42. A kib*szott,k*rva életbe......

*Előző részből*

-Hidd már el!!!-kiabáltam.. Ez komolyan nem hisz nekem????????? De adtam én rá okot?????
-Pff....-mondta és kiment...
Ennyi volt????

*Grace szemszöge*

-A kib*szott,k*rva életbe-futottam Ronnie után. Persze,amikor sietek,nyilván nem érem utol.
-Hova ment?-vágtattam le a lépcsőn könnyes szemekkel.
-Nem tudom-hajtotta le a fejét C.C. Bárhol lehet... És én,hogy a f*szban találom meg??? Akár ki is nyírhatja magát.
-Úr Isten-rogytam le a földre zokogva.
-Nyugi-vágódott le mellém valaki. Jess......
-Mit csináljak?-folytak a könnyeim Jess vállára.
-Mivel 100 százalékban biztos vagyok benne,hogy nem csináltál semmit,valószínűleg ő is rá fog jönni erre. Csak idő kell neki,nyilván megijedt,hogy elveszít téged és ezt a dühvel mutatta ki-simogatta a vállamat.
-És mikor fog végre észhez térni?-töröltem meg a szemem Jess pólójába.
-Nem tudom-válaszolta.
-Ettől féltem-zokogtam még jobban.-Biztos nem mondta,hogy hova megy?-reménykedtem. Ekkor kopogtak az ajtón.
-Ez nem lehet-rohantam oda és kinyitottam.-F*szom-sétáltam vissza Jess-hez.
-Én is örülök neked-jött be egy hapi.-Nem tudod mi van Ronnie-val? Csak,mert elérhetetlen-nézett rám az idegen.-Sziasztok!-intett a fiúknak. Várjunk csak..... Olyan ismerős ő nekem,csak fingom nincs,hogy honnan....
-De,balhéztunk és elment-jól van Grace,egy idegennek kitálalsz,ennél mélyebbre már nem is süllyedhetnél.
-Te hülye vagy,ikrem? Azt sem tudod,hogy ki ez!-térített észhez Jess.
-B.Lay vagyok Bryan Lay,Ronnie egyik haverja-szóval ezért volt ismerős.
-Gyerekek,otthon már kerestétek?-szólalt fel C.C.
-Igen,de Derek-ék sem tudják,hogy hol van-válaszolta a titokzatos idegen. Aki már nem is az. Lényegtelen....
-K*rva jó-hajtottam a fejem Jess vállára.
És innentől kezdve néma csönd....
Eltelik 10 perc,még mindig,kuss van...
Eltelik újabb 10 perc,ugyan az...
-B*ssza meg,Andy!-rohantam fel a lépcsőn,de ő sehol. Benyitottam a szobámba,üres. Végignyitogattam az összes ajtót,majd elérkeztem a fürdőig. Bentről suttogást hallottam.-Andy,itt vagy?-semmi válasz.-Kérlek mondj valamit,ha te vagy bent!-csapkodtam az ajtót... Még mindig semmi.-A f*szom,Andy,ne csináld!-próbáltam meg belökni az ajtót.-Tiszta ideg vagyok így is-csináltam újra az előző tevékenységem. Megpróbáltam  csak simán kinyitni az ajtót és tádááááá,sikerült. Bravó Grace,végérvényesen egy szerencsétlen,nyomorék vagy.-Úr Isten-térdeltem le a földön ülő Andy-hez.-Kinyírlak,te barom,mi a jó égért nem nyitottad ki azt a kicseszett ajtót?-fogtam a kezembe egy vizes rongyot,amivel megtörölgettem a homlokán lévő sebeit.
-Azt hittem,nem vagy rám kíváncsi-válaszolta a szemembe nem nézve.
-Ne csináld már te is,szerinted,ha képes lettem volna betörni az ajtót,nem vagyok kíváncsi rád,te tényleg ilyen szerencsétlen vagy?-idegeskedtem.-Bőven elég nekem az,hogy fogalmam sincs,hol van Ronnie-zúdítottam rá az infókat.-Bocs....-hajtottam le a fejem.-Ideges vagyok,mert nem akarom egyikőtöket sem elveszíteni-kezdtem el bőgni megint.
Nem válaszolt,csak megölelt. Igazából ennél nem is kellett több.
-Ezt most jegyezd meg,soha nem foglak itt hagyni. Szükségem van rád és ez fordítva is igaz. Ami pedig Ronniet illeti,úgyis megbékél,főleg úgy,hogy alaptalanul vádolt meg.
-Eddig oké,de hol találom meg?-motyogtam a vállába.
-Nem tudom-mondta ki elhaló hangon.
-Remek-jegyeztem meg némi iróniával. Lentről hallottam a telefont csörögni,így rohantam a nappaliba. Komolyan,egy maratont is le tudnék futni. Drake kezében volt a telefon. Háttal állt nekem,így nem látott engem.
-Nincs itt-gondolom Ronnie-ról van szó. És ismét bőgni kezdtem.
-----------
-Őt keresi-várjunk.....
-----------
-Persze,majd szólok neki-ez rólam beszél....
-----------
-Mondom,hogy nincs itt senki-kezdett ideges lenni Drake. Mi az,hogy nincs itt senki?
-----------
-Azt csak rosszul hallod-mondta.
-----------ordítás-------
-Ide figyelj,ha meg mered keresni Grace-t,megölöm őt is és téged is-szólt bele Drake.
-----------újabb ordítás----Viszont ki tudtam belőle venni valamit. A nevem. Ezt kiabálja. De,mond még valamit. Itt van nálam. Így értettem a mondatát. Deee,ki lehet a vonal másik végén? Gondolkozz,kit ismerhet Ronnie? A fiúk,kizárva a bandájával együtt. A szülei sem sejtik hollétét.... Kije van még?

------------

------------

-Tony-jutott eszembe a tesója. Khmmm.... Hangosan gondolkoztam.....
-Lám,lám,te is itt vagy-tette le a telefont Drake.
-Nem sokáig-kezdtem el gyors léptekkel az ajtó felé lépdelni. Csak az lebegett a szemem előtt,hogy nincs baja Ronnienak,és,hogy megvan Tonynál.
-Hova,hova?-kapta el a karom.
-Tudod te nagyon jól-fordultam felé.
-Szerintem nem mész te oda-nyúlt az övéhez.-Francba-jelentette ki.
-Ezt nem te döntöd el,rohadtul nem-rántottam el a karom.
-Na jó,ennyi,elfogyott a türelmem-kevert le nekem egyet.-Nem beszélsz így velem,megértetted? És itt maradsz!-akadt ki.
-Ne. Merj. Rám. Többet. Kezet. Emelni.-tagoltam,miközben pöppet megrugdostam ott,ahova nem süt a nap,majd rohantam ki az ajtón.
-Rühes k*rva!!!!-kiabálta utánam. Pont leszarom,hogy minek tart,csak érjek már oda Tonyhoz. Mondanom sem kell,ismét rohantam,mint a félőrült. El is taknyoltam,és sikerült felsértenem a térdem. Remek,egyre jobb. Nem baj,lényeg,hogy ő jól van,csak érjek már oda. Egy laza fél órányi futás után,megtaláltam a keresett házat. Természetesen ennek is a legfelsőn kell laknia,és az még természetesebb,hogy el van b*szódva a lift. F*sza,mehetek fel a hetedikre gyalog. De ez nem elég,még a mobilomnak is csörögnie kell.
-Mi van?-szóltam bele nem túl kedvesen.
-Én is szeretlek-válaszolta Andy.-Hol a k*rva életben vagy?
-Tonynál-mondtam.
-Ott van?
-Igen.
-Miért nem szóltál,hogy vigyelek el?-kérdezte.
-Egyedül kell megoldanom-nyomtam ki.
Még egy laza 3 emeletnyi gyaloglás után meglett a keresett ajtó. "Diszkréten" bekopogtam.
-Berendezés marad-jött ki mosolyogva Tony.
-Hol van?-kérdeztem.
-Fent-intett a fejével.
-Köszönöm-nyomtam puszit az arcára.-Örök hálám-rohantam..... MEGINT.
-Graaaaceyyyyy-ugrott a nyakamba Mandy. Ő Tony lánya.
-Figyelj,megyek,beszélek kicsit a nagybácsival,aztán jövök vissza,rendben?-simogattam meg az 5 éves kislány arcát.
-Oké-mondta ki szomorúan.
-Majd befonhatod a hajam-mosolyogtam rá. Azt sem tudom,hogy tudok jelen helyzetben vigyorogni. DE,NEKEM EZ IS MEGY,MINT MINDEN MÁS. Pl.elb*szni a kapcsolatot azzal,akit szeretek.
-Jóóóóóó-nevetett.
-Na,mindjárt jövök vissza-tettem le a kislányt.
-Siess-ugrándozott oda Tonyhoz.
Tehát,itt az emelet. Van 4 ajtó,az egyik a mosdó,a másik Mandy szobája,a harmadik Tonyé,akkor kizárásos alapon  az utolsóban van.
-Figyelj,hallgass meg légy szíves-nyitottam be.
-Nem vagyok rád kíváncsi-vetette oda szárazon,háttal nekem.
-Nem érdekel,meghallgatsz és kész-vágtam be mögöttem az ajtót.-Hidd már el,hogy nem feküdtem le vele. Szerinted,ha bejártam utánad a fél világot képes lettem volna téged megcsalni? Fogd már fel,hogy szeretlek,és a legfontosabb dolog és egyben a biztos pont is az életemben te vagy-sírtam el megint magam.-Másrészt,ha lefeküdtem volna Andyvel,akkor ő nem tagadná le,hiszen férfiból van!-zokogtam.
-És mi a garancia rá,hogy amit mondasz igaz?-kérdezte. Szerintem már ő is sírt.
-Az,hogy szeretlek és semmiért sem akarlak elveszíteni-ismételtem önmagam.
-De ez nekem nem elég bizonyítéknak-vetette oda hidegen.
-Mi az,hogy nem elég? Szerinted miért nem hagytam,hogy Drake letapizzon múlkor? Mondjuk azért,mert téged szeretlek,és nem vagyok k*rva,hogy mindenkinek odaadjam magam-ordítottam már a dühtől és kivonultam a szobából.
-Kész,befejeztem-kaptam össze a cuccaim.-Bocs Tony,de az öcséd egy s*ggfej-akartam kimenni az ajtón.
-Várj,egy kicsit higgadj le,aztán beszélj vele-húzott vissza.
-Minek? Köti az ebet a karóhoz és semmivel nem tudom meggyőzni.
-Csak próbáld meg még egyszer kicsit később-győzködött.
-Rendben-vágódtam le a kanapéra.
-Itt vaaaaaaagy-szaladt oda hozzám Mandy.
-Gyere,hagyd egy kicsit Gracet-húzta odébb a kislányt.
-Maradjatok nyugodtan,legalább nem magamban fogok beszélni-mosolyogtam rájuk. Nya,ez még mindig megy.
-Juhééééééj-ölelt meg Mandy.-Befonhatom akkor?-kezdte el fésülgetni a hajam.
-Persze,neked bármit lehet-simogattam meg a kislány hasát.
-Hihi-nevetett,majd nekikezdett a munkának. Elég hosszúra nyúlt a hajfonogatós ügy,így kénytelen voltam félbeszakítani Mandyt.
-Gumizd össze,mert mennem kell-mondtam.
-Ne menj!-kérlelt,majd követte az utasításomat.
-Muszáj,késő van és otthon a fiúk is várnak engem,neked pedig aludnod kell-öleltem meg a kislányt,majd elindultam az ajtó felé.
-Grace,gyere vissza egy kicsit-szólt utánam. De nem Tony.
-Jó-fordultam vissza.
-Gyere Mandy,adok neked valamit-húzta el a kislányt Tony. Eltátogtam neki egy köszönömet. Erre ő csak bólintott és kivonultak.
-Szóval,gondolkodtam és rájöttem,hogy túlreagáltam a dolgot.
-Ennyi?-kérdeztem közbe.
-Nem,ne haragudj,hogy nem hittem neked,csak elragadott a hév és gondolkodás nélkül hibáztatni kezdtelek. De ez csak azért volt,mert megijedtem,hogy elveszítelek-fejezte be.
-Nem haragudtam és nem is haragszom. Csalódott vagyok,mert nem bízol bennem. Pedig nem adtam rá okot-folyt le egy könnycsepp az arcomról,majd ezt követte még egy pár.
-Nem arról van szó,hogy nem bízom benned-törölte le azokat.-Hanem arról,hogy félek,hogy téged is elveszítelek,mint anyuékat-ölelt meg.
-Annyira hülye vagy-húztam magamhoz jó szorosan.
-Tudom-csókolt meg. Végre nem volt senki,aki félbeszakított volna minket,így elég hosszasra sikeredett ez a csók.

------

-Drake egy f*sz-jegyeztem meg már a kocsiban ülve.
-Ezzel nem mondtál újat-mosolygott.
-Igen,de ő beszélt Tonyval a telefonba és letagadta,hogy itthon vagyok. Pedig a tesód engem keresett. Ráadásul kaptam is tőle egy nem túl kedves ajándékot.
-Mit csinált az a balfék?-kérdezte nem sok kedvességgel a hangjában.
-Lekevert nekem egyet-mondtam ki suttogva.
-Szétb*szom az agyát,ha hazaértünk-dühödött be.
-Ne csináld,nem éri meg,szólok a fiúknak és ki fogják rakni-próbálkoztam.
-Akkor se merjen hozzád érni,de mivel megtette,visszaadom neki kétszer olyan durván-szorította meg a kormányt.-És egyébként is egy faragatlan s*ggfej-jelentette ki.

------------------

-De jól elvagytok nélkülem,rohadjatok meg-ugrottam Jinxx hátára.
-Mi ez a nagy boldogság?-kérdezte vigyorogva.
-Nézz hátra!-intettem a fejemmel Ronnie felé.
-Jááááj,már értem,gyerekek,gyerek lesz!-üvöltötte be Ash.
-Csak nem? És Ryan az apja?-kérdezte Ashtől Jake.
-Anyukátokat-durcizott be.
-Hát,ha lenne-jegyeztem meg kínosan mosolyogva.
-Hülye-húzott magához Ronnie.
-Csak őszinte-nyögte be Drake.
-A k*rva anyád,te utolsó senkiházi balf*sz-ugrottam rá.-Mi az,hogy kinyírod Ronnieékat? Szétb*szom azt a kis formás s*ggedet.
-Lemaradtunk valamiről?-jött le az emeletről Andy.
-Csak a szokásos 16 éves hisztije-jegyezte meg a f*szfej lenézően,majd lelökött magáról.
-Mi az,hogy 16? Te szívtál,vagy csak szimplán ennyire hülye vagy? 17 vagyok és elég érett ahhoz,hogy szétverjelek-ugrottam neki.
Először tökön rúgtam,mire összegörnyedt. TERMÉSZETESEN Andy nem hagyta,hogy tovább püföljem,merthogy ő is ki akarta venni a részét bunyóban. Hátra rántott,majd behúzott neki egyet. A többiek értetlenül néztek,hogy mi baja van.
-Tesó,Grace-t megértem,no de neked mi bajod?-kérdezte Ronnie.
-Egész egyszerűen tele van a tököm azzal,hogy b*sztatja Grace-t és,hogy baromságokat beszél-engedte el Drake-et.
Amíg a fiúk valami kupaktanácsot tartottak,Drake-et figyelmen kívül hagyták.
-Ha bárki megmozdul,lelövöm a ribancot-húzta hátra a hajam a fejemmel együtt,majd a fülemhez nyomott egy pisztolyt.
-Ha bántani mered,megöllek-rántott elő egy fegyvert Andy is.
-Biztos?-vágott fejbe a pisztollyal Drake,majd éreztem,hogy valami lefolyik a fülem mellett.
-Mit akarsz Grace-ért cserébe?-kérdezte Ronnie.
-Lám,lám,kiket látnak szemeim!-jött be az ajtón az,akit már rég halottnak hittem. Michael.........


Ciasztok drágaságok!
Na igen,ezt a rész egy héten keresztül írtam/tuk,úgyhogy igen hosszúra sikeredett a ti örömötökre. Nos,a miénkre nem annyira,de az lényegtelen :"D. Reméljük,tetszett,komi feliratkozás alap :P.
Puszi *3*
Lau és Eme