majd miután nyugtáztan,hogy néhány idős emberen kívűl nincs ott senki,a karjaimba zártam őt. Először meglepődött,de aztán ráhelyezte az arcát a mellkasomra,ahogy az egyik tenyerét is. Én a hozzá közelebb eső karomat a derekára fontam,míg a másikkal kisöpörtem pár kósza tincset az arcából,aztán a tarkóm alá helyeztem,mint egy párnát. A derekán pihenő kezemmel apró köröket rajzolgattam a csipőjére,egyre feljebb tolva a pólója szegélyét. Látszólag nem nagyon bánta a dolgot,mert ismét halk sóhajok szakadtak ki belőle,valamint a pilláit is lehunyta. Az ő békés szuszogása engem is megnyugtatott.
-Tetszik?-súgtam a fülébe,a tevékenységemre célozva.
-Nem kicsit-kuncogott fel,de a szemeit nem nyitotta ki.
-Sejtettem-könyveltem el ezt sikerélményként.

-----------------

-Min gondolkodsz most?-szólaltam meg egy idő után.
-Azon,hogy a továbbiakban hogy s mint legyen-tartotta továbbra is csukva a pilláit.-Mik a terveid?
-Hogy mik a terveim? Sokkal mocskosabb dolgok,mint amit el tudnál képzelni.

2. évad 3. rész

*Grace szemszöge*

-Mi a f*szt csináltam?-kérdeztem magamtól reggel. Természetesen suttogtam,nem akartam felkelteni a mellettem békésen szunyókáló Ronniet.-Nem igaz,megint megadtam neki,amit akart,és hagytam,hogy az amit 2 évig építgettem,egy éjszaka alatt,a s*ggfej pasim miatt leomoljon. Gratulálok Grace,fantasztikus vagy! Na várjunk csak,hiszen hivatalosan nem szakítottunk,tehát még együtt vagyunk. Hát,így már kevésbé érzem magam ribancnak... Viszont,tekintve,hogy elég rég óta nem kommunikáltunk,tegnap pedig lefeküdtem vele,ez már minimálisan arra utal,hogy a büszkeségem,és a tartásom is az övé lett. Vagyis,akkor mégis csak lotyó vagyok! Most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben,meg ezt a gyökeret,itt mellettem,kilógatnám az ablakon addig,amíg térden állva nem könyörög nekem azért,hogy ne haragudjak rá,amiért korábban idegenként kezelt. És jön a bökkenő,a férfi ego,ó,a kis huncut! Hát ha valamit,akkor ezt megtanultam már az idők során,hogy ne várjak tőle olyasmit. Bár nekem az is jó lenne,ha venne egy gyémántgyűrűt,nekem adná,vagy kapnék tőle egy kocsit,esetleg egy vadi új cipőt....
-Haló! Föld hívja Gracet!-lengette meg Ronnie a kezét az arcom előtt.
-Menj innen!-ugrottam fel hirtelen,majd magamra rántottam a takarót,hogy ne meztelenül álljak előtte.-Ne merészelj hozzám érni,kü....
-Minden oké?-húzta fel az egyik szemöldökét.-Tegnap este még nem annyira akartad,hogy elmenjek.
-Ne is említsd! Egy i....-kezdtem bele.
-Szóval az a gond-mosolyodott el pimaszul.
-Ne vigyorogjál rám úgy,mintha semmi sem történt volna! Minden megváltozott,ismétlem,minden! Semmi sem marad a régi,én visszamegyek oda,ahonnan jöttem,te pedig kedved szerint döntögetheted a többi ringyót.
-Semmit sem változtál-nevetett fel,majd a derekamnál fogva maga mellé rántott le,az ágyra.-Na cica,akkor tárgyaljunk-mászott fölém,és az egyik karjával megtámaszkodott a vállamnál,míg a másikkal apró köröket rajzolgatott a hasamon.-Egy,ne is álmodj róla,hogy visszaengedlek az Isten háta mögé,kettő,nem feküdtem le senkivel az elmúlt két évben-ecsetelte.
 
-Hazudsz!-ütöttem hisztérikusan a mellkasát.-Két évig nem bírnád ki sex nélkül.
-Ne hisztizz már!-ragadta meg mindkét csuklóm.-Éppen azt próbálom neked elmondani,hogy ki*aszottul szeretlek,te pedig itt toporzékolsz!
-Nem hisztizek!-nyüszítettem alatta,mint egy kutya.
-Hát akkor mit csinálsz? Hm?-húzta kaján vigyorra a száját.-Szerintem lássuk be,hogy nem akarsz elmenni.
-De igen! Minden vágyam az...
-Ha akarnád,sem tudnád letagadni,hogy nagyon is élvezed a társaságom,sőt! Egyenesen igényled-kezdett el hergelni.
-Ez nem igaz! Jelen pillanatban baromira idegesítesz!-makacskodtam.
-Valljuk be-hajlította be a karját,amivel nem a csuklóimat szorította,így közelebb került az arca az enyémhez.-Hogy most arra vágysz,megcsókoljalak,és hogy talán durvább dolgokat is csináljak-pihent a képén az az öntelt,pimasz vigyor.
-Hát,rosszul hiszed!-tartottam magam ahhoz,hogy erős maradok.-Azt akarom,hogy húzd el innen a formás,kis segged,és vakard le pofikádról az önelégült mosolyod!
-Harapósak vagyunk,harapósak vagyunk?-cukkolt tovább,de ahogy a szavak elhagyták a száját,az ajkai érintették az enyémet.
-Fejezd be,jó?-toltam el magamtól.
-Eszemben sincs-rázkódott a válla a nevetéstől.
-Ahj,megőrülök tőled! Igen,szükségem van rád,és igen,hiányoztál,valamint igen,szeretlek,ahogy azt is akarom,hogy megcsókolj! Most jobban érzed magad? Remélem,kettőnk közül legalább te igen,mert én rohadtul dühös vagyok!-akadtam ki.
-És ezt miért nem lehetett hiszti nélkül elmondani?-mosolyodott el most már inkább kedvesen.
-Azért,mert ezt hozod ki belőlem! Ja,meg persze azért,mert két évig szartál megkeresni engem,én pedig,a szerencsétlen lány,rögtön ágyba bújtam veled az első adandó alkalommal!-nevettem el magam kínomban.-Kihúzhatod a békülős sexet a bakancslistádról!
-Te bolond vagy-ingatta a fejét.
-Nem,nem vagyok az! Nem veszel komolyan,pedig ez nem vicces! Tudod te,milyen pocsék érzés volt egyedül rendbe hozni az életem,amit közös erővel elcsesztünk?-markoltam meg a vállát.
-Most miért mondod ezt?-ráncolta a homlokát.
-Azért,mert ez az igazság! Kijelenthetjük,hogy egy elrontott,lelkileg és érzelmileg zokni,testileg egy szarrá vert,kínzott és sebzett senki vagyok.
-Mi van akkor,ha nekem ennek ellenére is kellesz?-kérdezte.
-Akkor az elmúlt két évben megkerestél volna,és térden állva könyörögtél volna,hogy menjek vissza hozzád!-vágtam a fejéhez.
-Azt sem tudtam,hogy hova mentél! Szerinted egy levéllel mire megyek? Hát pont semmire,de fel kell,hogy világosítsalak az ügyben,hogy igenis kerestelek. Már ott tartottam,hogy a rendőrséghez fordulok,vagy fogadok egy magánnyomozót,de nem akartam,hogy megint elővegyenek téged a michaeles dolog miatt!-emelte meg a hangját.
-Kettőnk közül nem én vagyok az,aki vallatja a másikat-kerültem a tekintetét.
-Kettőnk közül pedig nem én vagyok az,aki ott hagyta azt,akit állítólag szeretett-szállt le rólam,majd ráült az ágyra.
-Te most komolyan megkérdőjelezed azt,hogy szeretlek?-csattantam fel.
-Van okom rá,hogy ezt tegyem,de nem arról van szó. Csak szerettem volna ezt tisztázni,mielőtt még elhordanál mindennek-tápászkodott fel,majd magára kapkodta a ruháit.
-Most meg hova a pokolba mész?-kiabáltam rá.
-El-válaszolta.-Nem emlékszel? Nem sokkal ezelőtt még azt kívántad,hogy elhúzzam a csíkot. Most eleget teszek a kérésednek-trappolt oda az ajtóhoz.
-Ahj,pontosan tudod,hogy nem gondoltam komolyan-jött ki belőlem ez a mondat,és átkoztam magam miatta.
-Hogy mondod?-fordult felém.
-Hallottad,hadd ne kelljen megismételnem-húztam feljebb a takarót,hogy többet takarjon belőlem.
-De nem értettem tisztán. Megfogalmaznád még egyszer?-húzta ismét az agyam.
-Nem!-vágtam rá.
-Ahogy gondolod-nyomta le a kilincset.
-Várj már!-ugrottam fel az ágyról,majd elálltam az utat,hogy ne tudjon kimenni.-Azt mondtam,hogy maradj-hajtottam le a fejem.-Nem akarom,hogy elmenj,veled akarok maradni. Sajnálom,hogy itt hagytalak 2 évre egy semmitmondó levéllel. Nem gondoltam át rendesen azt,hogy milyen következménnyel jár a távozásom. Kérlek ne haragudj rám!-mardosták a szemem a könnyek.
 





Sziasztok!
Egy nagyobb kihagyás után ismét hoztam egy részt. Már szégyenembe a vakondokig süllyedtem,úgyhogy megpróbáltam írni egy részt. Igen,tudom,hogy nem a legjobb,legizgalmasabb és leghosszabb lett,de ma este csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Elhatároztuk,hogy egy héten minimum egyszer hozunk részt,ez nem biztos,hogy rendszeresen össze fog jönni,de igyekszünk. Remélem,azért tetszett :).
Puszi <3,
Lau

2. évad 2. rész

* Előző részből *

-Engedj el!-kerültem szándékosan a tekintetét.
-Nem-suttogta.-Nem engedlek el újra-hagyták el a száját a szavak. A szavak,amik nyílként fúródtak belém.

*Grace szemszöge*

*Csatt*
Vagyis,a tenyerem csattant az arcán.
-Azt már régen elcseszted!-trappoltam ki a helyiségből.

---------------

-Mi az,hogy nem akar elengedni? Hát,b*ssza meg,ezt két évvel ezelőtt is mondhatta volna!-üvöltöttem a falnak,majd lendült az öklöm. Bár ez nekem jobban fájt,mint neki.
-Te lány(?),össze akarod zúzni magad azelőtt,hogy az ifjú pár egybekelt?-sétált ki az ajtón egy srác.
-Ki a halál vagy te?-szorongattam a fájó öklöm.
-Még a halál is lehetek,de amúgy,meg emígy egy rokon volnék,Gary-felelte egy mosollyal az arcán.
-Csodálatos! Most mondjam azt,hogy örülök neked,és érdekelsz?-nevettem el magam kínomban.-Nem tudom,látod-e,de nem a legjobb pillanatomban találtál rám.
-Észre vettem-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Fantasztikus! Akkor most már nem csak elme roggyantnak,hanem totál hülyének is tűnök a szemedben-emeltem égnek a tekintetem.
-Gyere vissza,dobj be egy felest,és jobb kedved lesz-intett a fejével az ajtó felé.
-Végül is,egy ember már nem oszt,nem szoroz a "Ki tartja idiótának Grace-t?" listámon-ingattam a fejem,majd túl sétáltam a biztonsági tagokon.

-------------------

Úgy 8 körül kezdtek elszállingózni a vendégek,ugyanis nem sokkal azután kezdődött az  After party.
Természeten én is hivatalos voltam rá,de nem akartam elmenni.Úgy fél óra noszogatás után igent mondtam.

*After Party*


Éreztétek már úgy magatokat,hogy k*rvára el vagytok keseredve,de annyira nem,hogy a földig részegedjetek? És ráadásul egy olyan ember sincs,aki megkérdezné,minden oké? Mondjuk ez teljesen felesleges lenne,mert úgy sem önteném ki a szívem,csak a halott anyámnak. Thank you Andy,ari vagy.
-Mizu van?-telepedett mellém valaki.-Nem láttalak ropni a táncparketten,pedig nem csak én lennék a táncikálásodra kíváncsi.
-Dugd fel ma...-fordultam felé,de ahogy láttam,hogy ki az,megakadt a mondat.
-Úgy tűnik,nem változott a kicsike-röhögött fel Ashley piásan.
-Fúj,b+,bűzlesz,mint egy..... Te magad!-álltam fel mellőle,majd másik ülő helyet kerestem.
-Heyyyy,várj már,éppen nincs most kuncsaftom,lehetnél te a soron következő-tántorgott utánam.
-Gyere Ashley ciccca,megyünk haza-lendítettem át a karját a vállamon,hogy rám tudjon támaszkodni.

-----------------

Néhány óra szenvedés után hazaértünk. Szerencsére nem váltottak más otthonra,így tudtam az utat.
-Na,add a kulcsot!-szóltam rá.
-Kérek egy puszikááát! Valamit,valamiért-mosolygott szatír módjára.
-Húzzá befele nagyon gyorsan!-nyúltam be a zsebébe,és kihalásztam a keresett tárgyat.-Gyerünk,ne kelljen kétszer mondanom! Különben is,miért vagy egyedül,nem a fiúkkal kéne lenned?
-Ők leléptek,mikor megláttak téged,én viszont jól akartam érezni magam-válaszolta.
-Be tudsz menni egyedül,vagy kell a segítségem?-tártam ki az ajtót.
-Andyyyyyyyy! Megjötteeeeeem!-ordított be.-És ajándékom is van.
-Elég vagy nekem te is-hallottam meg az ismerős mély hangot egyre közelebbről. Lássuk csak,merre tudnék elrohanni? Jobbra van az erdő,balra pedig az utca. Hát,igazából így is,úgy is meglátna,úgyhogy édes mindegy.
-Kösz,hogy hazahoztad-villantott felém egy keserű mosolyt.
-Nincs mit-fordultam ki,majd elindultam volna,HA nem ránt vissza a drága.
-Beszélnünk kéne-jelentette ki a kezemet szorongatva.
-Tudtommal teher vagyok ma számotokra.
-Te is tisztában vagy azzal,hogy ez csak mellébeszélés volt a részünkről.
-Elég őszintének tűntetek-vonakodva ugyan,de felé fordultam.
-Kérlek!-emelte rám a tekintetét.
-Nem maradok itt,ez a feltételem-mondtam.
-Rendben-rántott be hirtelen az ajtón.-A többiek is kíváncsiak a szavaidra-sétált a nappaliba,majd leült a kanapéra,a kezemet nem engedte el továbbra sem.
-Nahát nahát!-hallottam meg Jinxx jellegzetes hangját.-Csak nem egy Grace van itt?
-Nagyon úgy tűnik,hogy de-morogtam az orrom alatt.
-Grace!!!-kiáltott egy lány hang,valahonnan a kanapé mögül jött.
-Öhm...Jess?-kérdeztem reményvesztetten.
 -Fiúk,húzás kifelé,beszélni valóm van Grace-szel-kiáltotta.
Miután a fiúk elvitték a hátsójukat a konyhába,hogy magukba tömjenek valamit,Jess megszólalt:
-Figyu,nagyon sajnálom,hogy haragban váltunk el,de meg kell értened a helyzetemet! Piszok nehéz volt azt látnom,hogy a barátnőm nappal napra veszíti el önmagát.
 -És szerinted az volt a megoldás,hogy telefonhívásban megszakítod a nagyon hosszú barátságunkat,amikor tudod,hogy nekem nagy szükségem volt rád!?-ordibáltam vele. "Kezdtem megsajnálni szegény lányt."
-Megint kezded? Te nem érezted minden nap ,hogy elveszíted a legjobb barátnődet? Nekem AKKOR az tűnt a legjobb megoldásnak,hogy otthagyjalak.

*Ezt követte egy hosszú vita a másik hibáztatásával,de én voltam az,aki kisétált az ajtón,és talán megőriztem a maradék méltóságom.*

Dühösen ballagtam hazafelé,az idő is tükrözte azt,ahogyan éreztem,borongós volt,és szeles. Megfogadtam magamban,hogy hazamegyek,leülök a kanapéra,és foglalok egy jegyet a legközelebbi repülőre.
Már a recepción vártam a kulcsomra,amikor azt mondta srác,hogy valaki vár ott. Már lejátszottam magamban,hogy ha egy perverz állat....
De nem az volt.
Sőt.
Nagyon is jól kinéző perverz állat.
Egy eléggé jól ismert perverz állat.
Meg persze rózsa is volt ott.
-Nem!-tette a szám elé a kezét,-Ne mondj semmit,majd én beszélek,bár nem vagyok a szavak embere. Szóval,hibáztam. Tényleg. Sajnálom. Tényleg. Megbántam. Tényleg.
-És te komolyan azt hiszed,hogy egy szarul összerakott szöveg hallatán a karjaidba hullok?-akadtam ki.

*Valami értelmes veszekedés helye*

-Mint mondtam,nem vagyok jó a szavak,mondatok megformálásában-csókolt meg.
És nem az volt a legnagyobb baj,hogy ezt tette,hanem az,hogy élveztem. Valószínűleg feltűnt neki,hogy nincs ellenemre a dolog,mert szorosabban a derekam köré fonta a karjait. Biztonságot adott,és nem csak azért,mert ha nem tart meg,akkor a remegő lábaim feladják a szolgálatot.
-Mielőtt még megkérdeznéd-döntötte a homlokát az enyémnek-nem vagyok részeg,sem drogos,ahogy őrült sem. Max csak annyira,amit már megszoktál-tapasztotta ajkait ismét az enyémre.
És akkor,abban helyzetben úgy döntöttem,hogy élek az élvezetnek,még akkor is,ha nem biztos és végleges a dolog. De vágytam rá,és amennyit ő kimutatott,abból arra következtettem,ő is így érez. A nyaka körül kereszteztem a karjaimat,ezáltal közelebb kerültem hozzá.
-Nem akarom kiragadni a részleteket,de hogy is szólt a korábbi mondatod? "És te komolyan azt hiszed,hogy egy szarul összerakott szöveg hallatán a karjaidba hullok?"-húzta mosolyra a száját a csók közben.-Emlékeztetnélek rá,hogy ismét a karjaimban tartalak. Amit nem is bánok....
-Nem a szöveged miatt vagyunk most így-szögeztem le.-Hanem azért,mert Grace piszkosul jó fej,és nem köti az orrodra azokat a mélyen elveszett titkokat,amitől lehervadna a tökéletes képedről a mosoly-vágtam vissza.
-Jogos-kapott fel,majd egy jól irányzott rúgással becsapta a bejárati ajtót,és gyengéden az ágyra döntött.-Hiányoztál-hintette be apró puszikkal a nyakam Ronnie.-De pokolian.
-Szerintem tisztában vagy azzal,hogy én mit gindolok.
-Nem igazán-cukkolt.-Mondjuk-éreztem meg ajkait a fülemnél,suttogott-ha felvilágosítanál,talán tisztában lehetnék a korlátaimmal,lehetőségeimmel.
-Élvezed?-kérdeztem cinikusan.
-Nem tudom elmondani,mennyire-nevetett fel.
-Addig örülj,míg be nem keményítek-vezettem a hullámos fürtjei közé az ujjaimat.
-Állok elébe!-fogta meg a derekam,majd fordult egyet,így én a derekára kerültem.
-És most mit vársz? Csináljak neked műsort?-húztam mosolyra a szám.
-Akár,biztos vagyok benne,hogy egy percig sem unnám-vigyorgott ő is.
-Na de az nincs ingyen!-jelentettem ki.-Mit kapok érte?
-Egy éjszakát,a világ legnagyobb arcú Ronnie Radke-jével-csúszott be a ruhám alá a keze.
-Nem is tudom-lépdeltem az ujjaimmal fedetlen mellkasán.-El kellene fogadjam az ajánlatot?-hajoltam előre,majd megtámasztottam magam a vállainál.
-Esetleg-kezdte el birizgálni a melltartóm pántját.-Megkönnyíthetem a dolgod,ha gondolod.
-Nem szükséges-rajzolgattam körbe a különböző tetoválásai körvonalát.-Ez csak nem egy bagoly? Milyen aranyos-nyomtam puszit oda,ahol az állat virított.-És ez micsoda? Egy koponya?-csúsztak lejjebb az ujjaim a hasáig.-Nagyon stílusos-hajoltam közelebb,az ajkaim már érintették a bőrét,de elhúzódtam az előtt,hogy elégedetten elmosolyodott volna.-Itt egy öv-kezdtem el szórakozni a csattal.-Megfogadtad a korábbi tanácsom,most csak egyet hordasz magadon-kapcsoltam ki.-Nem tudom,te hogy vagy vele,de nekem zavarja a látókörömet. Van kedved megmutatni,hogy hogyan működik egy cipzár? Nekem mindig gondjaim voltak vele-húztam le a nadrágján lévőt.-Hopp! Mégsem,úgy tűnik,ez egyszerűbb,mint gondoltam-lendültem le a derekáról,majd hátat fordítottam neki.-Milyen kár,nem érem el az én ruhámon lévőt. Akkor az rajtam is fog maradni. Mielőtt megfordulhattam volna,éreztem,hogy a teste hátulról szorosan az enyémhez nyomódik.
-Nem hiszem,hogy az ott maradna-húzta végig a kezét a gerincem vonalába,amitől kirázott a hideg. De jó értelemben.-Szerintem megoldható a problémád-éreztem meg,ahogyan nyílik a ruhám.-És más gondod is-fordított maga felé,majd beleharapott az alsó ajkamba.-Persze csak akkor,ha a beleegyezésedet adod.
-Az már rég a tiéd volt. És más is-válaszoltam.
-Örömmel hallom-mosolyodott el-Akkor,ha nem bánod-tért a keze a melltartóm kapcsolójához.-Ezt az akadályt is leküzdeném-kattantak ki a kis fém kampók,majd lecsúsztak a pántok a vállamról,ahogy a melltartó is.-Szeretlek-ölelte át a hátamat,és lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek-mondtam ki a szót,ami már egy ideje a nyelvemen pihent.


Sziasztok!
Először is ne haragudjatok,hogy nagyon régen volt rész,de szadista ez a suli... Nos,nem is taglalnánk tovább,engesztelésül egy viszonylag hosszú részt hoztunk nektek,reméljük,tetszett :).
Puszi,
Lauc & Eme

2. évad 1. rész(!!!!!)

 (Ugyan x év eltelt a két rész között,de múlt időben írnám,mert így jobban megy,illetve nekem/ünk jobban tetszik.)

*Grace szemszöge*

Két év után újra repülőn ültem. Betty esküvőjére tartottam,akivel az utóbbi időben egyre jobban összebarátkoztam. Kellet valaki,aki kiveri a fejemből a fiúkat,mert ez így nem mehetett tovább. Ki kellett lépnem az előző "világból" és szembe kellett néznem azzal,hogy muszáj változtatnom. Belerokkantam volna az elmúlt évek eseményeibe. Valamint,minden egyes nap borzasztóan fájt,mert annyira eltávolodtunk Ronnival egymástól,hogy két idegenként közlekedtünk a házban. Szerettem. Szeretem. És szeretni is fogom,de nem ránthat vissza a múltamba,mert nem bírnám ki.
-Mindjárt leszáll a gép-kezdett el dobogni a szívem. Őszintén? Nem akartam elmenni erre az egybekelésre. Ki akartam törölni minden érzelemmel kapcsolatos dolgot az életemből. Egyszóval,újra akartam kezdeni mindent.

---------

Lassacskán a gép beérkezett a repülőtérre,megvártam a csomagjaimat,és elvonultam a szállodába,ahova helyet foglaltam. Előtörtek belőlem az érzések,ugyanis sok minden kötött a szállodákhoz..... Többek között egy koncert. Ronnie.... Elég! Nem csinálom ezt tovább! Felballagtam a szobámhoz,majd kipakoltam. Összességében tetszett a hely,barátságos volt. Megkerestem a holnapra vásárolt ruhámat,billegtem egyet-kettőt benne a tükörben,majd levettem. Elmentem mosakodni,és ledőltem az ágyra. Nem bírtam elaludni. Izgultam,és a torkomban dobogott a szívem,magam sem tudom,miért. Le kellet valahogy nyugtatnom magam,így még egyszer beálltam a zuhany alá,és órákig áztattam magam. Jobb lett. Sokkal. Ezek után,már inkább kimerülnek éreztem magam,és egy idő után álom szökött a szememre.

------------Másnap--------

Reggel nyugodtan ébredtem. Ezerszer jobb kedvem volt,mint előző nap. Vidáman kitántorogtam a fürdőszobába,és leöblítettem az arcomat.
-Jesszus! Ide jó kora alapozó mennyiség kell!-néztem a tükörbe fintorogva. Óriási karikák díszelegtek a szemem alatt,valamint fal fehér voltam.-Nevetséges! Borzalmasan nézek ki,inkább el kellene ásnom magam a föld alá,nem pedig esküvőkre lófrálni. Mindegy,délutánig csak sikerül értelmes külsőt varázsolni magamnak. Rengeteg képet néztem,hogy milyen hajakat lehetne a fejemre gyártani,de egyik sem tetszett. Ja,igen,és jelenleg ismét vörös fürtjeim vannak. Ez már tradícióvá vált nálam. Valamint,ezzel is felejteni akartam... Nem! Nem térek ki megint erre!
-Ez nem igaz! Egy kicseszett haj nincs,ami tetszene!-kezdtem ideges lenni.
Kopogtak.
-Igen?-üvöltöttem. Neeem,nem nyitnám ki az ajtót,a világért sem.
-Ne haragudj,te vagy Grace Starlight? Az a Grace Starlight,aki Ro.....-nem engedtem,hogy végigmondja,közbevágtam.
-Nem! Szerintem rossz helyen jársz!
-Oh,ne haragudj-hallottam meg,ahogy ellépdel.
Istenem,de bunkó vagyok. Mondjuk,azért ő is pofátlan volt... Lényegtelen.
-Megvaaaan! Ez kell nekem!-láttam meg egy videót,amiben viszonylag könnyen elkészíthető frizurán ügyeskedett egy csaj.-Bááár,tekintve a kézügyességemet,nem hiszem,hogy nekem ez egyszerűnek számítana. Jó,azért még van rá egy egész délelőtt,hogy rá tudjak készülni. Addig csak összehozom.

----------------

-Na,már csak két óra van hátra. Lehet,készülődni kéne,de csak kéne.... Szokásomhoz híven,most sem kezdtem el időben semmit,így ismét késve indultam el a szállodából.

*Grace ruha*

-Basszuuuuus,nem fogok odaérni-rohantam a "csöppet" magassarkú cipőmben. Egy laza 30 perc rohanás után sikerült befutnom,valószínűleg utolsónak a helyszínre. Kicsit rendbe szedtem magam,és beléptem. Tele volt az egész hely emberekkel,volt aki már lerészegedett,volt aki csak készült lerészegedni.
-Graceeeeee,de jó,hogy itt vagy! Segítened kell felvenni a ruhámat!-kezdett el maga után ráncigálni Betty. Néhány rángatással később összeraktam a lányt,sok szerencsét kívántam,és elvonultam a többi ember közé. De valamivel nem számoltam. 12 szempár szegeződött rám,akiket már nagyon jól ismertem. Ledermedtem. Nem tudtam,mit csináljak. Éreztem,hogy a forró könnyeim végig szántják az arcomat. Nem akartam,hogy lássák. Nem akartam,hogy lássanak. Nem akartam,hogy itt legyenek. El akartam menekülni előlük. Utáltam ezt az érzést. Fájt látni őket,de legfőképpen egy valakit:őt. Őt,aki még két év után is ugyan úgy nézett ki,az ingét csak félig tűrte be,és a nyakkendője sem volt rendesen megkötve. Mint mindig. Egy fájdalmas mosoly terült szét az arcomon. Visszafordultam,és menekültem. El akartam menni. A hátsó kijárathoz verekedtem át magam a tömegen,de nem volt egyszerű. Néhány őrült a szoknyámat húzogatta,amin csak még jobban elkeseredtem,és patakokban folytak a könnyeim. Amint a kijárathoz értem,egy megkönnyebbült sóhajtás hagyta el a számat. De valaki visszarántott a karomnál fogva.
-Engedj el!-kerültem szándékosan a tekintetét.
-Nem-suttogta.-Nem engedlek el újra-hagyták el a száját a szavak. A szavak,amik nyílként fúródtak belém.



Sziasztok!
Itten lenne a folytatás. Remélem tetszett,igyekeztem minél jobban kifejezni az egyes dolgokat,bár nem vagyok olyan profi,de próbálkoztam :).
Pusszantalak benneteket,
Lau <3

Epilógus

*Grace szemszöge *

Itt ülök a repülőn. Hogy miért is? 

*Visszatekintés 3 órával ez előttre *

Félelem. Ez volt az az érzés amit minden nap éreztem. Amióta majdnem öngyilkos lettem,azóta labilis az állapotom. Sajnos nem csak az állapotom labilis,hanem a kapcsolatom Ronnieval is. Nagyon sokszor veszekedünk,mindent megtilt nekem,nem mehetek ki az utcára anélkül,hogy ne lenne mellettem testőr.

 Srácokkal nem is beszélünk. Sokáig nem tudtam aludni emiatt, de a legvégén beletörődtem,hogy elhagytak. Nem voltak képesek nekem akkor segíteni,amikor szükségem lett volna rájuk,ez pedig nagyon rosszul érintett. Nemhogy sírtam,hanem keservesen zokogtam,amikor Jess felhívott és közölte velem,hogy ő így nem képes élni,azt tudva,hogy én annyira kiszámíthatatlan vagyok (értem ez alatt,hogy majdnem megöltem magam,csak szerencsétlenségemre/szerencsémre nem volt golyó abban a ki*eszett fegyverben). Ezek után minden rosszabb lett. 

Ma sem tudtam aludni,ugyanis Jess utolsó szavai járnak a fejemben: "Rengeteg zsákutca van,és nem látok más kiutat.Viszlát Grace! ".

Ronnie  békésen szundít,nem is értem,hogy én miért nem vagyok képes erre.-ezek a gondolatok járnak a fejemben ,miközben megyek le a lépcsőn,hogy igyak valamit ugyanis szomjan halok. Amint leérek leveszek egy poharat megtöltöm vízzel,és elkezdem inni.Talán nyugodtak tűnhetek,ahogy megiszom a vizet,pedig a gondolataim ezerrel ostromolnak engem.

"Rengeteg zsákutca van,és nem látok más kiutat."-Hmm....lehet,hogy nekem is ezt kéne tennem. Gyáván elmenekülni a bajok elől. És ekkor egy gondolat szöget ütött a fejembe. Mi lenne ha elmennék egy másik országba, és ott kezdenék újra mindent...Nem is rossz ötlet...

Minek után mindent precízen elterveztem,foglaltam egy repülő jegyet Sydneybe.És most jöjjön a nehezebbik része. A búcsúzás..  Először is 2 levelet fogok írni. Egy levelet Jessnek és a fiúknak, és egy levelet Ronnienak.


Jessnek,Andynek,Ashnek,Jakenek,Jinxxnek és CC.-nek

Amikor ti ezt a levelet fogjátok olvasni,(már ha valamikor elolvassátok) addigra én már megérkeztem az új otthonomba. Miért mentem el? Na,ez a kérdés sokatokat fog érdekelni,de ha kicsit is ismertek,akkor tudjátok rá a választ. Nem voltam soha egy erős nő,ezért ezt a sok nyomást most sem bírtam elviselni. Sajnálom,hogy így végződött. Nem voltam nagyon érzelgős ember, így be is fejezem a rövid levelem.
Millió puszi és ölelés
a TI Gracetek <3


Kedves,drága egyetlen Ronniem!
Tudod milyen nehéz nekem ezt a levelet megírni?  Hány könnycseppet ejtettem,miközben ezeket a sorokat leírtam neked? Nincs olyan dolog,amellyel ki tudnám fejezni az irántad való érzéseimet! És,hogy ezek után, miért mentem el? A választ olyan egyszerű. Mert szeretlek. Belegebednék,ha végig kéne néznem,hogy tönkre megy a kapcsolatunk. Neked sokkal jobb így. Új és normális életed lesz egy olyan lány nélkül,aki mindig kórházba és bajba keveredik. Mérhetetlenül sajnálom,de hidd el,hogy így sokkal jobb lesz neked!
Szeretlek...

Miután a kettő levelet megírtan,nekiálltam,és szuper némasággal összepakoltam néhány ruhát,fogkefét,törülközőt,cipőket..... Kb 30 perc múlva készen vártam a taxi érkezését ami kivisz a reptérre.

*A repülőn*

Miközben ezek a gondolatok ellepték az agyam,megérkeztünk. Kiszálltam  a repülőből,és magabiztosan kijelentettem:

Kezdjünk mindent előlről!!






Sziasztok! 
Ezzel a részel befejeztük az 1 évadot,de nyugi mert miközben én (Emese) írtam ezt a részt,addig Lau írta a 2. évad 1 részét. Tehát a 2. évad 1. része már olvasható is! 
Pusszantás
Eme 

65. Egy. Kettő. Három.

 *Előző részből*

-Inkább becsüld meg a tudatlanságod-válaszolta.
-Késő-próbáltam visszanyomni az előtörő könnyeimet.

*Grace szemszöge*

-Szarrá fagyok-törtem meg a,már enyhén kínossá váló csendet.
-Nekem már úgyis mindegy,tessék-nyomott a kezembe egy pulcsit.
-Ezt hogy érted?-néztem rá.
-Hát így-szólalt meg az egyik gorilla,majd,nem viccelek,szó szerint kitörte a nyakát a srácnak.-És ha nem fogod be,te is követheted őt.
Na jó,eddig tartott az,hogy nem fogok bőgni. Patakokban ömlöttek a könnyeim. Minden reményem elveszett,az életem lepergett előttem.
-Ha nem fejezed be,mielőtt Ő ideér,kitöröm a gerinced!-szorította meg a karomat egy másik gorilla.

---------------------------

-Lám lám,hát csak nem a drágalátos Grace van itt?-sétált be az ajtón... Michael.
-Ez nem lehet!-ordítottam.-Te halott vagy! Ez egy ki*aszott álom!-kezdtem el rohanni,de nem sokáig jutottam,ugyanis elállták az utam.-Ne gyere közelebb! Hozzám ne merj érni,te degenerált elme roggyant szörnyeteg! Andyék mindjárt itt lesznek,és könyörögni fogsz neki,térden állva,hogy hagyjon életben!
-Úgy látszik,a gyönyörű arcod nem lett kisebb-röhögött.-No nem baj,majd dolgozunk rajta-tessékelt ki rajtam kívül mindenkit a teremből.-Na ide figyelj!-fogta az egyik keze közé az állam.-Már nem igazán izgatja a fantáziám,hogy a barátocskád fizet-e,sokkal inkább te érdekelsz-húzta a száját kaján vigyorra. Legszívesebben bemostam volna neki,de nem tettem.
-Mit akarsz tőlem? Elvetted a családomat,kis híján Andyéket is kinyírtad,mi kell még?!-köptem a szemébe a szavakat.
-Te-húzott a derekamnál fogva magához.-Azt akarom,hogy az enyém legyél. Csakis az enyém,örökre.
-Arról tegyél le f*szfej,ha beledöglök is,akkor sem számíthatsz rám ilyen téren!
-Szerintem neked is jobb lenne,ha nem ellenkeznél. Tudod,akkor nem kellene "olyan" módszerekhez folyamodnom-vigyorgott még mindig.



Nem tudom,hogy mi vitt rá,de egy jól irányzott mozdulattal lekevertem neki egyet. Láthatóan váratlanul érte a dolog,ezért büszke voltam magamra. Pontosan tudtam,hogy pár perc,és Andy itt lesz,mert láttam,amikor az az idióta Tim elhozott,hogy jön utánunk. A számításaim be is igazolódtak,mielőtt ez az elmebeteg bármit is csinálhatott volna,kivágódott az ajtó,és Andy,pár emberrel az oldalán berontott. Michaelen nem láttam meglepettséget. Sokkal inkább önelégült mosolyt az arcán.
-Gyerekek,arra nem számítottatok,hogy ha akartam volna,már a lány halott lenne-lendítette a nyakam köré a karját,majd a fejemhez nyomta a pisztolyt.
-Ha lelövöd,te is vele halsz-szólalt meg Andy.
És akkor valami váratlan történt. Az egyik gorilla letépte rólam Michaelt,és nekiesett.
-Drake?!-döbbentem le.
-Szevasz kislány,régen láttalak-jelentette ki az említett.
Azonban ő elég kevésnek bizonyult a seggarchoz,így Andy a segítségére sietett. De nem ment könnyen,Michael összes embere a földön feküdt már. Később ő is,de,ami kevésbé volt jó,hogy Andyék is. Nem tudtam mit csináljak,mert hajszálon múlt,hogy az elmebeteg kinyírja-e Andyt vagy sem.
-Ha bántani mered,meghúzom a ravaszt!-tartottam a fejemhez a pisztolyt.
-Ne nevettess!
-Nem viccelek-markoltam meg jobban a tárgyat könnyekkel teli szemmel.
Nem volt más választásom,Michaelt nem tudtam lelőni,mert nem találnám el.
-Három másodperced van,hogy elengedd őket!-vettem erőt magamon.
Látszólag ez róla lepergett.
-Egy.

-----------------------

-Kettő.

-------------------------

-Három.

---------------------------


Sziasztok!
Tudom,hogy kicsit(rohadtul)rövid lett a rész,de előre el van tervezve a dolog,így muszáj volt itt befejeznem.
A folytatás,ha van időnk,akkor hétköznap lesz,ha nincs,akkor legkésőbb jövő  hétvégéig felkerül. Remélem tetszett <3,<3
Lau