59. Beszélgessünk...

*Előző részből*

-Nem hiszem,de,ha nem akarod elmondani,nem erőltetem.
-Figyelj,semmi komoly,csak úgy mindenfélén jár az eszem-próbálkoztam.

*Grace szemszöge*

-Grace,kicsim,hülye azért nem vagyok,de békén hagylak-nyomott puszit a homlokomra. Jól van,de ügyes vagyok... Egyébként,miért nem akarom elmondani neki? Talán,mert nem akarom belekeverni,bár már eléggé belekeveredett korábban. Kopogást hallottam az ajtón.
-Kinyi....-kezdett bele.
-Ne!-vágtam közbe.
-Miért ne? Gondolod,hogy az ajtó túlsó felén egy mumus áll?-ingatta a fejét.
-Nem,csak.... Csak.... Csak nem akarom,hogy zavarjanak-találtam ki valami orbitálisan szar hazugságot. Megint.
-Jaj,ugyan,nem fog itt aludni,bárki is van ott-húzta el perverzen a száját. Bár máskor már régen széttéptem volna,most jobban lekötött,hogy eltakarjam a homlokomon gyöngyöződő izzadtságcseppeket.
-Segíthetek?-kérdezte Ronnie az ajtóban álló két idegentől. Vagyis,nekem nem idegentől. Megpróbáltam minél előbb bemenekülni a wc-be észrevétlenül.

*Ronnie szemszöge*

-Elnézést,szerintem félrenéztük a szobaszámot-nézett át a vállam fölött az egyik pasas.
-Aha,kit keresnek,hátha tudok segíteni?-kérdeztem. Nem kedvességből,inkább csak udvariasságból,elég unszimpatikusak voltak.
-Ja,csak egy lá.... Akarom mondani az unokahúgomat keresem,elvileg valamelyik szobában van ezen az emeleten,lilás haja van,nem láttad?-kérdezte a másik.
-Nem,szerintem nem láttam,de hogy hívnak titeket?
-Ja,de faragatlanok vagyunk,én Tim vagyok,ő pedig az öcsém,Buddy Rodan-válaszolta.
-Én Ronnie vagyok,sajnálom,de tényleg nem láttam őt-húztam beljebb az ajtót.
-Egészen biztos?-nézett rám hülyén az egyik testvér.
-Igen,de már elég későre jár,és szeretnék aludni,viszlát-zártam ki őket.

*Grace szemszöge*

Köszönöm,köszönöm,köszönöm! Ezen túl egy csúnya szó sem fogja elhagyni a számat Ronnie felé. Körbekémleltem,majd lassan kilépdeltem. Hatalmas nagy kő esett le a szívemről.
-Minden oké?-nézett rám kérdőn Ronnie.
-Persze,csak fáradt vagyok,elmegyek zuhanyozni-szedtem össze a cuccaim.
-Szívesen segítek neked-húzta a száját mosolyra.
-Megoldom egyedül is,de azért vonzó az ajánlat-nyomtam puszit a szájára.
-Ugye? Szerintem is-kreált a pusziból egy jó hosszú csókot.

-----------------------

-Ronnie?-szólaltam meg már az ágyban fekve.
-Mondd-ölelt át.
-Ha majd én is ismertebb személy leszek,attól még,ugye nem fogunk szétmenni?
-Nagyon hülye vagy,ha ilyeneken jár az eszed-nyomott puszit az arcomra.
-De megígéred?
-Meg-mosolygott.

-------------Másnap-------------

Oké,gondolkozzunk,mivel Ronniék próbálnak,Jess-ék pedig romantikáznak,egyedül vagyok. Vagy átmegyek Andy-hez,és kitálalok,vagy magamban tartom,és egész végig félni fogok,mialatt itt leszünk. Nyilván,ha elmondom Andy-nek,akkor nem hagyja annyiban a dolgot,de viszont nem lennék egyedül. Ez jó,de mi van,ha baja esik? Ez elég evidens,mivel két csávó,nagy valószínűleg engem keresve,fegyóval a kezükbe járja a szállodát. Oké,tehát,hogy elmondom neki,kilőve. Akkor csak átmegyek hozzá,és megpróbálom nem elszólni magam. De az a helyzet,hogy ő egy emelettel lejjebb van. Jó,addig csak nem történik semmi. Vagy mégis,talán most is az ajtó előtt állnak,és várják,hogy kimenjek.Ugyan már,ha ez lenne,akkor már rég berúgták volna az ajtót. Tehát,marad az,hogy megyek Andy-hez. Mint egy nindzsa,óvatosan kiléptem az ajtón,majd odaosontam a lifthez. Mivel,szokás szerint,nem üzemelt,kénytelen voltam gyalog menni. Ez magassarkúban nem megy olyan könnyen,így lekaptam a lábamról a cipőt,majd mezítláb folytattam az utamat. Sikerült kiejteni a kezemből a őket,így sprinteltem Andy szobájához. Addig dörömböltem,hogy az illető csak kijött egy szál törölközőben és fogkefével a szájában. Hát igen,ez egy tény,hogy a legjobb barátom rohadt jól néz ki,még kócos hajjal és fogkrémes pofával is.
-Hát te? Nem úgy volt,hogy Jess-szel vagy?-értetlenkedett.-És mi a szarért van a cipőd a kezedben,annak nem a lábadon van a helye,bár,a mai divat.....
-Jinxx-ék elvannak,én meg nem akartam egyedül maradni,és ami a cipőt illeti... Hát.... Őőőő... Kényelmetlen volt,és már nem volt kedvem visszafordulni,és felvenni egy másikat-hazudtam. Már megint. Közben hallottam a folyosó másik végéről lépteket,így besprinteltem a szobájába.
-Hova rohansz?-zárta be az ajtót.
-Pisilnem kellett-próbáltam szabályozni a légzésem a fürdőszobában. Oké,nyugi,nem lesz semmi gáz. Belefejeltem a csapba,és addig engedtem a vizet az arcomba,még úgy nem éreztem,hogy lefagyott. Kisétáltam,és szépen,udvariasan rávetődtem az ágyra.
-Érezd otthon magad-röhögött az említett,majd elvonult,gondolom átöltözni.
-Már megtettem-eresztettem meg egy mosolyt,ami inkább Charlie kajára éhes vicsorgására hasonlított.
-Na,mesélj!-vágódott be mellém.
-Mit?-próbáltam "csöppet sem gyanúsnak" lenni.
-Látszik rajtad,hogy nyomaszt valami,ki vele-fordult felém. Oké,tehát,akkor most vagy elmondom,vagy kitalálok valamit.
-Öööö,aggódom Ronnie miatt,mert mindig sokat próbálnak,és félek,hogy teljesen ki lesz fáradva,mire koncertezni kéne-ez részben igaz is volt,de nem ez nyomasztott. Végre nem hazudtál Grace,ez az.
-Most kezdjek kínvallatásba,vagy kinyögöd magadtól?-szólalt meg pár perc csend után.
-De nem,vagyis de,csak ez bonyolult,és nem akarom,hogy te is,bár így meg én,szóval-akadtam el.
-Ugye tudod,hogy ebből egy büdös hangot nem értettem?-vágott közbe.
-Jó de nem tudom,hol kezdjem-gondolkodtam.
-Esetleg az elején?-eresztett meg egy mosolyt.
-Oké,de ígérd meg,hogy senkinek nem szólsz róla-néztem a szemébe.
-Rendben.
-Tehát,amikor Jess-szel lementünk fürdeni,és egyedül maradtam egy kis időre,hallottam két ember hangját,akik valószínűleg engem kerestek. Bemásztam egy szekrénybe,és reménykedtem,hogy nem lesz semmi,de arról beszéltek,hogy a főnökük,úgymond  akar engem,és őket bízta meg,de ők meg tudták,hogy ott vagyok,és az egyikük elkezdte kinyitogatni a szekrényeket,azt hittem,hogy akkor helyben meghalok,de aztán elmentek,mert hallották,hogy jön valaki,viszont,még előtte az egyik felvetette,hogy lelövi azt,aki idejön,de a másik meg nem akarta,így elmentek.-a végére már lihegtem.
-És te ezt nem akartad elmondani? Eszeden vagy?-fogta a fejét.
-Nem,nem akartam,hogy megint az legyen,mint régebben-hajtottam le a fejem.
-De értsd már meg,hogy attól nem lesz jobb,hogy eltitkolod. Így segíteni sem tudnék!-emelte fel a hangját.
-Jó,sajnálom-húztam fel a lábaimat,majd rájuk hajtottam a fejem.
-Ne haragudj,nem akartam kiabálni-ölelt meg.
-Igazad van,egy idióta vagyok,aki rendszeresen belerondít az életetekbe,sokkal könnyebb lenne,ha nem lennék-törölgettem a könnyeimet... A pólójába.
-Ezt most fejezd be!-tolt el magától.-Te vagy a legjobb barátom,a családom,nélküled egy senki vagyok,és szükségem van rád,ráadásul Ronnie belehalna,ha te nem lennél. Velem,és a fiúkkal együtt.
-Ezt most csak azért mondod,mert-kezdtem bele.
-Mert ez az igazság!-vágott közbe.-Szerinted,ha nem így lenne,akkor most itt ülnénk,és azon agyalnék,hogy hogyan ne ismételje meg a múlt önmagát?
-Nem-morogtam a mellkasába.
-Akkor máskor leszel szíves rögtön közölni velem,ha gáz van-szorított magához.-Történt még valami?
-Igen. Tegnap,amikor már Ronnie is megjött......

--------------Néhány meséléssel eltöltött perc után-------------

-Hogy néznek ki?-kérdezte.
-Hát.....

Az ikrek:


-B*ssza meg-fogta a fejét.
-Mi az,ismered őket?
-Persze,Michael-nek dolgoznak.
-De ő halott! A saját szemmel láttam,ahogy meghal!-kezdtem kiakadni.
-Tudom-próbált lehiggadni.-De valakinek dolgoznak,és az a valaki,elég valószínű,hogy Michael hozzátartozója,vagy f*szom tudja kije,de egy véleményen vannak,illetve egy a szándékuk.
-Mi Michael teljes neve?
-Jones a vezetékneve.
Rákerestem az interneten,de egy 70 éves börtönből szabadult palin kívül nem találtam semmit.
-Tehát,a lényeg,soha ne maradj egyedül,sehol. Ha az,aki éppen veled van,valahova megy,érd el,hogy te is mehess. Oké?-nézett rám.
Bólintottam. Sem erőm,sem szándékom nem volt megszólalni,ugyanis egyelőre lesokkolt,hogy megint az megy,mint egy fél éve.
-Ne aggódj,megoldom-mosolygott.
-Én nem aggódom,rohadtul nem,csak két idióta van a nyomomban,akik a másik degeneráltnak dolgoznak,aki elvileg halott,de most már az sem biztos,semmi okom aggódni-tördeltem az ujjaim.-Inkább adj valami olyat,ami kiüt-céloztam a piára.
-Francokat,nem akarlak emlékeztetni,de a múltkori esetnél szó szerint beestél az ajtón.
-Akkor majd szerzek én,had érezzem magamat már egyszer jól,úgy is ritkán történik olyan,hogy nincs valami probléma-kezdtem kissé cinikus lenni,majd feltápászkodtam.
-Erről most tegyél le-kapta el a csuklóm.-Nem fogom végignézni,hogy kikészülsz.
-Igen? Már egy párszor megtetted ezt,mégis szó nélkül tűrted,szerintem nem lesz gond,ha lelökök néhány pohárral-téptem ki a karom a szorításából.
-Azért azzal legyél tisztában,hogy ha kilépsz azon az ajtón,körülbelül annyi az esélyed arra,hogy nem találkozol össze velük,mint egy kutyának egy macskával való viszony.
-Túléltem,hogy a szüleim meghaltak,te leléptél,Michael kis híján kinyírt,Ronniet meglőtték,Drake szellemileg kikészített,aztán arról ne is beszéljünk,hogy nem egyszer voltam annál a baromnál,te drogozni kezdtél,Ronnieval összebalhéztunk,aztán te bepiáltál,végül engem elütött egy kocsi. Annyira hosszú már a listám,hogy amit mondtál,már igazán a háttérbe szorul-röhögtem el magam. Kínomban...
-Te nem vagy normális...-fogta a fejét.-Tisztában vagy azzal,hogy az életed forog kockán?!-kezdett kiakadni.
-Ugyan Andy,eddig is ez ment,valami jobbat nem tudsz?
-Úgy gondolod? Akkor nem érzed azt,hogy esetleg tanulhatnál az előzőkből?
-Mi vagy te,tanár bácsi?
-Nem,a legjobb barátod vagyok,a testvéred,a családod,és,tudod,nem szeretném végignézni,hogy meghalsz. Ezen mit nem lehet érteni?-emelte fel a hangját.
-Nem én nem értem,hanem te-léptem ki az ajtón.

Éssss ennyi :D
Remélem,tetszett a rész,holnap valószínűleg nem fogok tudni írni,de próbálkozom.
Puszi <3,
Lau