34. Undorodom magamtól....

*Előző részből*
De azért egyszer gondolkozhatnék is esetleg. Neem,az hülyeség lenne. Teljes mértékben.

*Grace szemszöge*

Újabb nap,újabb félelmek. Igazából,már meg sem lepne,ha beállítana Michael egy láncfűrésszel a kezében. Hogy őszinte legyek,számítok is valami "kellemes" meglepetésre.

*Andy szemszöge*

Ha 10 másodpercen belül nem jönnek a fiúk,én esküszöm öngyilkos leszek.
-Mi történt?-vágódott ki a kórház ajtaja,ahogy a banda bejött. Rendkívül csendesre sikerült a kis belépőjük.
-Michael....-hajtottam le a fejem.
-Azt ne mond....-kezdett bele CC.
-De-kerültem továbbra is a szemkontaktust.
-Hát ez remek. Most mi a jó eget fogunk csinálni? Elmondtam már korábban is,hogy mit gondolok erről és most be is igazolódott. Egyszer az életben nem próbálnál meg meghallgatni engem,vagy a fiúkat?-kezdett dühös lenni.

                                                              -----------------------

A "kis" vitánk végeredménye az lett,hogy az orvosok fejhallgatóval járkáltak,hogy ne hallják az üvöltözésünket. Mi a fiúkkal még bent maradtunk a kórházban és próbáltunk kitalálni valami ésszerű megoldást arra,hogy hogyan juttassuk ki Gracet attól a pszihopatától. Hát,mit ne mondjak,semmire nem jutottunk,rólam viszont már szakadt a víz az idegességtől és ahogyan láttam,a fiúk is hasonlóképpen voltak.
-Hányan maradtak még élve?-kérdezte Jake.
-Nem tudom... Tippre 40-50 ember lehet-gondolkoztam el.
-Alaposabban ki kéne ismerni a helyet-jelentette ki Jinxx.
-És még is hogyan? Ha csak a 100 méteres körzetébe megyünk,élve tuti,hogy nem jutunk haza-járattam tovább az agyam.
-Már  voltunk ott egyszer-emelte fel a fejét Ash.
-Na ne mondd! És mi arra a garancia,hogy nem másik helyen van?-elég tahó voltam vele,de semmi türelmem nincs.
-50-50 százalék az esély,hogy maradt-e,vagy sem-jegyezte meg CC.
-De ezzel nem vagyunk előrébb-válaszoltam.

*Grace szemszöge*

-Hogy aludtál?-jött be vigyorogva Michael. Taktikát változtatok. Megpróbálok elviselhetőbb lenni,még ha elhányom magam,akkor is.
-Nagyon jól és maga?-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Remekül. Milyen jó kedved van. Csak nem azért,mert bejöttem hozzád-folytatta.
-Álmodozz csak-mondtam volna ki zsigerből,de nem tettem.-Meg lehet-válszoltam végül egy sejtelmes  mosoly kíséretében.
-Jól taktikázol,de engem nem versz át-simított végig az arcomon. Francba!
-Ugyan már,ennyire nem bízik bennem? Állítólag szeret? Vagy ez csak hazugság?-sétáltam közelebb hozzá. Gondolatban már 10-szer fejbe vertem volna magam,hogy mit csinálok,de nem akartam én veszíteni. Ezt a játékot többen játsszák és nem ő lesz az,aki megnyeri.
-Pontosan tudod,hogy mit gondolok rólad-fonta át a karjait a derekamon. Legszívesebben picit megrúgtam volna ott,ahova nem süt a nap,de inkább nem tettem.
-Azzal nem vagyok tisztában,hogy bízik-e bennem. Legalábbis eddig nem ez jött le nekem-néztem a szemébe.
-Adtál rá okot,hogy higgyek neked?-kérdezte meg komolyabban.
-Nem,viszont most újra kezdhetnénk az egészet-ezt most tényleg kimondtam? Te jó ég!
-Ez csak rajtad múlik-hajolt közelebb az arcomhoz.
-Én benne vagyok-hátráltam egy kicsit. Nem mondott semmit. Néhány másodpercig csak bámultunk egymás szemébe,majd ő kivonult. Undorodom magamtól,amiért idáig vetemedtem. Ezt remélem Ronnie soha nem fogja megtudni. Bár még az is kérdéses,hogy ki jutok-e innen,nem hogy beszélhessek vele. Egyenlőre abban bízom,hogy ennek a baromnak sikerül bedőlnie a taktikámnak,még ha az elején nem is,de majd a későbbiekben annál inkább. Őszintén soha sem tennék ilyen dolgokat,de azért,hogy elmehessek innen,bármire képes vagyok.

*Michael szemszöge*

Azért annyira hülye nem vagyok,hogy higgyek neki. Egyébként egy szempárból könnyen meg lehet állapítani,hogy mi a helyzet az illetővel. Lehet taktikázni,csak nem épp velem. Azért azzal tisztában lehetne,hogy nem kezdővel van dolga. Viszont,ha ilyen módszerrel játszik,remek társra talált és ebből nekem elég nagy hasznom lehet,illetve lesz is. Neki nem biztos,hogy kedvez a dolog,de ő döntött így,akkor viselje a következményeket.

*Ronnie szemszöge*

-Ó,hogy rohadnátok el,balfék autósok. Természetesen mindenki megvillogtatta ismét vezetési tudását-akadtam ki. Nyilván akkor kell dugónak lennie,amikor siet az ember.
-Húzzál már bele,te ribanc! Ne csak magadat bámuld a tükörben,kicsit taposd meg a gázt!-kiabáltam az előttem lévő szőke nőszemélyre.
-Kussolj tahó!-sipítozott.
-Esküszöm jobban haladok,ha gyalog megyek-szálltam ki a kocsiból. Hát,nem pont úgy teljesült a tervem,ahogy szerettem volna.
-Mr.Radke,kérem válaszoljon egy pár kérdésre!-nyomták a pofámba a mikit meg a kamerát.
-Mélységesen sajnálom,de pont leszarom magukat-vergődtem át a tömegen.
Hát,egy laza fél óra gyaloglás után,megláttam úti célom. Kivágtam a kórház ajtaját,majd odalépdeltem Andyékhez.
-Hol van? Mi...-nem tudtam végigmondani,ugyan is közbevágtak.
-Michael-suttogta el Ash.
-Hogy az Isten b*ssza meg! Ezt nem hiszem el-vetődtem bele egy székbe. Pontosabban ahogy levágtam magam arra az instabil szarra,sikerült kitörnie a lábának. A portás csajszi elkezdett kioktatást tartani,de én közben kicseréltem a széket,majd ismét levágtam magam rá. A nőszemély feje már Grace hajszínét is meghaladta,de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Minél előbb ki akartam találni egy normális megoldást a mostani helyzetünkre,de amikor az ember ideges,nem jut eszébe semmi. Hát,ez most is így történt.
-Mi a jó édes nénikémet fogunk csinálni?-támasztottam továbbra is a fejem.
Néma csend.
-Valahogy sejtettem-mosolyodtam el kínomban.-Remek. Eddig nagyon jól állunk. Miért nem adjuk fel és várjuk meg,míg meghal?-kérdeztem meg egy csöppnyi szarkasztikussággal.
-Neked van ötleted?-nézett rám Jinxx.
Néma csend.
Igaza van. Nekem sincs semmi értelmes gondolatom. Viszont ha továbbra is így haladunk,egyre kevesebb lesz az esély rá,hogy élve marad Grace. De nem hagyom,hogy a múlt megismételje önmagát. Bármennyire is ellenem játszik minden körülmény,én akkor is kitartok. Ő érte. Nem bírnám ki,ha őt is elveszíteném. Ezt rendszeresen végiggondolom és mindig ugyanarra jutok: őrülten szeretem.


Sziasztok!
Itt Lau :).
Bocsánat,hogy nem vittem túlzásba a rész hosszát,de ez a hetem/ünk elég zsúfolt volt. Remélem azért nektek kibírhatóbb napjaitok voltak :). Komiban írjátok meg a véleményeteket,illetve iratkozzatok fel!
Puszi <3,<3