35. Ööööööö..... Oké,értem én...

* Előző részből*

 Nem bírnám ki,ha őt elveszíteném. Ezt rendszeresen végiggondolom és mindig ugyanarra jutok: őrülten szeretem.

* Grace szemszöge *

3 napja itt poshadok. Konkrétan jelenleg ott tartok,hogy felkötöm magam az első fára. De a ma reggelem sem lehetett normális. Michael úgy 7 fele trappolt be a szobába és jött utána 2 gorilla. Leesett az állam,hogy mit hoztak be.. Az egyik egy tálca kaját,a másik meg ruhákat. Gondolom Michael észrevette,mert elkezdett halkan  röhögni. Én csak ültem és nem mozdultam… Miért van az,hogy az egyik pillanatban egy tahó,a másik pillanatban meg tök jó fej??? Nem tudtam sokat gondolkodni rajta,mert MEGINT elkezdett beszélni hozzám. Amikor megszólalt,megremegtem,mert annyira mélyen elgondolkoztam. TERMÉSZETESEN ezt ő is észrevette és szóvá tette.

-Na mi van cicuskám,már ennyire félsz tőlem?-kérdezte gúnyosan.

-Dehogyis-mondtam és megforgattam a szemem.

-Vigyázz,hogy miket teszel és hogy miket mondasz!-mondta halál komolyan.

Inkább nem csináltam semmit,mert nem akartam még egy verést kapni. Kimentek és én felöltöztem,majd magamba nyomtam azt a kaját,amit kotyvasztottak.

Grace ruha:

Nemsokára egy nagy csattanást hallottam lentről,majd lövöldözést. Azt hittem,hogy Andyék azok,ezért kimentem a szobából. Lementem az emeletről,majd egy férfit láttam meg felém rohanni. Eldördült újra egy stukker... fájdalom már megint. Sikoltottam a fájdalomtól,de mintha senki sem észlelte volna, majd megszűnt minden… Később apróbb hangfoszlányokat,illetve mondatokat hallottam.

 --------------------------------------

 -Gyerünk kislány,még egy kicsit bírd ki-mondta egy ismeretlen hang.

---------------------------------------

-Ó,a rohadt életbe-nyúltam a combomhoz. Iszonyatosan fájt. Ott találtak el a stukkerral.
-Ne piszkáld,úgy csak rosszabb lesz-sétált be az ajtón egy férfi. A fura az,hogy nem Michael volt. Ledermedtem. Nem igazán tudtam,hogy mit kéne mondanom.
-Ne nézz már rám ilyen fal fehéren!-mosolygott.-Nem akarlak bántani. Segíteni jöttem. Jóban vagyok a fiúkkal,nem kell megijedned.Viszont van egy kis gond,hogy még nem mehetsz vissza Andyékhez,ugyan is nem tudtuk megölni Michael összes emberét,így biztos,hogy legelőször Ronnieéknél fognak keresni.
-Ugye csak viccel? Meghaltam volna,hogy nem annál a balféknél vagyok? Maga Isten? Ha igen,kérem,bocsássa meg az összes bűnömet,de egy dolgot tényleg meg kellett tennem. 3-ban muszáj volt eltörnöm Nika tollát. Ő előtte leöntötte temperával az AC-DC-s pólóm. Valahogy vissza kellett adnom ezt és......
-Nyugodj már meg,nem haltál meg,mint mondtam,nincsen semmi baj-mosolygott.
-Címezték már ezt nekem,de az egész hazugság volt általában-húztam el a szám kínosan.
-Hidd el,bízhatsz bennem,bár most nem hiszem,hogy ez többet jelentene neked-nézett rám ugyan olyan tevékenységgel,mint ahogyan én.
-Hát,ezt jól hiszi-kerültem a szemkontaktust.
Megcsörrent a mobilja.
-Pillanat-vonult ki a szobából. Remek,de mi a garancia rá,hogy nem ver át? Egyáltalán bízhatok valakiben Ronnien és Andyn kívűl? A logikus válasz számomra úgy hangzik,hogy nem. És úgy is érzem,hogy nem kéne ezt tennem. De mióta is számít az,hogy én mit érzek? Michaelnél ez pont semmit sem ért és mi van,ha itt is ez lesz? Lehet,hogy most még nem,de a továbbiakban? Jelenleg tehetetlen vagyok,ugyan is erősen kétlem,hogy lábra tudok állni. Legalábbis segítség nélkül ezt lehetetlennek érzem.
-Bocsánat,de fel kellett vennem. Hol is tartottunk.... Jaaa,igen. Nem tudok semmi bizonyítékot felmutatni,hogy nem vagyok olyan,mint Michael,úgyhogy szerintem csak magadra hivatkozhatsz,de inkább jól gondolod meg,hogy kit fogadsz a bizalmadba. Remélem érted,hogy ezzel nem magam ellen akarok beszélni.
-Persze,csak volt már ebből probléma,mármint,hogy olyanokban bíztam,mint a balfék-mosolyogtam még mindig kínosan.
-Ühüm-nem igazán adott rá értelmes választ.
Valami megszólalt. Olyan volt,mint egy csengő.
-Milyen fontos,illetve közkedvelt személy lettem hirtelen-mosolyodott el.-Még egy pillanat-vonult ki. Eléggé szórakozott személy ez a.... Öööö..... Még a nevét sem tudom. Mind egy,jelenleg ez a legkisebb problémám.
-Gyere le,segítek-jött vissza. Ez elég gyors volt. Megpróbálkoztam a felállással,hát,mondjuk úgy,hogy egy 5 évesnél is szerencsétlenebb voltam. Remek vagy Grace,ismét megvillogtattad a tehetséged.
De nem is baj mert TERMÉSZETESEN elkapott. Komolyan,mintha egy nyálas filmben lennék. Biztosan látta az arcom,hogy nem annyira érzem jól magam ilyen pozícióban,mert azonnal elengedett.
-Bocsi-nyögtem ki,bár nem is értem miért.
-Semmi-mosolyodott el.
Nah jóóóóóó... Most álljon le vagy a mogyoróinak nagyon nagy baja lesz. Azért nem vagyok ilyen tahó ok nélkül(vagy de),viszont az ülepemet fogta.
-Andyék mindjárt jönnek,csak még el kell intézniük valamit...-jelentette ki komoly arccal.
-Mit?-kérdeztem idegesen.
-Hát ööö,szóval ööö,van egy kicsi még egy kicsi probléma-mondta félve.
-Mégis mi az???????
-Nem lenne biztonságos azért sem,ha most visszamennél hozzájuk,mert ott vannak a rendőrök .. Nyomoznak.. Nah,de ez nem is lenne baj,ha nem halt volna meg Andyéknek az összes emberük,így nem tudnának megvédeni. Mi is kevesen vagyunk,de legalább élünk és így is erősebbek vagyunk-mondta már nyugodtan és magabiztosan.
-Okey-nyögtem be.
Megcsörrent a telefonja...MÁR MEGINT!! Esküszöm,ha még egyszer ilyen lesz,elsuhintom a telefont a kis kacsójából. Igen,egy kicsit idegbajos vagyok jelenleg.
-Pillanat-mondta mosolyogva
-Oké-röhögtem. De most őszintén...Mégis mi a sz*ron nevetek ennyire?????? Elraboltak,meglőttek,elraboltak. Szuper.. A helyemben mindenki sírna én meg röhögök....
Pár perc múlva nyílt az ajtó és bejött rajta a hapi.
-Jobban vagy?-kérdezte vidáman.
-1,igen,2 perc alatt jobban lettem,teljesen logikus.... 2,miért ilyen boldog?-kérdeztem gyanakodva.
-Változott a terv,ma hazamehetsz és mi a csapattal oda költözünk hozzátok-mondta.
-MIIII?!!!-nyíltak tágra a pupilláim. Tudjátok,mint annak a cuki makinak az egyik vide(j)óban :).
-Öhm... Ennyire nem örülsz?-kérdezte kiskutya fejjel.
-Deeeee, azaz nem tudom..gondo-be akartam fejezni a mondatot,de nem sikerült.
-GRACEEEEEEEEEE- üvöltött az 5 fiú és a nyakamba ugrott.
-Most szálltok le a lábamról,mert be*arok a fájdalomtól!!!-sírtam röhögve. Érdekes párosítás,de nekem ez is megy.



Sziasztok!!
Szóval ezt a részt kemény 4 vagy 3 napig írtuk,azaz szenvedtük ki magunkból! Bocsika,nem direkt volt,csak nem volt ihlet,de ha Lau egyetért(Igen,Lau egyet ért XD) akkor megpróbálunk belehúzni és sűrűbben írni de nem biztos,hogy sikerülni fog,mert annyi vizsga van és tanulás,meg dolgozat,hogy az már fáj...
De minden tőlünk telhetőt megteszünk!!!!!!
Lau és Eme