-De csak így tudok segíteni neked-néztem fel rá.
-Tévedsz-csókolt meg.
*Grace szemszöge*
--------------Másnap----------------
-Ashley,utoljára kérdezem meg,hova tetted azt a lapot,amivel beengednek Tony-hoz?-kezdtem már-már idegösszeomlást kapni.
-Nem tudom,oké? Fogalmam sincs,tegnap még a kezemben volt-vakarta a tarkóját.
-Na,most tuti,fejbe foglak verni-indultam meg felé.
-Mindenki megért Grace,de ezt nézd el neki-fogta át a derekam hátulról Andy.
-Ember,ez az utolsó utáni alkalom volt,hogy nem b*sztalak szájba-vágódtam le a kanapéra.
Néma csend.
-Csörög a telóm,egy pillanat-vette fel Ash.
-A...
-Csend-mondta.
-Ash.....
-Mondom csend!
-Ashley,a tárcád tartod a füledhez-temettem a fejem Andy mellkasába.
-A kettő egy és ugyan az-indult fel az emeletre.
-Hát,rohadtul nem,lépcsőház.
-Mi az,hogy lépcsőház?-néztek rám idétlenül.
-Az a drágalátos Purdy Kitty. Sötét és korlátolt-válaszoltam.
-Kösz,ez jól esett-mosolygott rám "angyalian".
-Hát basszus,te nem vagy képes megjegyezni,hogy hova tetted azt a rohadt lapot!-ordítottam rá.-Jaj,várjunk csak,hiszen én vagyok a hibás,hogy bármit is rád mertem bízni,ne tessék haragudni,ő méltósága!
-Ne hidd azt,hogy csak te lehetsz szarul! Tudod,velem is megeshet,hogy szét vagyok esve,és....
-De veled mindig ez van,nem érted? Olyan szinten vagy megbízhatatlan,hogy szívesebben adok oda egy csontot Charlie-nak,hogy vigyázzon rá!-rohantam ki az utcára,majd bevágtam magam mögött az ajtót. Remekül indul ez a nap is.....
*Andy szemszöge*
-Ha kárt tesz magában,nem csak Ronnie fog szarrá verni,hanem én is-rohantam a lány után.
*Grace szemszöge*
Elegem van,de kicseszettül. Nem igaz,hogy amikor kéne,senkire sem számíthatok. És ezt nem arra a lapra értem,hanem általánosságban. Miközben szokás szerint,depidélutánt tartottam,a tengerparton kötöttem ki. Leheveredtem a homokba,ugyan a fenekem tele ment homokkal,de nem igazán zavart.
Már megint miért én rinyálok? Egyszer,végre más is érezhetné a fájdalmat,nem csak én. Mondjuk,ha belefulladnék a tengerbe,biztos rájönnének,kb.1 héttel később,hogy valami nem oké.
-Szevasz csajszi,mizu?-heveredett le mellém valami kapucnis csávó.
-Te meg ki a tököm vagy?-néztem rá úgy,mint Ronnie a salátára.
-Nyugi,nem vagyok sem szatír,sem perverz,de még pedofil sem-röhögött.
-El sem hiszed,hogy hányszor hallottam már ezt,de egyszer sem volt igaz. Bár jelenleg akár szarrá is verhetnél,még az sem érdekelne.
-Ez elég bizarrul hangzott-húzta fel a szemöldökét.-Ugye nem vagy sátánista emo nyáladék?
-Deho.... Igazából,már én magam sem tudom-gondolkodtam el.-Egyébként,mi is a neved?
-Tim-válaszolta.
----------------
Csend.
------------------
-Úr Isten!-pattantam fel.
-Na,leesett már?-kezdett el gúnyosan röhögni.
-Ne,ne gyere közelebb-kerestem valami fegyvert. A tengerparton. A víznél....
-Ugyan cica,mindketten tudjuk,hogy mi lesz,kérdés,hogy megnehezíted-e,vagy sem?
Lerogytam. A homokba. Térdre. Úgy éreztem,az eddigi hangyapöcsnyi erőm is elhagyott.
-Akkor maradunk az egyszerű megoldásnál,ez egy jó pont volt,látod,nem értem,pedig a főnök mindig azt mondta,hogy akaratos vagy és erős,biztos örülni fog,ha lát-mondta,bár én ezt nem nagyon értettem meg akkor. Konkrétan úgy éreztem magam,mint aki kómában van. Lesokkoltam,és fogalmam nem volt magamról,a világról,és semmiről. Nem is érzékeltem semmi és senki jelenlétét. Szörnyű volt. Előtört belőlem az az érzés,amit már régóta meg akartam fogalmazni,de nem tudtam,hogyan. És még most sem találom rá a megfelelő kifejezést.
*Ronnie szemszöge*
-Mi van?-vettem fel a telefont "barátsággal" a hangomban.
-Nincs meg Grace,gyere,most!
-Már megint mi a francot műveltetek?-sprinteltem ki a bátyám kórterméből.
-Majd kérdezd meg Ashley-t,bár nem tudom,min akadt ki ennyire-lihegett a vonal másik végén Andy.
-Remek,egyel több ok,hogy szarrá verjem-tettem le a telefont.
*Andy szemszöge*
-Ember,ezt k*rvára megszívtad-vertem fejbe a drágalátos Purdy-t.
-Hát ez remek-kezdte el b*sztatni a nyakában lógó keresztet.
----------------
----------------
*Grace szemszöge*
-Ez nem történt meg Újra. Ez nem történt meg újra..-mondogattam a jéghideg földön ülve,a térdeimre támasztva a fejem. Nem voltam olyan lelkiállapotban,hogy körülnézzek,hogy felismerjem az arcokat,és,hogy megtudjam,ki beszél hozzám.
-Nézd,kislány,ha nem akarod,hogy már az első napodon folyékony halmazállapotú legyél(morbid humor lvl 99)szerintem jobb lenne,ha úgy várnál rá,mint aki örül neki-súgta a fülembe egy nagyjából velem egyidős srác.
Nagyot nyeltem.
-Kire?-tettem fel,a már számomra fájdalmasan egyértelművé vált kérdést.
-Inkább becsüld meg a tudatlanságod-válaszolta.
-Késő-próbáltam visszanyomni az előtörő könnyeimet.
És ennyi :D.
Remélem,nem vettek meg,hogy egy "pöppet" rövid lett a rész,de úgy éreztem,már ősidők óta nem került fel új,így most írtam egyet. Eléggé megszenvedtem vele,de a végeredménnyel egészen meg vagyok elégedve :).
Puszi,
Lau
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése