-Mi a f*szt csináltam?-kérdeztem magamtól reggel. Természetesen suttogtam,nem akartam felkelteni a mellettem békésen szunyókáló Ronniet.-Nem igaz,megint megadtam neki,amit akart,és hagytam,hogy az amit 2 évig építgettem,egy éjszaka alatt,a s*ggfej pasim miatt leomoljon. Gratulálok Grace,fantasztikus vagy! Na várjunk csak,hiszen hivatalosan nem szakítottunk,tehát még együtt vagyunk. Hát,így már kevésbé érzem magam ribancnak... Viszont,tekintve,hogy elég rég óta nem kommunikáltunk,tegnap pedig lefeküdtem vele,ez már minimálisan arra utal,hogy a büszkeségem,és a tartásom is az övé lett. Vagyis,akkor mégis csak lotyó vagyok! Most legszívesebben elsüllyednék szégyenemben,meg ezt a gyökeret,itt mellettem,kilógatnám az ablakon addig,amíg térden állva nem könyörög nekem azért,hogy ne haragudjak rá,amiért korábban idegenként kezelt. És jön a bökkenő,a férfi ego,ó,a kis huncut! Hát ha valamit,akkor ezt megtanultam már az idők során,hogy ne várjak tőle olyasmit. Bár nekem az is jó lenne,ha venne egy gyémántgyűrűt,nekem adná,vagy kapnék tőle egy kocsit,esetleg egy vadi új cipőt....
-Haló! Föld hívja Gracet!-lengette meg Ronnie a kezét az arcom előtt.
-Menj innen!-ugrottam fel hirtelen,majd magamra rántottam a takarót,hogy ne meztelenül álljak előtte.-Ne merészelj hozzám érni,kü....
-Minden oké?-húzta fel az egyik szemöldökét.-Tegnap este még nem annyira akartad,hogy elmenjek.
-Ne is említsd! Egy i....-kezdtem bele.
-Szóval az a gond-mosolyodott el pimaszul.
-Ne vigyorogjál rám úgy,mintha semmi sem történt volna! Minden megváltozott,ismétlem,minden! Semmi sem marad a régi,én visszamegyek oda,ahonnan jöttem,te pedig kedved szerint döntögetheted a többi ringyót.
-Semmit sem változtál-nevetett fel,majd a derekamnál fogva maga mellé rántott le,az ágyra.-Na cica,akkor tárgyaljunk-mászott fölém,és az egyik karjával megtámaszkodott a vállamnál,míg a másikkal apró köröket rajzolgatott a hasamon.-Egy,ne is álmodj róla,hogy visszaengedlek az Isten háta mögé,kettő,nem feküdtem le senkivel az elmúlt két évben-ecsetelte.
-Hazudsz!-ütöttem hisztérikusan a mellkasát.-Két évig nem bírnád ki sex nélkül.
-Ne hisztizz már!-ragadta meg mindkét csuklóm.-Éppen azt próbálom neked elmondani,hogy ki*aszottul szeretlek,te pedig itt toporzékolsz!
-Nem hisztizek!-nyüszítettem alatta,mint egy kutya.
-Hát akkor mit csinálsz? Hm?-húzta kaján vigyorra a száját.-Szerintem lássuk be,hogy nem akarsz elmenni.
-De igen! Minden vágyam az...
-Ha akarnád,sem tudnád letagadni,hogy nagyon is élvezed a társaságom,sőt! Egyenesen igényled-kezdett el hergelni.
-Ez nem igaz! Jelen pillanatban baromira idegesítesz!-makacskodtam.
-Valljuk be-hajlította be a karját,amivel nem a csuklóimat szorította,így közelebb került az arca az enyémhez.-Hogy most arra vágysz,megcsókoljalak,és hogy talán durvább dolgokat is csináljak-pihent a képén az az öntelt,pimasz vigyor.
-Hát,rosszul hiszed!-tartottam magam ahhoz,hogy erős maradok.-Azt akarom,hogy húzd el innen a formás,kis segged,és vakard le pofikádról az önelégült mosolyod!
-Harapósak vagyunk,harapósak vagyunk?-cukkolt tovább,de ahogy a szavak elhagyták a száját,az ajkai érintették az enyémet.
-Fejezd be,jó?-toltam el magamtól.
-Eszemben sincs-rázkódott a válla a nevetéstől.
-Ahj,megőrülök tőled! Igen,szükségem van rád,és igen,hiányoztál,valamint igen,szeretlek,ahogy azt is akarom,hogy megcsókolj! Most jobban érzed magad? Remélem,kettőnk közül legalább te igen,mert én rohadtul dühös vagyok!-akadtam ki.
-És ezt miért nem lehetett hiszti nélkül elmondani?-mosolyodott el most már inkább kedvesen.
-Azért,mert ezt hozod ki belőlem! Ja,meg persze azért,mert két évig szartál megkeresni engem,én pedig,a szerencsétlen lány,rögtön ágyba bújtam veled az első adandó alkalommal!-nevettem el magam kínomban.-Kihúzhatod a békülős sexet a bakancslistádról!
-Te bolond vagy-ingatta a fejét.
-Nem,nem vagyok az! Nem veszel komolyan,pedig ez nem vicces! Tudod te,milyen pocsék érzés volt egyedül rendbe hozni az életem,amit közös erővel elcsesztünk?-markoltam meg a vállát.
-Most miért mondod ezt?-ráncolta a homlokát.
-Azért,mert ez az igazság! Kijelenthetjük,hogy egy elrontott,lelkileg és érzelmileg zokni,testileg egy szarrá vert,kínzott és sebzett senki vagyok.
-Mi van akkor,ha nekem ennek ellenére is kellesz?-kérdezte.
-Akkor az elmúlt két évben megkerestél volna,és térden állva könyörögtél volna,hogy menjek vissza hozzád!-vágtam a fejéhez.
-Azt sem tudtam,hogy hova mentél! Szerinted egy levéllel mire megyek? Hát pont semmire,de fel kell,hogy világosítsalak az ügyben,hogy igenis kerestelek. Már ott tartottam,hogy a rendőrséghez fordulok,vagy fogadok egy magánnyomozót,de nem akartam,hogy megint elővegyenek téged a michaeles dolog miatt!-emelte meg a hangját.
-Kettőnk közül nem én vagyok az,aki vallatja a másikat-kerültem a tekintetét.
-Kettőnk közül pedig nem én vagyok az,aki ott hagyta azt,akit állítólag szeretett-szállt le rólam,majd ráült az ágyra.
-Te most komolyan megkérdőjelezed azt,hogy szeretlek?-csattantam fel.
-Van okom rá,hogy ezt tegyem,de nem arról van szó. Csak szerettem volna ezt tisztázni,mielőtt még elhordanál mindennek-tápászkodott fel,majd magára kapkodta a ruháit.
-Most meg hova a pokolba mész?-kiabáltam rá.
-El-válaszolta.-Nem emlékszel? Nem sokkal ezelőtt még azt kívántad,hogy elhúzzam a csíkot. Most eleget teszek a kérésednek-trappolt oda az ajtóhoz.
-Ahj,pontosan tudod,hogy nem gondoltam komolyan-jött ki belőlem ez a mondat,és átkoztam magam miatta.
-Hogy mondod?-fordult felém.
-Hallottad,hadd ne kelljen megismételnem-húztam feljebb a takarót,hogy többet takarjon belőlem.
-De nem értettem tisztán. Megfogalmaznád még egyszer?-húzta ismét az agyam.
-Nem!-vágtam rá.
-Ahogy gondolod-nyomta le a kilincset.
-Várj már!-ugrottam fel az ágyról,majd elálltam az utat,hogy ne tudjon kimenni.-Azt mondtam,hogy maradj-hajtottam le a fejem.-Nem akarom,hogy elmenj,veled akarok maradni. Sajnálom,hogy itt hagytalak 2 évre egy semmitmondó levéllel. Nem gondoltam át rendesen azt,hogy milyen következménnyel jár a távozásom. Kérlek ne haragudj rám!-mardosták a szemem a könnyek.
Sziasztok!
Egy nagyobb kihagyás után ismét hoztam egy részt. Már szégyenembe a vakondokig süllyedtem,úgyhogy megpróbáltam írni egy részt. Igen,tudom,hogy nem a legjobb,legizgalmasabb és leghosszabb lett,de ma este csak ennyit tudtam kipréselni magamból. Elhatároztuk,hogy egy héten minimum egyszer hozunk részt,ez nem biztos,hogy rendszeresen össze fog jönni,de igyekszünk. Remélem,azért tetszett :).
Puszi <3,
Lau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése