2015. szeptember 4., péntek

61. !!!444!!!OMG!!!444!!!

*Előző részből*

-Az élet szar-jegyezte meg Ryan.
-Pláne,ha ilyen pozitívan állsz hozzá-nevettem el magam.

*Grace szemszöge*

-Kik lesznek itt?-érdeklődtem a színpad mögött sétálva.
-Mindenki,aki rock,vagy metál zenét játszik-válaszolta Ronnie.
-Bővebben?
-Ők-nyomott a kezembe egy papírt.


-Akkor,gondolom elég nagy felhajtás lesz-tördeltem az ujjaim.
-Igen,de már hozzászoktunk-fordult felém.-Baj van?
-Nincs,csak kíváncsi voltam.
-Biztos?
-Igen,biztos-nyomtam puszit az arcára.-És mikor jöttök ti?
-Harmadikok vagyunk-válaszolta.


-----------Néhány perccel a koncert előtt----------

-Izgulsz?-kérdeztem a már teljes "harci díszben" álló Ronniet.
-Nem,miért?-válaszolta. Semmi magabiztossággal a hangjában.
-Ja,azt látom-szorítottam meg a remegő kezeit.-Viszont ezen segíthetek-csókoltam meg.
............
-Jobb lett?-kérdeztem egy angyali vigyor kíséretében.
-Sokkal-húzta el ő is a száját.
-Akkor húzzál kifele a színpadra,és olyan show-t nyomjál le,hogy azt még a Guns'n Roses is megirigyelje!
-Igen is,asszonyság-nyomot puszit az arcomra,majd elsétált. Vagyis inkább felsprintelt a színpadra. Szokásához híven,rohadt jól énekelt,a fiúk zenélésével egyetemben. Nem véletlen,hogy ennyien szeretik. Időnként egy-egy kamera felém is irányult,ami vagy azt vette fel,ahogy idétlenül éneklem,vagy integettem,pontosabban kalimpáltam az ujjaimmal. De aztán eljött az a perc,amikor azt hittem,meghalok,elájulok,elrohanok,sikítok:(Nem,nem lőtték le gépfegyverrel Justin Biber-t,sem a One Direction-t)
-A következő dalt nem egyedül éneklem-fordult felém Ronnie.-Úgyhogy szeretném megkérni,nagyságos asszony,hogy fáradjon ide közénk.
Nem,nem,nem,nem. Elkezdtem hátrálni,de szembesülnöm kellett,hogy kettő igen nagy "gorilla" áll mögöttem,és nem igen szeretnének arrébb ballagni.
-Ne szórakozz már-indult el felém.-Úgy is tudod,hogy ki foglak rángatni-villantott egy 1000W-os vigyort.
-Ja,meg kellett volna szoknom így egy év után-morogtam az orrom alatt. Tehát,akkor új útvonalat kéne kitalálnom a menekülésre.
-Tudom,mi jár a fejedben,de erről tegyél le. Igen is énekelni fogsz,és kész-súgta a fülembe,majd elkezdett feltolni a színpadra. Van egy olyan előérzetem,hogy ebből rohadt nagy égés lesz. De nem az ő részéről,hanem az enyémről.

*Andy szemszöge*

Miközben valamelyik gyökér telekente a szemgolyóm fekete tussal felfigyeltem valamire.
-Lehet,hogy megőrültem,de esküszöm,Grace hangját hallom-jelentettem ki.-Mondjuk,miután leüvöltötte a fejem,az is meglehet,hogy azóta is cseng a fülem.
-Én is ezen gondolkodtam,de erősen kétlem,hogy ő,ugyanis szerintem még tüzes vasvillával sem lehetne őt kikergetni a színpadra-tette hozzá C.C.
-De Ronnie-nak éppen sikerülhet-nézett rám Ash.
-B*ssza meg,eltöröm a kezedet,nem tanították meg,hogy a fekete szemcerka nem a szemembe,hanem a szememre való?-kérdeztem némi indulattal a hangomban.
-Csináld meg magadnak,ha ennyire tudod-vágott vissza a csaj.
-Az lesz-vettem ki a kezéből a cuccokat.-De előtte még akkor is meg fogom nézni,hogy Grace-e az,aki énekel,ha félig kikent fejjel kell majd színpadra állnom,akkor is-tápászkodtam fel.
Elindultam a színpad felé,majd nyugtáztam,hogy talán nem vagyok teljesen őrült,és tényleg Grace énekel.
-Azt a rohadt-esett le az állam.-Azt hogy a jó életbe sikeredett neki összehozni? Jó,tehát csak én vagyok ott leragadva,hogy Grace nem énekel közönség előtt. De nekem erről tudni kéne,mert állítólag én vagyok a legjobb barátja. Bár,azok után,amiket a fejemhez vágott,nem tudom,hogy ő mit gondol. Ja,várjunk,azt,hogy egy balf*sz vagyok,aki örökké kiucsesz vele,ami,valljuk be,igaz is,ugyan is eddig egy nap nem telt el úgy,hogy ne b*szogattam volna valamilyen hülyeségemmel. Vagy,ha nem én csináltam,megtette azt a többi idióta,pl. Drake,Viktor,Michael meg ez a mostani kettő gyökér.






NINCS ÖTLETÜNK,ENNYI .-.



Na szóval,az van,hogy ma még megpróbálunk összehozni valamit,de ezt a részt már nem igazán tudjuk folytatni,sorry c:








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése