31. Bummmm!!!! De pró vagyok!!!!

*Előző részből*

De,nem jutott el az agyamig,hogy még mindig nyitott a kórházi ruha háta,így teljes rálátás nyílt a hátsó felemre.
-Nekem ez így tökéletes-jegyezte meg röhögve Ronnie.
-Bolond-húztam magamra a takaróm.

*Grace szemszöge*

Már  majdnem egy hete poshadok itt,ebben a rohadt kórházban. Így önmagában az egész nem is lenne olyan rossz,de semmit nem csinálhatok a fekvésen kívül. Remek. Pedig térden állva könyörögtem az orvosnak,hogy engedjen ki legalább a kórház környékére valakivel,de nem,ezt nem lehetett természetesen.
-Hogy aludtál?-jöttek be az ajtón a fiúk.
-Sziasztok fiúk! És Ash. Csodálatosan aludtam és nagyon szuperül is vagyok,szóval már igazán kimehetnék a levegőre,mert konkrétan úgy elzsibbadt a  fenekem,hogy már nem is érzem-hisztiztem a koromhoz illően.
-Ó,ezen segíthetek-vigyorgott perverzül Ronnie.
-Te kis pedomaci-húztam magamhoz.
-Ebből csiki lesz-adott egy puszit,amiből aztán csókcsata lett,az idill pillanatot pedig Ash fújolása szakította félbe. Egyszer esküszöm legyilkolom ezt a barmot!
-Hagy menjek ki!!!!!! Léccccccccccííííííííííííííííííííííííííí!!!!!!!!!-kérleltem az ajtón bejövő nővért. Vagy is pasit. Pasinővért.... Izéééééé.....Őőőőőőő..... Szóval,ápolónőt. Ahjjj.......
-Nem lehet.....-kezdett bele a kifogásokba.
-Kééééééreeeeeeemmmmm!!!!!!-vágtam kiskutya képet.
-Ezzel nem hat meg-lapozgatta a papírjait.
-De csak egy kicsit!!!!! Nem bírom a bezártságot,klausztrofóbiám van-mondtam be az első hülyeséget,ami az eszembe jutott. A srácok konkrétan már fetrengtek a röhögéstől,de én nem akartam közéjük állni,ugyan is addig fogok bömbölni,ameddig ki nem enged.
-Nem szabad még kimennie,majd talán egy hét múlva-akart elmenni.
-Egy hét múlva? Egy hét múlva? Majd ha maga fogja itt b*szni a rezet bezárva,egy ágyhoz "kötve",akkor maradok itt még 1 hetet-kezdtem bedühödni.
-Figyeljen,ez nem az én döntésem,szóval jó lenne ha lehiggadna-mondta totál unott fejjel.
-Csak egy kicsit élje már bele magát a helyzetembe! Biztos magának is elzsibbadna a segge,ha nem csinálna semmit fekvésen kívül. Csak egy picit had menjek ki sétálni. Nem egyedül,bárki jöhet velem-alkudoztam.
-Nézze,itt nem kivételezhetünk senkivel,szóval ha nem lehet,akkor magára is vonatkozik ez-tekintette lezártnak a témát.
-Na jó,itt könyörgöm már egy órája,hogy egy kicsit had menjek ki,maga meg kb.annyi empátiát(együttérzést) mutat,mint egy kerítés. Szóval,most lett elegem,leszarom,hogy mit mond maga,meg a többi f*szfej,de én már agy*aszt kaptam itt bezárva,úgyhogy kimentem,viszlát!-próbáltam meg felállni.Igen,eddig mindig eljutok,hogy megpróbálom,majd utána elcseszem. Hát,ez most sem lett másképp. Gondolom voltatok már olyan helyzetben,amikor nagyon fa**ának éreztétek magatokat,majd utána egy fél másodperccel,ez meg is semmisült. Na,most velem is ez volt,ugyan is bevágtam a lábam(ami eddig sem volt valami jól) az ágyba,így kis híján eltaknyoltam volna,ha Ronnie nem kap el.
-Vagyis,kimentünk-céloztam a röhögő Ronniera.
-Oké,én felmondok,ezt nem bírom tovább-viharzott ki az ápolónő.... Vagy pasi... Mind egy.
-Ez szép volt,elismerem-vigyorgott Ash.
-Csatlakozom-kezdett el tapsolni Jinxx.
-Köszönöm,köszönöm-hajoltam meg színpadiasan.
-Na jó,most,hogy kirúgattad ezt a kedves kollégát,húzzunk kifele-kezdett el maga után vonszolni Ronnie.
-Nem kell kétszer mondani-vigyorogtam a folyosón sétálva. Amikor kiértünk,nem megszokott dolog fogadott. Egy rakás ember állt ott,újságírókkal együtt,Ronnie és a fiúk pedig eltűntek. Hát ez remek,most mi a jó eget csináljak? Nem sokáig tudtam gondolkodni,ugyan is egy kislány felmutatta a magasba a tábláját,amire rá volt írva,hogy: Gratulálunk! Te vagy az első túlélő-én persze rögtön meghatódtam,miután rájöttem,hogy a Micheales dologról van szó,ugyan is a kislánnyal együtt elkezdett tapsolni a tömeg,majd megláttam Ronniet és a fiúkat is. Ők is tapsoltak. Hihetetlen érzés volt. Leírhatatlanul jó. nem tudom elmondani,hogy mennyire fantasztikus volt,hogy az emberek így örülnek ennek. Oké,már csak arra kéne rájönnöm,kik ezek. Közben a pofámba nyomtak egy rakás mikrofont és kamerát. Próbáltam visszamenni a kórházba,de elállták az utamat.,Andyék pedig még mindig sehol. Basszus,hogy jutok be? Na,ez már nem volt olyan jó érzés,ugyan is alig kaptam levegőt,a sok firkástól(újságírókat jelent az én nyelvemen). Megpróbáltam minél jobban az ajtóhoz férkőzni,de nem igazán jutottam dűlőre.
-Kérem,mondjon valamit,maga lesz az új híresség-nyomta a képembe az egyik barom a mikit.
-Szóval,most fogom elmondani először és egyben utoljára is,hogy én nem akarok híres lenni és az az én magán ügyem,hogy mi történt velem Michaelnél. nem kötelességem erről beszélni,úgyhogy nem is fogok,mert nincs szükségem rá,hogy kiforgassák a szavaimat és egy idióta cikket állítsanak elő belőle. Bár,ahogy bele gondolok,már késő,de mind egy. Szóval,engedjenek be,mert nem vagyok kíváncsi más firkásra-kezdtem el még jobban tolakodni,de úgy tűnt,ez sem volt elég. Hirtelen a fiúk is előkerültek,majd miután arrébb paterolták az újságírókat,segítettek bemenni.

*Ronnie szemszöge*

Hihetetlen jó érzés volt látni Grace boldogsággal teli arcát. Nekem ez mindennél többet jelent. Bár később már nem igazán voltam ilyen jókedvű,ugyan is szem elöl vesztettem őt. Pontosabban vesztettük,a fiúkkal együtt. Neki álltunk keresgélni,de a tömegben ez semmit sem ért. Megpróbáltam az embereket nézegetni,hátha meglátom őt,de ezzel sem mentem semmire. Próbálkoztam azzal,hogy egy vörös hajkoronát kutatok,de miután egy 60 éves néni nyakába ugrottam Grace helyett,inkább felhagytam ezzel is. Kicsivel később csendesedett a tömeg és fogytak is az emberek,megláttam őt,ahogy erősen próbál bejutni a kórházba,de nem sikerül neki. Minden erőmet összeszedve verekedtem át magam a tömegem,míg végül elértem hozzá. A fiúkkal elpateroltuk az újságírókat,majd bevonultunk a kórházba. Nagyon szerettem volna most beszélni Gracszel,meghallgatni,hogy milyen módon hatott rá az előző esemény,de inkább várok egy kicsit,mert nem akarom rögtön kifaggatni.

Sziasztok!
Bocsánat,hogy ilyen rövid rész lett,de nem igazán tudtam most hosszabbat írni. Ezzel is meggyűlt a bajom,ugyan is nem sétagalopp egy izgalmas részt összehozni,úgy,hogy a hosszúságára is figyelni kell. Egyébként sem vagyok túl büszke erre és nem akartam még tovább rontani. Nem is tudom,miért raktam fel,talán,hogy ne keljen még többet várnotok a részekre. Remélem ti azért meg vagytok elégedve vele,a véleményeteket pedig komiba írjátok le és iratkozzatok fel!!!! Jó éjt nektek :).
Sok 1000 puszi <3,<3,
Lau