47. Elegem van....

*Előző részből*

-Áhá,szóval tudtad,hogy jövök-ölelte át a derekam.
-Hát,reménykedtem-húztam az ágy fele,majd ráültem.
-Na mi van? Kezdesz beletörődni a sorsodba? Úgyis én leszek a végzeted-smárolt le.
-Legbelül mindig is tudtam-gomboltam ki az ingét....

*Grace szemszöge*

-Nem,nem,nem,nem!-riadtam fel álmomból.
-Baj van?-kapta fel a fejét a már félig szunyókáló Ronnie.
-Csak hülyeséget álmodtam-fordultam felé.
-Elmeséled?-guggolt elém.
-Hát,öööö,nem hiszem,hogy neked nagyon tetszene-idegeskedtem.
-Ugyan már,ez csak egy álom,nem történt meg,nem is fog,úgyhogy nyugodtan mondhatod-mosolygott rám.
-Oké-sóhajtottam,majd végigrágtam magunkat,töviről-hegyire a sztorin.-Haragszol?-hajtottam le a fejem.-Most tuti  azt hiszed,Ash-ről álmodozom,meg,hogy bele vagyok esve,de.....
-Nyugi már! Mondtam egy szóval is,hogy haragszom? Nem történt semmi,ne problémázz ennyit-ölelt meg.

-------------------------------------------1 nappal később-------------------------------------------------

-Hogy. A. Jó. Életbe. Fejezzük. Be. Ezt. A. Rohadt. Dalt?-kezdtem ideges lenni.
-Remek kérdés-támasztotta a fejét Ronnie.-Pillanat-sétált ki az ajtón.
Az eddigi  költemény:

Well I'm not a vampire
But I feel like one
Sometimes I sleep all day
Because I hate the sunlight
My hands are always shaking
Body's always aching
And the dark is when I feed.

Well I can lure any woman that I want to in my bed with me
And whiskey seems to be my holy water
Mothers better lock your doors and hide your daughters

I'm insane
Well, I can feel it in my bones
Coursing through my veins
When did I become so cold?
For goodness sakes
Where is my self-control?
If home is where my heart is
Then my heart has lost all hope

Well I'm not a zombie
But I feel like one today
Self-induced comatose, chemical daze

My head is always spinning
From this dizzy blurry vision,
And my stomach has had enough
I feel like a lady
That is pregnant with a baby
'Cause I'm always throwing up
(Blew!)

Hi, my name is Ronnie
I'm an addict
(Hi, Ronnie!)
Daddy should've never raised me on Black Sabbath!

I'm insane
Well, I can feel it in my bones
Coursing through my veins
When did I become so cold?
For goodness sakes
Where is my self control?
If home is where my heart is
Then my heart has lost all hope

God bless all of you now
'Cause I'm going straight to Hell
And I'm taking you down with me
'Cause you know damn well

I'm insane
Well, I can feel it in my bones
Coursing through my veins
When did I become so cold?

-Rakjatok hozzá még egy sor refrént,oszt cső-nyögte be Jackey.
-Igen? Nem mondod? Te 2 versszakon keresztül a refrént akarod hallgatni?-kezdtem NAGYON ideges lenni.
-Jól van már,nehogy megegyél,csak segíteni akarok-védekezett.-Egyébként meg van jobb ötleted?-tette fel a kérdést,amire természetesen a válaszom:
-Nincs-vágtam hozzá a tollat meg a lapot.-Írjad le-húztam a fejemre a takarót.
-Nem tudtad volna esetleg idenyújtani?-kérdezte tőlem úgy,mint egy idiótától.
-Nem tudnál esetleg kevésbé idegesítő lenni?-válaszoltam.
-Te beszélsz? Két napja a te hisztidet hallgatom,amikor inkább örülnél,hogy velünk énekelhetsz,de ehelyett te mit csinálsz? Engem b*sztatsz. Mondjuk,ha kicsit gondolkodnál vagy megfogadnád a tanácsom,már készen lehetnénk-állt fel a helyéről.
-Bocsánat,hogy élek! Tudod,nekem sem olyan könnyű. Két napja itt poshadok,a kórházban,ahol dalt kéne írni három nap alatt. Szerintem tök jogos,hogy nem vagyok valami kiegyensúlyozott,és igazán megérthetnéd!-pattantam fel én is.
-Na,mi van cica,elgurult a gombolyag? Esetleg visszahozzam?-röhögött a képembe.
-Van a kezemben egy tű-szemlélgettem a karom.-Nem kész esetleg egy kis infúziót? Keverek bele altatót,mindjárt jobban leszel-mosolyogtam rá cseppet sem kedvesen.
-Gyerekek,nyugi van-sétált be az ajtón Ronnie.-Te lefekszel-nézett rám-te pedig levágódsz a s*ggedre!-utasította Jackey-t.
-Hogy hallottad te ezt a wc-ből?-kérdeztem.
-Szerintem ezt a szomszéd házból is hallják. De,ti most komolyan ezen veszekedtek? Ne legyetek már ilyen gyerekesek,fejezzük be a dalt,és go haza-vázolta fel a tervet.
-Van egy apró,pici bökkenő. ÉN NEM TUDOK HAZAMENNI,MERT BENNTARTANAK EZEK A BALFÉKEK-válaszoltam "kulturáltan".
-Jé,tényleg? Nem is tudtam.....-játszotta a hülyét.-A srácokra értettem,de lehet,hogy jobb lenne nekem is mennem,még életben akarok maradni-jegyezte meg.
-Tudod mit? Húzzál is ki innen,ilyen állapotban erre nincs szükségem-akadtam ki végelegesen.
-Örömmel-vágta be maga után az ajtót,mikor már kivonultak csapatostól.-Majd,ha tudsz értelmesen kommunikálni,hívj fel!-tette hozzá.
-Idióták-fordultam a fal felé dühöngve. Miért nem lehet megérteni? Nem olyan egyszerű,egy szerencsétlen senkinek érzem magam,aki rendszeresen sz*rban van. Vajon miért is? Mert ez az igazság,bizony Grace,jobb,ha szembesülsz vele. És ők segítenek? Hát,naná,hogy nem! Miért is tennék? Szerintem is hülyeség lenne.

-Gáz van? Csak,mert az előbb Ronniék olyan fejjel távoztak,mint akik wasaby-t ettek-jött be Ash.
-Nem,nincs gáz-morogtam a takaróba.
-Jaj ne,ne kezd te is-fogta a fejét.-Ezt csinálja Andy is,két napja.
-Annak meg mi baja?-továbbra sem fordultam felé.
-Nem tudom,amikor kérdezgetjük,rendszeresen felvonul az emeletre,és tonnaszámra szívja a cigiket-válaszolta Ash.
-Remek-nem tudtam mást mondani.
-Nem akarsz beszélni vele?-ült le az ágyam szélére.
-Minek? Hogy velem is azt csinálja,mint veletek? Kösz,de ez nem hiányzik még,bőven elég,hogy Ronniék is ezt csinálják.(szóismétlés,tudom,de lusta vagyok már átfogalmazni a mondatot ;) )
-Mi történt?-kérdezte.
-Csak annyi-fordultam felé-hogy kicsit kiakadtam,és dühömben hozzávágtam a tollat Jackey-hez,és ebből történt a veszekedés,aminek a vége az lett,hogy kipateroltam őket-sóhajtottam.-Bár,azért nekik is szándékukban állt távozni-tettem hozzá mentségemre.
-Hm.....-gondolkodott el.
-Ezzel sokat segítettél-mosolyogtam rá.-Hihetetlen,csupán a jelenlétedtől jó kedvem lesz. Olyan idióta vagy,hogy ez a kisugárzásod rám is rám ragad-fejtettem ki bővebben gondolataim.
-Hát,köszönöm-röhögött.-Szóval-váltott komoly hangnemre,amitől rögtön röhögőgörcsöm támadt.-Heyyy,ne már,próbálok komoly lenni-szólt rám.
-Ne haragudj-igyekeztem visszafogni magam.
-Khm...ott tartottunk,hogy,hívd fel Andy-t,hátha veled beszél-bökte ki Ash.

*Andy szemszöge*

Már vagy a 28. szál cigit szívom el ezen a napon. Remek,ha így folytatom,egy 10 év múlva halott leszek. Akkor legalább már nem kerül bajba miattam. Igen,Biersack,mondd csak ki,a te hibádból halt meg majdnem ő. Ő,akit megfogadtál,hogy soha nem fogsz bántani,és tessék. Ismét a kórházban ül. MIATTAD! Gratulálok,ezt akartad? Oké,lehet,hogy nem teljesen az én hibám,de a doki is megmondta,hogy nagyrészt a Michael-es ügy miatt kapott sokkot. Viktor csak rátett pár lapáttal. Egy söpredék vagyok. Milyen ember az ilyen? Erre szavak sincsenek.....

------------------------

-A f*szomba már,ki hív este 11-kor?-kezdtem el keresni a telefonom. Igazából érdekel engem,hogy ki is az? Úgy sem venném fel,szóval tök felesleges kutakodnom.

*Grace szemszöge*

-Mi van ezzel? Már harmadjára hívom újra,és nem veszi fel. A fiúk otthon vannak,ha véletlen valami hülyeséget csinálna?-néztem Ashley-re.
-Ühüm-válaszolta. Láttam rajta,hogy valami nyomasztja.
-Figyelj,ugye mindent elmondtál nekem Andy-vel kapcsolatban?-próbáltam puhatolózni.
-Öhm...igen-fordult felém.
-Biztos?-kérdeztem vissza.
-Tuti-nem nézett a szemembe,tehát hazudik.
-Látom rajtad,hogy tudsz valamit,amit én nem,légy szíves mondd el,hátha tudok segíteni-kérleltem.
-Nem akarom elmondani,mert úgyis balhé lenne belőle-húzta a száját.
-Ha magadban tarod,az úgy jobb? Hogy nyomaszt?
-Nem,de.....-habozott.
-Nincs de! A legjobb barátomról van szó! Tudnom kell!
-Andy drogozik-jelentette ki.
-Tessék?-dermedtem kővé.
-Jól hallottad,Andy szív,és nem csak cigit.....-hajtotta le a fejét.
-És miért nem állítjátok le?
-Nem lehet,nem beszél velünk. Nem tudunk semmit csinálni-válaszolta.
-Akkor én fogok közbe lépni-kászálódtam ki a kórházi ágyból.
-Te megőrültél? Nem mehetsz ki-állta el az utamat.
-Ezt nem te döntöd el-löktem arrébb.-Ha valaki,aki fontod nekem,sz*rban van,nem fogom tétlenül végig nézni-vonultam le a recepcióhoz.-Kimehetek sétálni?-kérdeztem meg egy orvost.
-Persze,de csak ha van magával valaki-válaszolta a doki.
-Itt van ő-mutattam az éppen felém rohanó Ash irányába.
-Rendben.
-Köszönöm-indultam ki az ajtón.-Gyere már!-néztem Ashley-re.


------------------Pár perc kocsikázás után--------------------

-Mi van vele?-téptem fel az ajtót.
-Te mit keresel itt,a kórházban kéne lenned,nem?-nézett rám Jinxx.
-Hol van?-kezdtem ideges lenni.
-Ki?-néztek rám idétlenül.
-Ahjjjjj-rohantam fel a lépcsőn. Igen,egy kórházi ruha volt rajtam,meg egy köntös. Csöppet sem néztek hülyének az emberek az utcán az autóból az előbb kiszállva........-Andy,itt vagy?-dörömböltem a szobája ajtaját.
Semmi válasz.
-Ott vagy bent?-vertem az ajtót.
Még mindig semmi.
-B*ssza meg,nyisd már ki azt a k*rva ajtót!-kiabáltam.
Ugyan úgy semmi.
-Na jó,ebből elegem van,bemegyek-próbáltam meg belökni az ajtót. Nyilván valóan nem sikerült. Megpróbáltam megint....... És tádáááááám,még most sem nyílt ki.-Kérlek segíts-ástam ki a hajamból egy hullámcsatot.-Légy szíves-dugtam a zárba.-Ha a filmekbe megy,most is sikerülnie kell-forgattam ide oda a zárban. Egy kattanás következett. Eltört a hullámcsat.-F*szom-kezdtem rohadt ideges lenni.-Kérlek-nyomtam le a kilincset. Kinyílt.....-Köszönöm-suttogtam. Bár a látvány,ami bent fogadott,nem túl kecsegtető volt. Andy,a padlón ülve,egy cigivel a kezében,kábultan és karikás szemekkel.
-Te normális vagy? Ki akarod nyírni magad közel 20 évesen?-kaptam ki a kezéből a cigit.
-Heyyy,add vissza-nyúlt érte.
-Nem,addig amíg el nem mondod,mi bajod,ne is álmodj róla-nyomtam a víz alá a cigit.
-Nincs nekem semmi bajom,tök jól érzem magam-válaszolta idétlen hangon.
-Térj már észhez!-térdeltem elé.-Vedd már észre,hogy mit teszel magaddal!-fogtam a kezeim közé az arcát,majd megráztam.-Miért csinálod? Azt hiszed,hogy amiért be vagy szívva,jobb lesz az életed? Hát,akkor drágám fel kell világosítsalak,ugyan is nem oldasz meg ezzel semmit. Csak saját magadat teszed tönkre,a körülötted lévőkkel együtt-akadtam ki.-Állj le ezzel,de nagyon gyorsan!-mutattam a földön heverő üres műanyagtasakra.-Vagy azt akarod,hogy az összes rajongótok,akiknek ti segítettetek felállni,és az öngyilkosság gondolatát kiverni a fejükből,megtudják ezt? Milyen példát mutatsz te nekik?
-Ch.....engem a rajongók jelen helyzetben hidegen hagynak-kezdett el turkálni a zsebében.-Elfogyott....elfogyott az életem értelme-hajtotta le a fejét.
-Te meghibbantál? Többet jelent neked a drog,mint a családod? És a barátaid?-kevertem le neki egyet. Igen,tudom,hogy nem kellett volna,de elszállt az agyam. A cselekedetem következménye a következő lett: Andy feltápászkodott,majd felrántott engem is,és elsötétült tekintettel a falnak tolt.
-Ne. Merj. Hozzám. Érni. Mocskos. Ribanc.-köpte a szavakat a képembe.
-Nézz már magadra! Ez nem te vagy! Az igazi Andy soha nem tett volna ilyet,de még drogozni sem kezdett volna el!-gördült le egy könnycsepp az arcomról. Hogy miért? Mert szörnyű volt látni,az az embert,aki nagyon sokáig a példaképem,és egyben a családom is volt,ilyen állapotban. Teljesen kifordult magából,ez nem ő!



Néma csendben egymás szemébe néztünk. Én reménykedtem,hogy észhez tér,de már legbelül rég lemondtam erről.

*Andy szemszöge*

Hihetetlen harag fogott el. Úgy éreztem,gyilkolni tudnék..... Majd,mikor a lány arcáról egy könnycsepp fordult le,belém hasított a tudat,mit tettem?

*Grace szemszöge*

 Hirtelen a földre térdre rogyott és sírni kezdett.
-Úr Isten,ne haragudj-fogta meg a kezem a lábam előtt térdelve.
-Miért? Csak mondd el,miért csináltad?-térdeltem elé én is zokogva.
-Nem tudom-ölelt magához.

Sziasztok!
Ennyi lett volna ez a rész,remélem tetszett. A végén konkrétan én is már majdnem sírtam. A saját írásomon! nem tudom,valahogy annyira beleéltem magam.... Na mindegy,hagyjuk a depit :D. Komi és iratkozzatok fel!
Puszi <3,<3,
Lau