30. Végre.....

*Előző részből*

-Na jó,most fogyott el a türelmem. Leszarom,hogy be lehet-e menni,vagy sem,én,az az mi,biztos,hogy bemegyünk,a többi pedig hidegen hagy-indultam el a kórterem ajtajához,ahol valószínűleg Grace feküdt.

 *Andy szemszöge*

-Bocsi doki,de csatlakozom az előttem lévőhöz-veregette meg Ronnie a pasas vállát aztán pedig beléptünk az ajtón. Szegény Grace,szörnyen nézett ki. De meg is van rá az oka. Akkora egy barom vagyok,én komolyan elhittem,hogy Michael le fog kopni? Rémesen naiv voltam. És ha kicsit jobban gondolkoztam volna,akkor most nem kéne itt bámulnunk a félholt lányt!!!! Francba! Saját magam ostorozása közben,feltűnt,hogy csak Ronnie meg én maradtunk bent. Inkább kimegyek,gondolom Ronnie egyedül szeretne lenni egy kicsit Graceszel.

*Ronnie szemszöge*

-Muszáj lesz meggyógyulnod,én nélküled nem bírnám ki. Nem akarlak téged is elveszíteni-kezdtem el beszélni Gracehez,Andy távozása után.-Szükségem van rád! Tudom,hogy te ezt most nem hallod,de én azért elmondtam neked. Nagyon szeretlek,de ezt tudod is,no meg azt is,hogy ha nem épülsz fel,kinyírom az orvost-mosolyodtam el kelletlenül.-És még a közös számot sem csináltuk meg,randira sem hívtalak. Ez most bizonyára úgy hangzott,mint egy spanyol szappanopera szövege. De látod,a tahó és seggfej Ronnie ilyenekre is képes. És ez csak is miattad van. Na jó,nem traktálom tovább hülyeségekkel a fejed,minél hamarabb gyógyulj meg-nyomtam puszit a homlokára és kivonultam a kórteremből.

*Grace szemszöge*

Sötétség. Teljes sötétség. Nem látok semmit. Próbálok sírni,de nem tudok. Nem tudok mozogni,sem beszélni. Pedig nagyon szívesen mondanék egy két szót a srácoknak. Igen,jól gondoltátok,hallottam mindent amit mondtak. De nem tudtam lereagálni,pedig legszívesebben a nyakukba ugrottam volna. Különösen nagy hangsúlyt fektetve Ronniera. Hihetetlen,miket mondott nekem. De én nem tudtam neki válaszolni. Pedig próbálkoztam,de semmim nem mozdult. Félek. Nagyon félek. Félek,hogy soha többé nem láthatom a fiúkat és soha többé nem énekelhetek. Pedig nekem ez a két dolog a mindenem. Ezek nélkül inkább élni sem akarok. De,fel fogok épülni. Ronnie és a fiúk miatt,de legfőképp Michael miatt. Bár ha Andyiéken múlik,már tuti kinyírták a f*szfejet. Mondjuk nem is annyira bánom,csak azért beszéltem volna vele egy-két szót.

                                     -------------------Másnap------------------
*Grace szemszöge*

Felkeltem......Volna,ha meg tudtam volna mozdulni,de nem ment. Szóval,igazából nem is keltem fel,csak magamnál voltam. Értitek. Na mind egy,euforikus érzésem volt. Olyan,mint amikor először csókolóztam Ronnieval. Nem érzékelem senki jelenlétét a szobában,de ez nem jelent semmit. Igazából az időérzékem is teljesen elment,szóval fogalmam sincs,hogy mióta fekhetek "eszméletlenül". Viszont már kezdek nagyon unatkozni,úgyhogy ajánlom magamnak,hogy minél előbb mozogni tudjak. Várjunk,valaki fogja a kezem,tehát nem vagyok egyedül. Ez eddig mind szép és jó,csak az az egyetlen egy apró probléma,hogy fogalmam sincs,ki az. Ez így annyira szar érzés. De azt hallom,hogy gyorsan veszi a levegőt. Biztos dühös,vagy sír. Megpróbálom megmozdítani a kezem....... Semmi.... Még egyszer neki állok.... De még mindig semmi. A francba!!! Pedig addig fogok erőlködni,amíg nem megy. Megpróbáltam vagy 7-szer mozgatni a kezemet,de nem sikerült. Ez nem igaz!!! Akkor is menni fog és kész! Még egy párszor megpróbáltam,mikor végre én uraltam a testemet. Az első dolgom az volt,hogy körülnézzek. Egy kórházban vagyok. Ezt gondoltam. Viszont rohadtul fáj az egyik karom,meg az egyik lábam. Akkor már a bordáimról ne is beszéljünk. Apropó,a karom. Letekintettem a tenyeremet szorongató személyre.... Ronnie volt. Nem tudom miért,de ahogy végigmértem az arcát,rám tört a sírógörcs. Ő aludt,így nem akartam felkelteni,de nekem semmi sem sikerül,úgyhogy gondolom már ki is találtátok,hogy ezt is elcsesztem. Vastaps nekem. Az egyik könnycsepp ami lecsurgott az arcomról,Ronnieéra hullott. Megpróbáltam letörölni és sikerült is elkezdenem,de hirtelen elkapta a csuklóm. A francba,halálra rémisztett a hirtelen mozdulatával.
-Jaj,Istenem de jó,hogy felébredtél-borult a nyakamba zokogva.
-Hallottam-mondtam.
-Tessék?-kérdezte még mindig sírva.
-Hallottam amit mondtál. Mindent érzékeltem,csak mozogni nem tudtam-sírtam én is.-Gyönyörűen beszéltél a múltkor. Nagyon jól esett. És remélem tudod,hogy nekem is nagyon fontos vagy. És nagyon szeretlek. De annyira rossz volt azzal az őrülttel-kezdtem zokogni. Elég sokáig sírhattam,de Ronnie nem állított le. Csak simogatta a hátam és átölelt. Nekem ennél nem kellett több.
-Mióta vagyok itt?-kérdeztem szipogva.
-4 napja vagy eszméletlen-ült velem szembe.
-Te jó ég.... És Michaelnél mennyit voltam?-kérdeztem rá a lényegre.
-1 hetet-válszolta szomorúan. Ez után nem kérdeztem többet. Csak egymás vállán sírtunk felváltva. Mikor már úgy éreztem,kiszáradtak a szemeim,befejeztem. Ronnie is velem tartott,majd felhívta a fiúkat,akik egy laza 10 perc alatt meg is érkeztek. Mindegyiküktől kaptam egy-egy puszit és egy-egy ölelést. Nagyon boldog voltam. Úgy éreztem,nincsen semmi gondom a világon és teljes az életem. De ez koránt sem volt így. A karom el van törve,a lábammal együtt és a bordáim sincsenek rendben. Legalább is a fiúktól ezt tudtam meg. No meg,azt se felejtsük el,hogy a lapockámon egy b*szott nagy szív alakú égésnyom van,ami rohadtul fáj néha.
-Michaellel mi van?-kérdeztem meg.
-Elmenekült. Nem tudjuk hova,de a csapata fele vagy meghalt,vagy sitten van-válaszolta Andy.
-Remek-nem igazán tudtam mit mondani erre.-Basszus,de viszket a hátam,Ronnie megvakarod?-kérdeztem meg.
-Persze-mosolyodott el az említett személy. Hátat fordítottam neki(ami elég szívás volt,ugyan is a kórházi ruhából kilátszott az egész hátam és az ülepem is,de ha egyszer viszket,akkor mit csináljak?).
-Hol va......-akadt el Ronnie.-Te jó ég,mi a f*sz ez a cucc a lapockádon?-kérdezte ingerülten.-Várjunk,hát persze,ezt is az a balfék csinálta. Ezt nem hiszem el.... És Andy,hagytátok elmenekülni? Ti nem vagytok normálisak! Mi van,ha még egyszer elviszi?-mutatott rám.
-Haver,nyugi van,nem tudtuk elkapni. Michael vér profi,még egy vele egy szintem lévő ember sem tudná egy könnyen elkapni-válaszolta Andy.
-Leszarom! Akkor is csinálni kell valamit! Vagy várjuk ki,míg megint elviszik? És ha igen? Akkor szépen végig nézhetjük,ahogy meghal! És én,megint egyedül maradok,azért,mert nem léptem semmit-rohant ki a kórteremből. Én csak elkezdtem sírni. Patakokban ömlött a könnyem. Nem akartam neki fájdalmat okozni,de sikerült. És ez az egész nem történt volna meg,hogy ha nem nyitok ajtót. Gratulálok Grace,egyszerűen profi vagy a baromságok csinálásában.
-Nyugodj meg,utána megyek-nyomot puszit a homlokomra Andy.-És visszahozom.
-Megígéred?-kérdeztem tőle,mint egy 5 éves.
-Megígérem-mosolyodott el.
-Kisujj eskü-nyújtottam ki a kisujjamat.
-Rendben-nevetett az ujját nyújtva.
Kezdtem aggódni,ugyan is fél óra elteltével,még mindig távol volt a két fiú. Basszus,mi van,hogy ha Ronnie kárt tett magában? Amint elgondolkodtam ezen a gondolaton(nincs szóismétlés,ááá,dehogy),kinyílt a kórterem ajtaja. Ronnie és Andy léptek be rajta.
-Sajnálom-térdelt le mellém Ronnie.-Tahó voltam,nem gondoltam végig miket mondok-fogta meg a kezem. Én nem mondtam semmit,csak magamhoz szorítottam. Először meglepődött,majd később viszonozta az ölelésemet. Este felé a fiúk elindultak haza,Ronnie kivételével. Hosszas győzködésem ellenére sem tudtam elérni,hogy menjen ő is. De ha egyszer valamit eltervez,akkor onnan nem tágít. Szegénykém,a kanapén kapott csak helyet. Egy ideig csak néztük egymást,majd miután úgy éreztem,aludnom kell,lecsuktam a szemhéjamat. A gond csak az volt,hogy Ronnie tekintetét egész végig magamon éreztem. Jobb híján,nem tudtam mást csinálni,hátat fordítottam neki. De,nem jutott el az agyamig,hogy még mindig nyitott a kórházi ruha háta,így teljej rálátás nyílt a hátsó felemre.
-Nekem ez így tökéletes-jegyezte meg röhögve Ronnie.
-Bolond-húztam magamra a takaróm.

Hiiiii!!!!!!
Itt Lau! Remélem tetszett a rész,ugyan is rohadt sokat szenvedtem vele. Elég szarul vagyok,sikerült megfáznom,így egész nap az ágyat toltam,az 5000000 liter tea társaságában XD. Azért ti remélem nem vagytok ilyen fosul :D. Írjatok komit és iratkozzatok fel!!!!!
Puszcsi <3,<3,<3,
Lau