2. évad 2. rész

* Előző részből *

-Engedj el!-kerültem szándékosan a tekintetét.
-Nem-suttogta.-Nem engedlek el újra-hagyták el a száját a szavak. A szavak,amik nyílként fúródtak belém.

*Grace szemszöge*

*Csatt*
Vagyis,a tenyerem csattant az arcán.
-Azt már régen elcseszted!-trappoltam ki a helyiségből.

---------------

-Mi az,hogy nem akar elengedni? Hát,b*ssza meg,ezt két évvel ezelőtt is mondhatta volna!-üvöltöttem a falnak,majd lendült az öklöm. Bár ez nekem jobban fájt,mint neki.
-Te lány(?),össze akarod zúzni magad azelőtt,hogy az ifjú pár egybekelt?-sétált ki az ajtón egy srác.
-Ki a halál vagy te?-szorongattam a fájó öklöm.
-Még a halál is lehetek,de amúgy,meg emígy egy rokon volnék,Gary-felelte egy mosollyal az arcán.
-Csodálatos! Most mondjam azt,hogy örülök neked,és érdekelsz?-nevettem el magam kínomban.-Nem tudom,látod-e,de nem a legjobb pillanatomban találtál rám.
-Észre vettem-húzta fel az egyik szemöldökét.
-Fantasztikus! Akkor most már nem csak elme roggyantnak,hanem totál hülyének is tűnök a szemedben-emeltem égnek a tekintetem.
-Gyere vissza,dobj be egy felest,és jobb kedved lesz-intett a fejével az ajtó felé.
-Végül is,egy ember már nem oszt,nem szoroz a "Ki tartja idiótának Grace-t?" listámon-ingattam a fejem,majd túl sétáltam a biztonsági tagokon.

-------------------

Úgy 8 körül kezdtek elszállingózni a vendégek,ugyanis nem sokkal azután kezdődött az  After party.
Természeten én is hivatalos voltam rá,de nem akartam elmenni.Úgy fél óra noszogatás után igent mondtam.

*After Party*


Éreztétek már úgy magatokat,hogy k*rvára el vagytok keseredve,de annyira nem,hogy a földig részegedjetek? És ráadásul egy olyan ember sincs,aki megkérdezné,minden oké? Mondjuk ez teljesen felesleges lenne,mert úgy sem önteném ki a szívem,csak a halott anyámnak. Thank you Andy,ari vagy.
-Mizu van?-telepedett mellém valaki.-Nem láttalak ropni a táncparketten,pedig nem csak én lennék a táncikálásodra kíváncsi.
-Dugd fel ma...-fordultam felé,de ahogy láttam,hogy ki az,megakadt a mondat.
-Úgy tűnik,nem változott a kicsike-röhögött fel Ashley piásan.
-Fúj,b+,bűzlesz,mint egy..... Te magad!-álltam fel mellőle,majd másik ülő helyet kerestem.
-Heyyyy,várj már,éppen nincs most kuncsaftom,lehetnél te a soron következő-tántorgott utánam.
-Gyere Ashley ciccca,megyünk haza-lendítettem át a karját a vállamon,hogy rám tudjon támaszkodni.

-----------------

Néhány óra szenvedés után hazaértünk. Szerencsére nem váltottak más otthonra,így tudtam az utat.
-Na,add a kulcsot!-szóltam rá.
-Kérek egy puszikááát! Valamit,valamiért-mosolygott szatír módjára.
-Húzzá befele nagyon gyorsan!-nyúltam be a zsebébe,és kihalásztam a keresett tárgyat.-Gyerünk,ne kelljen kétszer mondanom! Különben is,miért vagy egyedül,nem a fiúkkal kéne lenned?
-Ők leléptek,mikor megláttak téged,én viszont jól akartam érezni magam-válaszolta.
-Be tudsz menni egyedül,vagy kell a segítségem?-tártam ki az ajtót.
-Andyyyyyyyy! Megjötteeeeeem!-ordított be.-És ajándékom is van.
-Elég vagy nekem te is-hallottam meg az ismerős mély hangot egyre közelebbről. Lássuk csak,merre tudnék elrohanni? Jobbra van az erdő,balra pedig az utca. Hát,igazából így is,úgy is meglátna,úgyhogy édes mindegy.
-Kösz,hogy hazahoztad-villantott felém egy keserű mosolyt.
-Nincs mit-fordultam ki,majd elindultam volna,HA nem ránt vissza a drága.
-Beszélnünk kéne-jelentette ki a kezemet szorongatva.
-Tudtommal teher vagyok ma számotokra.
-Te is tisztában vagy azzal,hogy ez csak mellébeszélés volt a részünkről.
-Elég őszintének tűntetek-vonakodva ugyan,de felé fordultam.
-Kérlek!-emelte rám a tekintetét.
-Nem maradok itt,ez a feltételem-mondtam.
-Rendben-rántott be hirtelen az ajtón.-A többiek is kíváncsiak a szavaidra-sétált a nappaliba,majd leült a kanapéra,a kezemet nem engedte el továbbra sem.
-Nahát nahát!-hallottam meg Jinxx jellegzetes hangját.-Csak nem egy Grace van itt?
-Nagyon úgy tűnik,hogy de-morogtam az orrom alatt.
-Grace!!!-kiáltott egy lány hang,valahonnan a kanapé mögül jött.
-Öhm...Jess?-kérdeztem reményvesztetten.
 -Fiúk,húzás kifelé,beszélni valóm van Grace-szel-kiáltotta.
Miután a fiúk elvitték a hátsójukat a konyhába,hogy magukba tömjenek valamit,Jess megszólalt:
-Figyu,nagyon sajnálom,hogy haragban váltunk el,de meg kell értened a helyzetemet! Piszok nehéz volt azt látnom,hogy a barátnőm nappal napra veszíti el önmagát.
 -És szerinted az volt a megoldás,hogy telefonhívásban megszakítod a nagyon hosszú barátságunkat,amikor tudod,hogy nekem nagy szükségem volt rád!?-ordibáltam vele. "Kezdtem megsajnálni szegény lányt."
-Megint kezded? Te nem érezted minden nap ,hogy elveszíted a legjobb barátnődet? Nekem AKKOR az tűnt a legjobb megoldásnak,hogy otthagyjalak.

*Ezt követte egy hosszú vita a másik hibáztatásával,de én voltam az,aki kisétált az ajtón,és talán megőriztem a maradék méltóságom.*

Dühösen ballagtam hazafelé,az idő is tükrözte azt,ahogyan éreztem,borongós volt,és szeles. Megfogadtam magamban,hogy hazamegyek,leülök a kanapéra,és foglalok egy jegyet a legközelebbi repülőre.
Már a recepción vártam a kulcsomra,amikor azt mondta srác,hogy valaki vár ott. Már lejátszottam magamban,hogy ha egy perverz állat....
De nem az volt.
Sőt.
Nagyon is jól kinéző perverz állat.
Egy eléggé jól ismert perverz állat.
Meg persze rózsa is volt ott.
-Nem!-tette a szám elé a kezét,-Ne mondj semmit,majd én beszélek,bár nem vagyok a szavak embere. Szóval,hibáztam. Tényleg. Sajnálom. Tényleg. Megbántam. Tényleg.
-És te komolyan azt hiszed,hogy egy szarul összerakott szöveg hallatán a karjaidba hullok?-akadtam ki.

*Valami értelmes veszekedés helye*

-Mint mondtam,nem vagyok jó a szavak,mondatok megformálásában-csókolt meg.
És nem az volt a legnagyobb baj,hogy ezt tette,hanem az,hogy élveztem. Valószínűleg feltűnt neki,hogy nincs ellenemre a dolog,mert szorosabban a derekam köré fonta a karjait. Biztonságot adott,és nem csak azért,mert ha nem tart meg,akkor a remegő lábaim feladják a szolgálatot.
-Mielőtt még megkérdeznéd-döntötte a homlokát az enyémnek-nem vagyok részeg,sem drogos,ahogy őrült sem. Max csak annyira,amit már megszoktál-tapasztotta ajkait ismét az enyémre.
És akkor,abban helyzetben úgy döntöttem,hogy élek az élvezetnek,még akkor is,ha nem biztos és végleges a dolog. De vágytam rá,és amennyit ő kimutatott,abból arra következtettem,ő is így érez. A nyaka körül kereszteztem a karjaimat,ezáltal közelebb kerültem hozzá.
-Nem akarom kiragadni a részleteket,de hogy is szólt a korábbi mondatod? "És te komolyan azt hiszed,hogy egy szarul összerakott szöveg hallatán a karjaidba hullok?"-húzta mosolyra a száját a csók közben.-Emlékeztetnélek rá,hogy ismét a karjaimban tartalak. Amit nem is bánok....
-Nem a szöveged miatt vagyunk most így-szögeztem le.-Hanem azért,mert Grace piszkosul jó fej,és nem köti az orrodra azokat a mélyen elveszett titkokat,amitől lehervadna a tökéletes képedről a mosoly-vágtam vissza.
-Jogos-kapott fel,majd egy jól irányzott rúgással becsapta a bejárati ajtót,és gyengéden az ágyra döntött.-Hiányoztál-hintette be apró puszikkal a nyakam Ronnie.-De pokolian.
-Szerintem tisztában vagy azzal,hogy én mit gindolok.
-Nem igazán-cukkolt.-Mondjuk-éreztem meg ajkait a fülemnél,suttogott-ha felvilágosítanál,talán tisztában lehetnék a korlátaimmal,lehetőségeimmel.
-Élvezed?-kérdeztem cinikusan.
-Nem tudom elmondani,mennyire-nevetett fel.
-Addig örülj,míg be nem keményítek-vezettem a hullámos fürtjei közé az ujjaimat.
-Állok elébe!-fogta meg a derekam,majd fordult egyet,így én a derekára kerültem.
-És most mit vársz? Csináljak neked műsort?-húztam mosolyra a szám.
-Akár,biztos vagyok benne,hogy egy percig sem unnám-vigyorgott ő is.
-Na de az nincs ingyen!-jelentettem ki.-Mit kapok érte?
-Egy éjszakát,a világ legnagyobb arcú Ronnie Radke-jével-csúszott be a ruhám alá a keze.
-Nem is tudom-lépdeltem az ujjaimmal fedetlen mellkasán.-El kellene fogadjam az ajánlatot?-hajoltam előre,majd megtámasztottam magam a vállainál.
-Esetleg-kezdte el birizgálni a melltartóm pántját.-Megkönnyíthetem a dolgod,ha gondolod.
-Nem szükséges-rajzolgattam körbe a különböző tetoválásai körvonalát.-Ez csak nem egy bagoly? Milyen aranyos-nyomtam puszit oda,ahol az állat virított.-És ez micsoda? Egy koponya?-csúsztak lejjebb az ujjaim a hasáig.-Nagyon stílusos-hajoltam közelebb,az ajkaim már érintették a bőrét,de elhúzódtam az előtt,hogy elégedetten elmosolyodott volna.-Itt egy öv-kezdtem el szórakozni a csattal.-Megfogadtad a korábbi tanácsom,most csak egyet hordasz magadon-kapcsoltam ki.-Nem tudom,te hogy vagy vele,de nekem zavarja a látókörömet. Van kedved megmutatni,hogy hogyan működik egy cipzár? Nekem mindig gondjaim voltak vele-húztam le a nadrágján lévőt.-Hopp! Mégsem,úgy tűnik,ez egyszerűbb,mint gondoltam-lendültem le a derekáról,majd hátat fordítottam neki.-Milyen kár,nem érem el az én ruhámon lévőt. Akkor az rajtam is fog maradni. Mielőtt megfordulhattam volna,éreztem,hogy a teste hátulról szorosan az enyémhez nyomódik.
-Nem hiszem,hogy az ott maradna-húzta végig a kezét a gerincem vonalába,amitől kirázott a hideg. De jó értelemben.-Szerintem megoldható a problémád-éreztem meg,ahogyan nyílik a ruhám.-És más gondod is-fordított maga felé,majd beleharapott az alsó ajkamba.-Persze csak akkor,ha a beleegyezésedet adod.
-Az már rég a tiéd volt. És más is-válaszoltam.
-Örömmel hallom-mosolyodott el-Akkor,ha nem bánod-tért a keze a melltartóm kapcsolójához.-Ezt az akadályt is leküzdeném-kattantak ki a kis fém kampók,majd lecsúsztak a pántok a vállamról,ahogy a melltartó is.-Szeretlek-ölelte át a hátamat,és lágy csókot lehelt ajkaimra.
-Szeretlek-mondtam ki a szót,ami már egy ideje a nyelvemen pihent.


Sziasztok!
Először is ne haragudjatok,hogy nagyon régen volt rész,de szadista ez a suli... Nos,nem is taglalnánk tovább,engesztelésül egy viszonylag hosszú részt hoztunk nektek,reméljük,tetszett :).
Puszi,
Lauc & Eme