Epilógus

*Grace szemszöge *

Itt ülök a repülőn. Hogy miért is? 

*Visszatekintés 3 órával ez előttre *

Félelem. Ez volt az az érzés amit minden nap éreztem. Amióta majdnem öngyilkos lettem,azóta labilis az állapotom. Sajnos nem csak az állapotom labilis,hanem a kapcsolatom Ronnieval is. Nagyon sokszor veszekedünk,mindent megtilt nekem,nem mehetek ki az utcára anélkül,hogy ne lenne mellettem testőr.

 Srácokkal nem is beszélünk. Sokáig nem tudtam aludni emiatt, de a legvégén beletörődtem,hogy elhagytak. Nem voltak képesek nekem akkor segíteni,amikor szükségem lett volna rájuk,ez pedig nagyon rosszul érintett. Nemhogy sírtam,hanem keservesen zokogtam,amikor Jess felhívott és közölte velem,hogy ő így nem képes élni,azt tudva,hogy én annyira kiszámíthatatlan vagyok (értem ez alatt,hogy majdnem megöltem magam,csak szerencsétlenségemre/szerencsémre nem volt golyó abban a ki*eszett fegyverben). Ezek után minden rosszabb lett. 

Ma sem tudtam aludni,ugyanis Jess utolsó szavai járnak a fejemben: "Rengeteg zsákutca van,és nem látok más kiutat.Viszlát Grace! ".

Ronnie  békésen szundít,nem is értem,hogy én miért nem vagyok képes erre.-ezek a gondolatok járnak a fejemben ,miközben megyek le a lépcsőn,hogy igyak valamit ugyanis szomjan halok. Amint leérek leveszek egy poharat megtöltöm vízzel,és elkezdem inni.Talán nyugodtak tűnhetek,ahogy megiszom a vizet,pedig a gondolataim ezerrel ostromolnak engem.

"Rengeteg zsákutca van,és nem látok más kiutat."-Hmm....lehet,hogy nekem is ezt kéne tennem. Gyáván elmenekülni a bajok elől. És ekkor egy gondolat szöget ütött a fejembe. Mi lenne ha elmennék egy másik országba, és ott kezdenék újra mindent...Nem is rossz ötlet...

Minek után mindent precízen elterveztem,foglaltam egy repülő jegyet Sydneybe.És most jöjjön a nehezebbik része. A búcsúzás..  Először is 2 levelet fogok írni. Egy levelet Jessnek és a fiúknak, és egy levelet Ronnienak.


Jessnek,Andynek,Ashnek,Jakenek,Jinxxnek és CC.-nek

Amikor ti ezt a levelet fogjátok olvasni,(már ha valamikor elolvassátok) addigra én már megérkeztem az új otthonomba. Miért mentem el? Na,ez a kérdés sokatokat fog érdekelni,de ha kicsit is ismertek,akkor tudjátok rá a választ. Nem voltam soha egy erős nő,ezért ezt a sok nyomást most sem bírtam elviselni. Sajnálom,hogy így végződött. Nem voltam nagyon érzelgős ember, így be is fejezem a rövid levelem.
Millió puszi és ölelés
a TI Gracetek <3


Kedves,drága egyetlen Ronniem!
Tudod milyen nehéz nekem ezt a levelet megírni?  Hány könnycseppet ejtettem,miközben ezeket a sorokat leírtam neked? Nincs olyan dolog,amellyel ki tudnám fejezni az irántad való érzéseimet! És,hogy ezek után, miért mentem el? A választ olyan egyszerű. Mert szeretlek. Belegebednék,ha végig kéne néznem,hogy tönkre megy a kapcsolatunk. Neked sokkal jobb így. Új és normális életed lesz egy olyan lány nélkül,aki mindig kórházba és bajba keveredik. Mérhetetlenül sajnálom,de hidd el,hogy így sokkal jobb lesz neked!
Szeretlek...

Miután a kettő levelet megírtan,nekiálltam,és szuper némasággal összepakoltam néhány ruhát,fogkefét,törülközőt,cipőket..... Kb 30 perc múlva készen vártam a taxi érkezését ami kivisz a reptérre.

*A repülőn*

Miközben ezek a gondolatok ellepték az agyam,megérkeztünk. Kiszálltam  a repülőből,és magabiztosan kijelentettem:

Kezdjünk mindent előlről!!






Sziasztok! 
Ezzel a részel befejeztük az 1 évadot,de nyugi mert miközben én (Emese) írtam ezt a részt,addig Lau írta a 2. évad 1 részét. Tehát a 2. évad 1. része már olvasható is! 
Pusszantás
Eme