55. És erre most ébredtél rá?!

Sziasztok!
Kezd egy kicsit eldurranni az agyam,amikor egy-két cikkbe beleolvasok "Ronnie Radke embert ölt" vagy "Ronnie Radke-t szexuális erőszakkal vádolják" illetve "Ronnie Radke brutálisan bántalmazta egykori barátnőjét". Szerintem,attól még,hogy a múltjában benne volt,hogy börtönben ült,nem kell most is befeketíteni. Rendszeresen talál egy "áldozatot" a média,kreál egy sztorit köré,aminek semmi alapja,csak néhány elvetemült ember kitalálja ezeket,nyilatkozik,és kapnak egy rakás pénz. Nem állítom,hogy Ronnie a megtestesült tökély és jóság,de azért gondolkodjunk már. Ha egyszer valaki csinál valami olyat,ami a "tömegnek" nem tetszik,onnantól kezdve az a személy csak helytelen dolgokat csinálhat,mert nem gondol bele abba senki,hogy ha valaki valamit tesz,annak oka van. Én nekem ez a véleményem,nem tudom,hogy ti mennyire értetek egyet,de én azért kiadtam magamból ezt ;).

*Előző részből*

A hosszúra elnyújtott csók után "egymásba kapaszkodva" aludtunk el.
-De azért még azt elmondanám,hogy gyönyörű vagy csapzott fejjel is-nyomott puszit a számra.

*Andy szemszöge*

Kezdett bennem egyre nagyobbra nőni az az érzés,hogy Juliett nem minden mondata úgy van,ahogy.  Grace soha nem ütötte volna meg őt,pláne nem a születésnapján. Bár ha elszabadultak az indulatok....
-Andyyyyyyyyyyy,nincs kedved kicsit szórakozni?-szuszogott a nyakamba a lány.
-Nincs-adtam tömör-rövid,ám,de mindent elmondó választ.
-Naa,de hát ha Grace-szel olyan jól elvagy,akkor velem miért nem? És jelenleg én vagyok melletted,nem pedig ő-...-nyávogott. Meg sem hallva a mondatát sétáltam be a hálószobába. Igazából eddig nem volt erre példa,de most rohadtul idegesített Juliett. Jó,mondjuk dughatnék egy jót,de most ehhez sincs kedvem. Na,álljunk csak meg egy percre:nekem mióta ez a szempont? B*ssza meg.... Grace-nek végig igaza volt. Persze,hát az elején Juliett lökte arrább őt,erre fel támadott neki,de én ezt nem vettem észre,mert elvakított,hogy nekem is kell egy barátnő. Hogy miért? Mert kib*szottul féltékeny vagyok Grace-re... Neki van valakije,én pedig egy felesleges személy lettem az életében,nem is tudom,mióta nem voltunk ketten. Csakis ketten,a többi fiú nélkül. És én ahelyett,hogy ezt elmagyaráztam volna neki,megbántottam. Megint. Ki tudja,hányadszorra csináltam ezt vele? Pedig nem ez volt a szándékom,de valahogy úgy törtek fel bennem az érzelmek,hogy sértésként buktak ki belőlem. Grace irányába....
-Basszus,de hülye vagyok-kaptam össze a cuccaimat.
-Most hova mész?-nyávogott már megint.
-El-vágtam be magam mögött az ajtót. Szóval,nem hinném,hogy hajnali 3-kor bármelyik ajándék bolt nyitva van,azért próbálkozom. Ja,de,van egy,a város másik végén. Talán három nap múlva odaérnék. Oké,nézelődjünk tovább. Van még egy. Egy kis bolt,innen nem messze. Bár a sört hirdetik,biztos lesz ott valami,amivel mosolyt csalhatok a lány arcára. Ha már a 18.születésnapját kihagytam. Hogy lehettem ekkora tahó? Ez egy emlékezetes életév betöltése volt,erre én el sem megyek rá. Ja,de,ott voltam,csak éppen b*szogattam őt. Szép volt Biersack,ezt jól megcsináltad. Talán,ha egy év múlva visszatérnék,nem nézne rám haragos,megbántott,de legfőképpen sebezhető tekintettel.
-Jó napot-morogtam az orrom alatt a boltba beérve. Egyáltalán minek örülne? Basszus,fogalmam sincs... Ennyire nem ismerem... Na,gondolkozzunk,tehát,nem hiszem,hogy nagy örömet váltana ki belőle egy üveg whiskey,illetve bor vagy sör. Veszek neki egy pezsgőt valami mellé. De mi mellé,ember? Gondolkozz már,egyelőre semmit nem tudsz felmutatni az ital mellé,akkor mi a szarért ezen agyalsz? Jó,semmi gáz,van még lehetőség,kindertojás,csoki,pony-k,macis meg lepkés hajcsatok. Áhá! Megvan,ez viccnek ökéletes lesz,majd elmegyek vele később ajándékot venni.... Valami normálisat. Végül az eladó a kasszánál elég idétlenül nézett rám,nem is értem,miért:egy rocker srác besétál a kisboltba,hajnali 3-kor,és a gyerek részlegen keresgél,majd venni akar egy bazi nagy plüssmacit,amin egy "Sorry about all..." felirat van. Már meg sem lepődök magamon....

*Hazaérve*

Jó,nem hiszem,hogy előnyös beállítani hajnalban oda,ahol valakit ki akarsz engesztelni,de ha később jövök,talán nem lesz már esélyem. Mondjuk így sem sok van..... Csöngettem.
Semmi.
Csöngettem megint.
Semmi.
Még egy utolsót nyomtam,és vártam a csodát,amit a lány testesít meg.

*Grace szemszöge*

-Ronnie?-bökdöstem a mellettem szuszogó fiút.
Semmi.
-Ronnie????
-Mondd-morogta a párnájába kelletlenül.
-Csak én hallottam úgy,hogy csöngettek?-érdeklődtem.
-Azt hittem,csak álmodtam-emelte fel a fejét.-Megnézzem,ki az?
-Majd én-tápászkodtam fel.-Maradj csak-nyomtam puszit az arcára.
-Meghálálom-húzta a fejére a takarót.
Mivel vak sötét volt,és nem akartam lámpát gyújtani Ronnie miatt,kénytelen voltam a földön heverő ruhákból válogatni. Nagy nehezen megtaláltam a bugyim,és egy pólót,ami valószínűleg a szunyókáló fiúé,de jó lesz az. Hm.. Combközépig ér,eleget takar,tökéletes-indultam le az emeletről.

-------------

-Te normális vagy? Mi a f*szt keresel itt ilyenkor?-üvöltöttem suttogva(nekem ez is megy).
-Ne haragudj,de nem halaszthattam el,mert akkor meg sem hallgatnál,ha később jönnék-hajtotta le Andy a fejét.
-És ki mondta,hogy egyáltalán meghallgatlak-e?-vettettem oda hidegen.
-Figyelj,muszáj elmondanom neked-tördelte az ujjait.
-Kettő perced van,többet se kedvem,se erőm nincs adni neked-csuktam be magam mögött az ajtót. Nem akartam,hogy mindenki fültanúja legyen a vitánknak,ugyanis evidens,hogy ez lesz. Megálltam előtte,összefonott karokkal,és vártam,hogy beszéljen.
-Tudom,hogy egy szemétláda voltam veled,de csak azért,mert féltékeny vagyok... Most,hogy Ronnieval felhőtlen lett a kapcsolatotok,én mellékszereplő lettem az életedben. Ne érts félre,ez nem a te hibád,viszont az elején ezt én annak könyveltem el,így szerettem volna,ha kicsit átérzed a helyzetem,ezért lett Juliett. De csak utólag jöttem rá,hogy ez a legnagyobb baklövés volt,amit tehettem. Nem megbántani akartalak,sőt,egyenesen rettegtem attól,hogy megint ez lesz,de eldurvultak a dolgok. Úgy jöttek törtek elő bennem az érzelmek,hogy nem tudtam megálljt parancsolni,így sértésként adtam vissza neked. De én ezt nem akartam,és utálom magam azért,hogy örökké ezt teszem veled...-fejezte be.
-De Andy,mindig ez van! És ha tennél érte valamit,esetleg megbeszélnéd velem a dolgokat,most nem jutottunk volna el idáig. És talána születésnapomra is eljöttél volna,bár ez akkor is bennem marad,ha bocsánatot kérsz...-magyaráztam.
-Ne haragudj,hogy csalódnod kellett bennem... Megint-láttam bekönnyezni a szemeit.
-Nem az fáj,hogy csalódtam,hanem,hogy benned-buggyantak elő az én szemeimből is a könnyek.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?-tette fel a kérdést,amitől rettegtem.
-Persze,hogy meg-forgattam a szemeimet.-De,úgy mégis,mit gondolsz? Egy szerencsétlen hülye vagyok,aki fűnek-fának megbocsájt és elnéz mindent,de ezt fordítva nem kapom vissza-töröltem meg a pólóba a szemem.
-Ez nem igaz.....-ölelt át.-Szükségem van rád,ezért esedezem mindig,amikor hülyeséget csinálok.
-De miért jut eszedbe egyáltalán az,hogy mellékszereplő vagy? És ezért szerintem nem az a megoldás,hogy cseszegetsz,hanem a szemembe mondod,rögtön. Nem akkor,mikor már elb*sztál mindent-fontam át a karjaimat a hátán.
-Igazad van,teljes mértékben-szorított magához még jobban.-De nélküled egy senki vagyok,nekem is te vagy a családom,a mindenem,és bár tudom,nem így tűnik,de soha nem akartam azt,hogy elveszítselek. Csak mindig olyan hülyén jött össze minden....
-Azért ezt jó hallani,manapság nem sok fiú önti ki a lelkét nekem így-és amit mondott,fordítva is igaz volt. Nem tudtam rá hosszútávon haragudni,hiszen senki nem tud egy családtagjával örök haragban lenni,így én sem.
-Pedig kellene-célzott az előző mondatomra.-És,tudom,nem jöttem el a szülinapodra,és ez megbocsájthatatlan,azért itt egy kis ajándék-emelt fel egy bazi nagy plüssmacit a kerti nyugágy mögül. A mackó kezében egy tábla volt,a sajnálok mindent felirattal....
-De hülye vagy-nevettem el magam.-Hajnalban járod a boltokat,az ajándékomért-ingattam a fejem még mindig mosolyogva. Megkönnyebbültem,hogy nem kell tovább fasírtban lennünk.-Hát ez nagyobb,mint én-törölgettem a könnyeim.

A maci:
(Képzeljük el,hogy Sorry-s táblát tart a kezében :D)





-Reméltem,hogy tetszeni fog,viszont tiplizz be aludni,nem akarom,hogy reggel félholt legyél-nyomott puszit a homlokomra.
-Oké,te pedig gyere be-nyitottam ki az ajtót. Mindketten másfele vettük az irányt.

--------------

-Hát te mit csináltál ennyi ideig?-ölelt át Ronnie,miközben befeküdtem mellé.
-Megbeszéltem Andy-vel a dolgokat,minden oké már köztünk-fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.
-Ennek örülök-puszilta meg a kulcscsontom.
-Én is-mosolyodtam el.

-------------------

-Annak a k*baszott,k*rva telefonnak naná,hogy most kell csörögnie-szólalt meg Ronnie.
-Fogadásokat merek kötni rá,hogy Tom az-húztam a fejemre a takarót.-Megyek,és megnézem-kezdtem volna felállni.
-Hagyd csak-húzott vissza.-Majd én-tápászkodott fel.
------------
-Ugye,most csak szívatsz?-kérdezett vissza,valószínűleg a vonal másik felén lévő személytől.
-------------
-Később nem lehet?
-------------
-Hogyne,mi is szeretünk-rakta le.-Tényleg Tom volt,viszont amit mondott,nem hiszem,hogy fel fog dobni-vakarta a tarkóját.
-Mondd!-készültem fel lélekben.
-Be kéne menni hozzá,most.
-Jobb időpontot nem is találhatott volna ki-kászálódtam ki én is az ágyból.-Ha Ashle-t ki akarnám nyírni,ne akadályozz meg benne-indultam el a ruhásszekrény irányába.
-Nem foglak,de most éppen miért?-érdeklődött.
-Szegényem,annyira nyomorék,hogy megbotlott a lépcsőn,miközben kihallgatta Andy-vel a beszélgetésünket,nem szóltam neki,de most meg fogom tenni-gondolkodtam a mai összeállításon.
-Azért még hagyd életben,egy valamiben tehetséges,nem kéne még legyilkolni-jegyezte meg.
-Még meggondolom-mosolyogtam rá.

Grace ruha:
 
Leballagtunk az emeletről,majd megláttam,hogy Jess igyekszik visszafogni magát,nehogy szájon vágja Andy-t.
-Grace-ez mit keres itt?-nézett rám idétlenül.
-Öö,itt lakik?-válaszoltam._egyébként meg meg vannak oldva a dolgok,nincs gáz-sétáltam oda Andy-hez,majd puszit nyomtam az arcára.
-De gyorsan pörögnek itt az események,csajszi-ingatta a fejét Jess.-De jó karkötőd van,ahwww,Avenged Sevenford-os-rohant oda hozzám.
-Kéred?-mosolyogtam rá.
-Dehogy,nem kell nekem adnod-tiltakozott.
-Na,tessék-szedtem le a kezemről.-Tartsd meg!
-De imádlak-ölelt meg,viszont kiszúrt valamit a nyakamon. Köszi Ronnie....-Grace Susanna Hannah Starlight,beszélnünk kell,most-repesztette fel a lépcsőn maga után ráncigálva. Eltátogtam a fiúknak egy"mentsetek meg"-et,de bele kellett törődnöm,hogy mindegyik b*szik rám.
-Szóval,ez mi?-mutatott a nyakamon éktelenkedő gigantikus lila foltra.
-Hát,az úgy volt-kezdtem volna egy történetet kreálni,de közbe vágott:
-Milyen volt?-nézett rám elvetemült vigyorral.
-Őszintén? K*rva jó-emlékeztem vissza a tegnap estére.
-Tehát akkor,véglegesen a tied-kezdett el ugrálni az ágyon.
-Igeeeen-csatlakoztam.

*Ronnie szemszöge*

-Ezekkel meg mi lett? Meglátták Justin Bibert egy szál alsóban,vagy mi?-értetlenkedtem a sikítozást hallván.
-Ez egy remek kérdés-vakargatta a tarkóját Andy.
-Öö,srácok,mi az a gigantikus medve a fotelben?-értetlenkedett Ash. Szokás szerint...
-Á,az Grace ajándéka,tőlem kapta-röhögött Andy.
-Ez... Ez.... Nagyon... Ööööö... Illik Garce-hez-próbáltam valami kedveset kinyögni. Inkább csak próbáltam....
-Olyan érzésem van,mintha elfelejtettem volna valamit-gondolkodott el C.C.-De,hogy mit,azt nem tudom...
-Tom!-kapott észbe mindenki. Miután kirángattam a lányokat a szobából,elindultunk,bár szerintem Tom már nagyon ki van akadva ránk.

-------------

-Csak 20 percet késtetek-jegyezte meg.-Mindegy,hozzászoktam,de az van,hogy meg kéne csinálni a videót,viszont ehhez meg kéne lennie a sztorinak. Amit múltkor meséltem,az jó lesz?
-Nekem mindegy-vágódott le a kanapéra Ronnie.
-Nekem tetszett az amit mondtál-adtam kielégítőbb választ,mint Ronnie.
-Oké,akkor te velem jössz,ti pedig gondolkodtok,hogy honnan szakajtsak egy olyan embert,aki mindezt elvállalja,mármint a videó készítést-invitált maga után Tom.

---------

-Szóval akkor először is,a ruhát és a sminkedet ki kell választanunk,már ha szeretnél szerepelni a videóban-mondta Tom.
Most ezt komolyan kérdezte,vagy csak vicc volt?!-Öhm..mit kéne csinálnom?-kérdeztem.
-Hááááát....háttértáncos?-kérdezte egy kicsit bizonytalanul. Én és a tánc....Mondjuk csak a háttérben kell csinálnom,szóval nem biztos hogy katasztrófa lenne.
-Figyelj,mondtam,hogy én és a tánc összevesztünk,ezért a tánc most a vesztemet akarja-próbáltam finoman előadni,de úgy látszik,nem vette az adást-gondolkodtam.
-Hát akkor kezdjünk hozzá-mondta és összecsapta a kezét mint valami zseni. Öhöm,szóval meg sem hallotta amit mondtam. Remek.
-De Tom,a múltkor kitaláltál egy sztorit,és abban maradtunk,hogy az lesz-próbálkoztam.
-Tényleg,basszus,oké,szét vagyok esve,ne haragudj,de akkor is kell táncolod-tette hozzá. Istenem....

------------


-Grace bemutatom,Corit-vezetett oda egy lányhoz
-Szia!-mosolyogtam rá.
-Szia!-vigyorgott vissza.
-Cori,őt neked kell majd felöltöztetned és kisminkelned.Vetted?-kérdezte Tom "minimális" határozottsággal a hangjában..
-Nagyon is-a lány,vagyis Cori,csak nevetett rajta. Gondolom,már megszokta.
-Akkor csajok,ismerkedjetek egy kicsit össze,és aztán meg készüljetek fel. Addig én kerítek egy kicseszett operatőrt-bosszankodott,és nem is lettünk volna lányok,ha nem nevetjük ki.
-Nem nevetni,hanem dolgozni!-dorgált minket.
-Igenis főnök!-szalutáltunk mind ketten.

-------------------

-Mindig ilyen?-kérdeztem,miután Tom távozott.
-Nagyrészt-válaszolta.-Szóval,nagyjából képben vagyok arról,hogy milyen Tom elképzelése,de inkább téged is meghallgatnálak,hogy mit szeretnél-mosolygott.
-Rád bízom,de egyet kérek,ne csinálj belőlem barbiet-nevetem el magam.
-Vonzó gondolat,de nem fogok,gyere-utasított.
Én engedelmesen követtem egy hát,úgymond,szobáig,ami úgy nézett ki,mint Ryan-é. Tele volt sminkes cuccokkal és ruhákkal.
-Ülj le-húzott ki egy széket.-Na most,az van,hogy vagy át kéne festeni a hajad,vagy Tom leüvölti az enyémet-mosolygott.
-Milyen színűre?-érdeklődtem.

~Írói megjegyzés~

Szóval,mi döntésképtelenek vagyunk,így rátok bízzuk,hogy milyen színű legyen :D.
 
 Reméljük,tetszett a rész,ha igen,írjátok meg komiban,ha nem,akkor is :).
Puszi,
Lau és Eme