*Grace szemszöge*
Két év után újra repülőn ültem. Betty esküvőjére tartottam,akivel az utóbbi időben egyre jobban összebarátkoztam. Kellet valaki,aki kiveri a fejemből a fiúkat,mert ez így nem mehetett tovább. Ki kellett lépnem az előző "világból" és szembe kellett néznem azzal,hogy muszáj változtatnom. Belerokkantam volna az elmúlt évek eseményeibe. Valamint,minden egyes nap borzasztóan fájt,mert annyira eltávolodtunk Ronnival egymástól,hogy két idegenként közlekedtünk a házban. Szerettem. Szeretem. És szeretni is fogom,de nem ránthat vissza a múltamba,mert nem bírnám ki.
-Mindjárt leszáll a gép-kezdett el dobogni a szívem. Őszintén? Nem akartam elmenni erre az egybekelésre. Ki akartam törölni minden érzelemmel kapcsolatos dolgot az életemből. Egyszóval,újra akartam kezdeni mindent.
---------
Lassacskán a gép beérkezett a repülőtérre,megvártam a csomagjaimat,és elvonultam a szállodába,ahova helyet foglaltam. Előtörtek belőlem az érzések,ugyanis sok minden kötött a szállodákhoz..... Többek között egy koncert. Ronnie.... Elég! Nem csinálom ezt tovább! Felballagtam a szobámhoz,majd kipakoltam. Összességében tetszett a hely,barátságos volt. Megkerestem a holnapra vásárolt ruhámat,billegtem egyet-kettőt benne a tükörben,majd levettem. Elmentem mosakodni,és ledőltem az ágyra. Nem bírtam elaludni. Izgultam,és a torkomban dobogott a szívem,magam sem tudom,miért. Le kellet valahogy nyugtatnom magam,így még egyszer beálltam a zuhany alá,és órákig áztattam magam. Jobb lett. Sokkal. Ezek után,már inkább kimerülnek éreztem magam,és egy idő után álom szökött a szememre.
------------Másnap--------
Reggel nyugodtan ébredtem. Ezerszer jobb kedvem volt,mint előző nap. Vidáman kitántorogtam a fürdőszobába,és leöblítettem az arcomat.
-Jesszus! Ide jó kora alapozó mennyiség kell!-néztem a tükörbe fintorogva. Óriási karikák díszelegtek a szemem alatt,valamint fal fehér voltam.-Nevetséges! Borzalmasan nézek ki,inkább el kellene ásnom magam a föld alá,nem pedig esküvőkre lófrálni. Mindegy,délutánig csak sikerül értelmes külsőt varázsolni magamnak. Rengeteg képet néztem,hogy milyen hajakat lehetne a fejemre gyártani,de egyik sem tetszett. Ja,igen,és jelenleg ismét vörös fürtjeim vannak. Ez már tradícióvá vált nálam. Valamint,ezzel is felejteni akartam... Nem! Nem térek ki megint erre!
-Ez nem igaz! Egy kicseszett haj nincs,ami tetszene!-kezdtem ideges lenni.
Kopogtak.
-Igen?-üvöltöttem. Neeem,nem nyitnám ki az ajtót,a világért sem.
-Ne haragudj,te vagy Grace Starlight? Az a Grace Starlight,aki Ro.....-nem engedtem,hogy végigmondja,közbevágtam.
-Nem! Szerintem rossz helyen jársz!
-Oh,ne haragudj-hallottam meg,ahogy ellépdel.
Istenem,de bunkó vagyok. Mondjuk,azért ő is pofátlan volt... Lényegtelen.
-Megvaaaan! Ez kell nekem!-láttam meg egy videót,amiben viszonylag könnyen elkészíthető frizurán ügyeskedett egy csaj.-Bááár,tekintve a kézügyességemet,nem hiszem,hogy nekem ez egyszerűnek számítana. Jó,azért még van rá egy egész délelőtt,hogy rá tudjak készülni. Addig csak összehozom.
----------------
-Na,már csak két óra van hátra. Lehet,készülődni kéne,de csak kéne.... Szokásomhoz híven,most sem kezdtem el időben semmit,így ismét késve indultam el a szállodából.
*Grace ruha*
-Basszuuuuus,nem fogok odaérni-rohantam a "csöppet" magassarkú cipőmben. Egy laza 30 perc rohanás után sikerült befutnom,valószínűleg utolsónak a helyszínre. Kicsit rendbe szedtem magam,és beléptem. Tele volt az egész hely emberekkel,volt aki már lerészegedett,volt aki csak készült lerészegedni.
-Graceeeeee,de jó,hogy itt vagy! Segítened kell felvenni a ruhámat!-kezdett el maga után ráncigálni Betty. Néhány rángatással később összeraktam a lányt,sok szerencsét kívántam,és elvonultam a többi ember közé. De valamivel nem számoltam. 12 szempár szegeződött rám,akiket már nagyon jól ismertem. Ledermedtem. Nem tudtam,mit csináljak. Éreztem,hogy a forró könnyeim végig szántják az arcomat. Nem akartam,hogy lássák. Nem akartam,hogy lássanak. Nem akartam,hogy itt legyenek. El akartam menekülni előlük. Utáltam ezt az érzést. Fájt látni őket,de legfőképpen egy valakit:őt. Őt,aki még két év után is ugyan úgy nézett ki,az ingét csak félig tűrte be,és a nyakkendője sem volt rendesen megkötve. Mint mindig. Egy fájdalmas mosoly terült szét az arcomon. Visszafordultam,és menekültem. El akartam menni. A hátsó kijárathoz verekedtem át magam a tömegen,de nem volt egyszerű. Néhány őrült a szoknyámat húzogatta,amin csak még jobban elkeseredtem,és patakokban folytak a könnyeim. Amint a kijárathoz értem,egy megkönnyebbült sóhajtás hagyta el a számat. De valaki visszarántott a karomnál fogva.
-Engedj el!-kerültem szándékosan a tekintetét.
-Nem-suttogta.-Nem engedlek el újra-hagyták el a száját a szavak. A szavak,amik nyílként fúródtak belém.
Sziasztok!
Itten lenne a folytatás. Remélem tetszett,igyekeztem minél jobban kifejezni az egyes dolgokat,bár nem vagyok olyan profi,de próbálkoztam :).
Pusszantalak benneteket,
Lau <3
