28. A terv

*Előző részből*

De egy remény még él bennem:addig nem öli meg őt,amíg nem fizetek.

*Grace szemszöge*

Felkeltem. Bár ne tettem volna... Sajgott minden porcikám és véreztem mindenhol. Ordítani bírtam volna,de nem tettem. Nem tettem,mert bejöttek volna és akkor még többet kapok. Elég nekem ennyi is. Felállni sem tudok. Csak magatehetetlenül fekszem a földön,várván,hátha Andy megtalál és kivisz. De ez képtelenség. Annyi pénzt,amennyit Michael kér,még Leonardo De Caprio sem tudna összeszedni. De én reménykedem. Reménykedem,hogy újra láthatom Ronniet és a srácokat. Reménykedem,hogy élve kerülök ki innen. Bár ezekre semmi esély,ugyan is magatehetetlen vagyok. Még a kezemet sem tudom megemelni. Csak azért imádkozom,hogy ne jöjjenek be,mert ezt még egyszer nem élem túl.

*Andy szemszöge*

-A k*rva anyád,te bal*asz Michael!-káromkodtam.
-Most mi a szart fogunk csinálni?-kérdezte zokogva Ash.
-Hát itt meg mi történt?-jött be Ronnie.
Ash a kezébe nyomta a levelet. Miután elolvasta Ronnie,fal fehéren ült le a kanapéra.
-Te jó Isten-temette a fejét a kezeibe.
-Van egy tervem. Michael legyilkolt emberei hozzátartozói kellenek. Velük többen tudunk szembeszállni a f*szkalappal. Megkockáztatnám a többi banda segítségét is pl.: BMTH,vagy Asking Alexandria,de ha Michael rájön,tuti rögtön megöli Gracet.
-Ez mind nagyon csodálatos,de mi a garancia rá,hogy még nem halott?-kérdezte idegesen Ronnie.
-Ő neki nem az a fontos,hogy gyilkoljon,hanem a pénz. Feleslegesen pedig nem mocskolja be a kezeit. Ennyire már kiismertem-válaszoltam viszonylag higgadtan.
-Ezzel nem megyünk sokra-higgadt le. Ahogy kimondta,megcsörrent a telefonom sms hangja. Megnéztem,de bár ne tettem volna. Grace volt a képeken,amiket küldött. De nem az a lényeg,hanem,hogy milyen állapotban. Szét volt verve,a saját vérében feküdve. Borzalmas látvány volt.
-Ha megtalállak Michael,addig ütlek,amíg meg nem döglesz!!!!!-vágtam a kanapéra a telefonom.
-Mi van?-emelte fel a fejét Ronnie a telefonért nyúlva.
-Ne....-de már késő volt. Végig nézte a képeket.
-Ez az ember nem normális!-vágta a földhöz az egyik vázát.
-Tudom. De most azzal kezdjük,hogy áldozatokat keressünk. Megvan a telefonomba egy-két szám,ami hozzájuk tartozik-tárcsáztam a számokat. Mindenki felvette,majd miután felvilágosítást tartottam,hogy miért keresem őket,találkozót beszéltünk meg. A fiúkkal elindultunk a megállapodott helyre. Ott hegyi beszédet tartottam,majd felvázoltam a tervet. Szinte mindenki beleegyezett,hogy segít. Még ma sikerült a találkozón megbeszélni az akció menetét. Ez addig nagyon jól ment,míg rá nem jöttem,hogy így is rohadt kevesen vagyunk.
-Más ötlet?-kérdeztem az engem körbevevő embereket. Néma csönd.-Akkor marad a B terv. Reméljük sikerül az újságírók nélkül elintézni. Köszönöm,hogy eljöttek,további kellemes napot-tereltem ki az embereket. A haza vezető úton,egész végig agyaltam. Pontosabban agyaltunk a srácokkal. Otthon felhívtam a többi bandát. Beleegyeztek. Igazából,csak a testőreik kellenek erősítésnek. Remek. Így talán 10 embert ki tudunk nyírni a 80-ból. De egy kis előnyünk lesz,Michael bandája nem készül fel a támadásunkra. Bár lehet,de azt nem tudja,hogy mikor rohamozzuk meg őket. Ez nem jelent túl sokat,de azért számít.

*Grace szemszöge*

Csak feküdtem. Mozdulatlanul. Pokoli fájdalmakkal küszködve.
-Van egy jó hírem,meg egy rossz-vágódott ki az ajtó. Michael. Nem tudtam válaszolni. A beszéd is nehezemre esett.-Nos,látom milyen lelkes vagy,így megosztom veled is. Mivel nem akarom,hogy még meghalj,ezért egy ideig megkímélünk. De,ha egy héten belül nem kapom meg a pénzt,tudod mi lesz-mondta ki gúnyosan röhögve.
-Miért nem ölsz meg rögtön?-kérdeztem nehezen.
-Cicám,nekem abból mi hasznom lenne? Pénzt sem kapnék és nem is nézhetném végig,ahogy szenvedsz-mondta ki,mintha ez természetes lenne.
-És mi a rossz hír?-kérdeztem meg küszködve.
-Jaj,majdnem elfelejtettem,rossz hír nincs. De öröm volt nézni a halálra rémült kis pofikád-paskolta meg az arcom. Nem válaszoltam. Ezzel talán jobban idegesítem.
-Milyen bőbeszédű vagy ma-jegyezte meg.-Hát,én nekem most távoznom kell,de ne aggódj,még benézek hozzád-simította meg az arcom. Ez egy bipoláris f*sz. A hangulatingadozásaival már a pokolba visz. Nem tudom miért jó neki más emberek szenvedése. Öröm neki ezt nézni? Igen,ez így van,szóval ez egy degenerált állat.

*Ronnie szemszöge*

Otthon a bandával,csak kussban néztük egymást. Mikor ezt már megelégeltem,felmentem a szobámba. Levetődtem az ágyamra és sírni kezdtem.
-Nem veszíthetem el..... Nem..... Én azt nem bírnám ki...... Szükségem van rá.... Mert törődik velem.... Mert megért.... Mert én.... Én.... Szeretem őt!-temettem az arcom a párnámba és húztam volna föl a takarót magamra,de megtaláltam a Gracenek adott pólóm. Magamhoz szorítottam,majd beleszagoltam. Olyan az illata,mint neki. Nem fogom elveszíteni. Bármi áron képes lennék őt megmenteni. És ezt meg is fogom tenni,ha eljön az idő.

Hiiiiii!!!!!!!
Itt Lau. Ebben a részben,inkább a szereplők gondolatait szerettem volna megmutatni nektek. Remélem tetszett,komiban írjátok le véleményeteket. Feliratkozni se felejtsetek el :D!!!!
Sok 100000000 puszi <3,<3,
Lau