*Grace szemszöge*
Basszus,nagyjából egy fél éve ismerem Ronniet,és még mindig nem tudom kiszámítani a tetteit. Biztos ez a tökéletes kapcsolat titka:soha ne ismerd ki teljesen a másik felet. Idézet by: Grace Starlight. Na,már meg is van a mottóm,haladok fel a ranglétrán. Ja,egyébként miközben én itt elmélkedek,a szoba közepén smárolunk Ronnieval. Remek alkalom a gondolkodásra,olyan Grace-es szitu ez.
-Itt szívok,hogy lefoglaljalak,te neked pedig még most sem kapcsol ki az agyad,úgyhogy ki vele,min jártatod a buksid?-tolt el magától mosolyogva. Oké,tehát az előbbi megjegyzésem,hogy ne ismerd ki a másikat,fordítva nem igaz.
-A szokásos hülyeségeimen,pl.,hogy még mindig nem ismertelek ki eléggé-magyaráztam.
-És ez mégis hogy jutott eszedbe?-nevette el magát.
-Ez bonyolult,te nem vagy képes megérteni a Grace logikát-követtem én is a példáját,és nevetni kezdtem.
-Vagyis ezzel azt akarod mondani,hogy nem vágom a fucklogick-át-fordította le a mondanivalómat.
-Valami olyasmi. DE,HOGY A FRANCBA JUTOTT ESZEDBE NEKEM EGY GITÁRT VENNI? A LELKEDRE KÖTÖTTEM,HOGY NE KÖLTS RÁM SOKAT!-csesztem le.
-Hozzá kéne szoknom ehhez a módszerhez-csókolt meg
Átkarolta a derekam,de a kezei lejjebb csúsztak,egészen a combomig,majd megemelt.
-Ne csináld,kérlek-suttogtam,mert rájöttem,mit szeretne.
-Miért ne?-kérdezett vissza.
-Nem tudom,csak....
-Látod? Te sem tudod megmondani,hogy miért nem akarod,csak engedd el magad és bízz bennem,nem foglak bántani-ölelt meg. És igaza volt,fogalmam sincs,hogy mitől félek. De nem is az,hogy félek,hanem az egyik felem belegyezett,de a másik még kételkedik valamiben. Amihez köze van Viktornak is... Na,de ő nem olyan,mint Viktor!! Akkor mi a jó égért beszélem be magamnak ezt?!
Eltolt magától,majd kérdőn nézve rám,a beleegyezésemet várta a dologba. Szóval,terítsük ki a lapokat,ha nemet mondok,lehet,hogy elb*szom az egészet,viszont ha igent mondok,lehet,hogy megbánom. Na,de miért bánnám meg? Tehát,"győzött az erősebbik felem".
Bólintottam,ugyanis egy hang nem jött ki a torkomon. Konkrétan az izzadság patakokban fojt le a homlokomról,a szívem pedig készült felfele vándorolni a torkomba. Valószínűleg ezt ő is észrevette:
-Ne parázz már-kapta le a pólóját,majd letörölte vele a homlokomról a gyöngyöző izzadságot mosolyogva. Na,ha eddig ideges voltam,akkor most.... Négy szó: K*rva. Jól. Néz. Ki. Végigvezettem az ujjaimat a mellkasán lévő tetoválások körvonalain. Ő leállította a kezem és puszit nyomott a tenyerembe,majd lassan elkezdett tolni az ágy felé.(Megfordult egyszer a fejemben,hogy nem lenne-e ésszerűbb ezt máshol csinálni,nem pedig egy rakás perverz,kanos idiótával teli házban,de aztán úgy voltam vele,hogy Ash ágyneműjében sem szeretnék aludni,így elhessegettem az efféle gondolatokat. Újabban elkezdett elmélkedésemből kiszakított,hogy Ronnie felszisszen,miközben fölém magasodik.
-B*szki,úgy szúr ez a szar-mutatott rá a ruhámon lévő szegecsekre. Awkward.... És,mint minden ilyen helyzetben,ebből is megpróbáltam viccet csinálni.... Kisebb-nagyobb sikerrel.
-Nem is gondoltam még arra,hogy önvédelmi eszközként hasznosítsam ezt a ruhát-nyögtem be a frappáns kis megjegyzésem,inkább magamon,mint sem a viccen röhögve.-Arra pedig főként nem,hogy ellened használjam.
-Tehát ezt vegyem most megtiszteltetésnek?-nevetett.
-Vedd aminek akarod-kezdtem feloldódni.
-Annak vettem,de jobban szeretném inkább ezt levenni rólad-húzott fel,majd mögém ült és elkezdte lehúzni a ruha cipzárját. Magamban számoltam a másodperceket,hogy meddig marad időm felkészülni,de nem jutottam sokra,ugyanis körülbelül egy háromnegyed másodperc múlva a ruhám a földön pihent,Ronnie pólója társaságában.
-Mi a francnak neked ennyi öv?-próbáltam lerángatni róla őket.
-Kicsi csillag,dolgozz meg az Adonisz testem látványáért-válaszolta röhögve.
--------------Egy rakás öv lehámozásával később-------------
-Ha legközelebb,akár egyetlen egy övet is magadra mersz venni-toltam el magamtól-kivágom az összeset lomtalanításkor-jelentettem ki halál komolyan.
-Oké,de,ha te veszed fel a mai ruhád,én szabom a feltételeket-húzta a száját féloldalas vigyorra,miközben ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Konkrétan annyira,hogy szerintem egy hajszál sem fért volna be közénk,erről jut eszembe,azért igazán felfoghattam volna a hajam,mert jelenleg csapzottan tapad a fejemre,ami szerintem sem látványra,sem érzésre nem túl kívánatos. Idő közben lekerült rólunk minden ruhadarab,bár a fehérneműm elég ragaszkodó típus,és ez részemről is igaz,Ronnienak csak sikerült elválasztani tőle. Viszont az ő alsójával nem ez a helyzet,olyan könnyen csusszant le róla(némi segítséggel Grace közreműködésével),hogy ezt még a Garnier testápolók is megirigyelnék..... És,hát,igen,megtörtént,aminek meg kellett történnie,számomra legelőször,Ronnienak valószínűleg nem,de minden esetre egy percet sem bántam meg,az elmúlt időben. És mintha a fejembe látna,jött is a kérdés a derekamat ölelő fiútól:
-Megbántad?-morogta a nyakamba.
-Miért bántam volna?-fordultam felé.
-Mert félek,csak azért mentél bele,mert én erőltettem-elemezte a tekintetemet.
-Örülök,hogy nem hagytad annyiban a dolgot-mosolyogtam rá.
A válasza csak egy csók volt,de nekem ez mindent elmondott.
A hosszúra elnyújtott csók után "egymásba kapaszkodva" aludtunk el.
-De azért még azt elmondanám,hogy gyönyörű vagy csapzott fejjel is-nyomott puszit a számra.
Hali :D
Remélem/jük,tetszett a rész,bocsi,hogy csak ilyen rövid lett,de megpróbáltam lényegre törően írni. A következő hosszabb lesz,és fény derül Andy és Juliett vitájára is,amibe már az előzetesben beletekinthettetek.
puszi <3,<3,<3,
Lauc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése