60. Ennyi...

*Előző részből*

-Nem,a legjobb barátod vagyok,a testvéred,a családod,és,tudod,nem szeretném végignézni,hogy meghalsz. Ezen mit nem lehet érteni?-emelte fel a hangját.
-Nem én nem értem,hanem te-léptem ki az ajtón.

*Grace szemszöge*

-Nem. Mész. Sehova. Megértetted?-kapott utánam Andy elsötétült tekintettel.
-Most lett rohadtul elegem,úgy beszélsz velem,mintha az én hibám lenne ez az egész,közben k*rvára a te ügyed. Nem én keveredtem bele ebbe,hanem te kevertél bele. Te tehetsz róla,mert ha ez nem történt volna meg,talán most nem kellene azon aggódni,hogy bármelyik percben meghalhatok!-emeltem fel a hangom.-És nem akarom azt hallani,hogy "ezzel neked akartam jót" vagy "ezt a te érdekedben tettem". Ha így lett volna,nem hagytál volna egy évre magamra,hogy aztán egyedül rohadjak meg! És azért vagyok most olyan,amilyen,mert ez lett belőlem! Azok után,amiken keresztül mentem,hálát kellene adnod az égnek,hogy nem lettem öngyilkos! Térden állva kellene könyörögnöd nekem,hogy megbocsássak neked,mert lelkileg tönkreteszel! Nem veszed észre,hogy egy érzelmi roncs vagyok!? És ez a te műved!-ugrottam volna neki,de valaki hátulról lefogott.
-Oké,Grace,higgadj le-hallottam meg Ronnie hangját.
-Persze,megint én leszek az,aki enged,de neked,eszed ágában sincs,mert tisztában vagy azzal,hogy úgy is megbocsájtok neked,mert szeretlek! De nem kéne!-folytak le patakokban a könnyeim.-Menjünk. Rohadtul elegem van most már belőle.

------------------------

-Az egészet hallottad,igaz?-törtem meg a csendet egy kád forró vízben üldögélve.
-Szerintem még Floridából is lehetett volna hallani-válaszolta a fürdőszoba padlóján térdelő Ronnie.
-Gondolom,most pipa vagy rám,mert nem neked mondtam el először-hajtottam le a fejem.
-Kezdettől fogva tudtam.
-Mi?-értetlenkedtem,szokásomhoz híven.
-Amikor lent voltatok a medencénél,és Jess elment,azok ketten hallották,hogy jön valaki,de az a valaki nem Jess volt,hanem én-magyarázta.
-Tehát,azért nem engedted be őket-temettem az arcom a tenyerembe.
-Direkt nem mondtam el neked,hogy tudok róla,gondoltam,úgyis megteszed te. De nem így lett,csak nem tudom,miért. Nem bízol bennem?-kérdezte
-De!-vágtam rá,talán túl hamar.-Pont,hogy maximálisan megbízom benned. És tudtam,hogy ha elmondom,nem szállsz le a témáról. Nem akartam,hogy velem foglalkozz,amikor van még egy csomó gondod-emeltem rá a tekintetemet.
Nem válaszolt,csak magához húzott.
-Tiszta víz leszel-próbáltam eltolni.
-Ez hidegen hagy-csókolt meg.

-------------------

-A rohadt telefonomnak is naná,hogy most kell csörögnie-kezdtem el tapogatózni az éjjeliszekrényen. Mert,ugye vak sötét volt,és eszem ágában sem volt feloltani a lámpát.
-Ki az?-morogta a hajamba Ronnie.
-Kettőt tippelhetsz,a harmadikra bemosok egyet az illetőnek-hajítottam el a fotelba a telefont.
-Tehát,akkor Andy volt.

---------------fél óra múlva--------------

Az ágyon,török ülésben ülve,vak sötétben gondolkodtam. Hogy min? Magam sem tudom.
-Asszony,te mi a jó eget csinálsz?-jött a kérdés,amire már számítottam.
-Nem tudok aludni-fordultam felé.
-Azt látom,de mit irkálsz?-vette ki a kezemből a füzetemet.
-Semmit,csak úgy,mindenfélét-próbáltam visszaszerezni.
-Igen? Tehát a mindenféle,valamint a semmi nálad azt jelenti,hogy k*rva jó dalokat írsz. Értelek-lapozott bele.
-Nem,nem,nem,egyáltalán nem jók,sőt,mi több,borzalmasak-temettem az arcom a tenyeremben.-Mostanában nem megy valahogy,mindig ilyen depressziós szarokat tudok csak összehozni. Ha a legelejére lapozol,akkor láthatod,hogy kezdetben milyenek voltak. És most milyenek,förtelmesek. Nem tudom,mi van velem...
-Én igen. Ez tök egyszerű,azt írod le,amit érzel,vagy azt,ahogy érzed magad. És ez egyáltalán nem förtelmes,hanem figyelemre méltó,és őszinte. És nem tudom,miért nem látod,hogy ezek igen is jó dalok. Néz csak meg,például ezt. A címe Lonley Girl lett,ezt mikor írtad?-kérdezte.
-Amikor Andy elment-válaszoltam.
-Látod? Teljesen normális,hogy ilyeneket vetsz papírra-mosolyodott el.
-Tényleg?-néztem rá.
-Persze-ölelt meg,majd puszit nyomott a homlokomra.
-Te,mikor lesz a koncert?-toltam el magamtól egy kicsit.
-Holnap,miért?
-Mennyi az esélye,hogy az ikrek is ott lesznek?-tettem fel félve a kérdést.
-Őszintén? Semennyi. Nyilván tudják,hogy egy csomóan leszünk ott,és figyelni fogunk rád.
-Remélem is-dőltem be az ágyba,és kb. egy fél perc múlva már be is aludtam.
-Ennyit arról,hogy nem megy az alvás-ölelte át a derekam,majd puszit nyomott a fülem mögé.


--------------Másnap---------------

-Grace,kelj fel,mennünk kell,és nem akarlak itt hagyni-simította végig a karom.
-Egy kicsit,lécccci-húztam a fejemre a takarót.
-Hát,nem akartam ehhez folyamodni,de nincs más választásom-kezdett el csikizni.
-Jó,oké,oké,fent vagyok-ültem fel nevetve,de félig lihegve.
-Én is így gondoltam-mosolyodott el.-Viszont siess!
-Oké,adj 10 percet,és megleszek-sprinteltem be a fürdőszobába.
-8,és nem több-kiabált utánam.

Grace ruha:

-Mehetünk-léptem ki az ajtón.
-Tetszik a pólód. Szívesen megcsinálnám ezt én is-jegyezte meg vigyorogva út közben Jackey. Mert ugye,csak sikerült bepaterolni a fiúkat a kocsiba. Tom közreműködésével.
-Szarrá is vernélek-mosolygott rá "angyalian" Ronnie.
-Ennyi-hajtottam a fejem az említett vállára.
-Nem ér,hogy mindig a jó csajok foglaltak-jelentette ki Jackey megjátszott sértődéssel.
-Drágaság,a jó nők mindenkinek kellenek,nyilván azért látsz belőlük keveset az utcán facéran-karolta át a vállam Ronnie.
-Az élet szar-jegyezte meg Ryan.
-Pláne,ha ilyen pozitívan állsz hozzá-nevettem el magam.


Hali :D.
Bocsi a rövidke rész miatt,de folytatást már a következővel egybe szeretném sűríteni. Remélem tetszett,és nem aludtatok be rajta :D.
Puszi <3,
Lau