63. Nem bírom tovább...

*Előző részből*

-Rendben-bár még magamban nem egyeztem bele,szerettem volna,ha Thony kicsit megnyugszik. Nem akarom ezzel traktálni,de 18 évesen nem hiszem,hogy anya szerepet kéne játszanom,de a fontosabb az,hogy erősen kétlem,hogy ez menne. Ha úgy vesszük,még én is fiatal vagyok. Az egy dolog,hogy Ronnie már elmúlt húsz pár évvel,de....

*Grace szemszöge*

Jó,oké,nyugi Grace,majd valahogy megoldjuk,nem kell anyukának lenned,ne gondoljunk a legrosszabbra. De basszus,ilyen helyzetben,hogy a francba ne gondoljak a legrosszabbra?

-Grace,minden oké? Csak mert vagy egy fél órája itt lengetem a kezem az arcod előtt-kérdezte Ronnie felvont szemöldökkel.
-Mi? Ja,persze-ocsúdtam fel..
-Legközelebb nem kérdezni fogom,hanem rögtön rátérek a lényegre,mi a baj?
-Ahj,de baromi nehéz,és nem akarom azt,hogy bármelyikőtök is haragudjon rám-fogtam a fejem.

-Kinyögöd végre,vagy harapófogóval húzzam ki belőled?-tördelte az ujjait Ronnie.
-Hát,Thony kérte,hogy ha ő nem lesz,mi neveljük Mandy-t-doboltam a talpammal idegességemben.
-Upf.
-Hát,basszus ezzel most kisegítettél-rúgtam bele az első tárgyba,ami a lábam közelébe akadt. És ez a másik lában volt.-F*szom!
-Elvárod,hogy ilyen helyzetben valami okosságot mondjak? Nem vagyok mindenható,hogy megváltsam a világot!-szegezte az égnek a tekintetét.
-A te testvéred-jegyeztem meg.
-Na ebből most lett k*rvára elegem-állt fel.-Ha normálisan tudsz beszélgetni,majd gyere vissza!-mutatott az ajtó irányába.
-Te mekkora seggfej vagy!-röhögtem el magam,majd bevágtam magam mögött az ajtót. Néha,vagyis az utóbbi időben egyre jobban úgy érzem,hogy felesleges vagyok. Ha mondjuk eltűnnék innen és kiköltöznék Afganisztánba,senkinek nem lenne gondja velem. 

----------------------

-Te meg mi a szöszt keresel itt? Nem úgy volt,hogy leálltál?-nézett rám idétlenül a csapos srác.
-Olyat kérek,ami kiüt. Végre egyszer segg részegre iszom magam,hátha elüt egy kocsi-vágódtam le a székre.
-Már nem azért,de a múltkori eset nem igazán sült el jól-ingatta a fejét.
-Bogaram,nem vagy az anyám,sem senkim,hogy aggódj értem,úgyhogy ne tedd-vigyorogtam rá valami retardált fejjel.-Nem mellesleg az életem egyenlő egy rakás szarral,tehát bőven belefér az,hogy ezt ide nekem adod-vettem ki a kezéből a whiskey-s poharat.
-Te meghibbantál-ingatta a fejét. Na igen,még nagyon az elején elég sokat jártam ide,így mindenki vágja,hogy ki vagyok.
-Inkább most tértem észhez-löktem le még egy adagot.
-Ha a földön fogsz fetrengeni,én esküszöm,nem viszlek haza-tolt elém valamit.-Ez a legerősebb,a hely ajándéka,érezd a szeretetem-kacsintott rám.
-Köszöntem-húztam meg a pohár tartalmát.-Upf,ebben aztán van cucc-támasztottam a fejem a pultra.
-Én szóltam-húzta ördögi vigyorra a száját.
-Már nem azért,mert könnyen felejtek,de hány éves is vagy?-érdeklődtem egy "pöppet" becsiccsentve.
-Ezt már huszadjára kérdezed meg egymás után,és még mindig 24 vagyok-törölgette a poharakat.
-Azt hittem,még nem töltötted be a húszat,olyan szüzesen nézel ki-lökdöstem a jégdarabkákat az üvegben.
-Sajnos még az vagyok-húzta meg ő is az itókát.-De csak lélekben,testileg már rohadtul nem-röhögte el magát.
-Akkor most ezt úgy kéne értelmeznem,hogy egy piás vagy narkós seggfej vagy,aki,ha úgy tartja kedve,megdönt egy csajt és tovább áll?-kérdeztem.
-Pontosan-húzta el féloldalasan a száját.-Éppen téged is megdöntenélek-hajolt közelebb.
-Ácsi,ácsi,részegen nincs szex,ez alap szabály,bármennyire is be vagyok állva,ezt nem felejtem el.
-Akkor ezt beszoptam-nyitott ki még egy üveget.
-Hát,ez cumi-rántottam meg a vállam.-Egyébként,minek jó pofiztál az elején? Rögtön elém állhattál volna,hogy figyu már,csak azért vagyok nagy arc,mert már rég nem keféltem egy jót-röhögtem el magam.
-Reménykedtem a sikerben,azért-röhögött velem ő is.
-Hát barátom,akkor ez mindkettőnknek szar helyzet-löktem le még kettőt.-Hopika,csörög a telcsike,egy pillcsike-vettem fel.-Mizu?-szóltam bele.
-Hol a büdös életben vagy? Basszus,a fél várost bejártuk érted-hallottam meg Ronnie hangját.
-Hát,tudod,egy kicsit jól érzem magam,mert téged ugye idegesítelek-nyomtam ki.-Mennyire tűnt piásnak a hangom?-fordultam a pultos srác felé.
-Amíg nem érzi a szájszagod,nincs gáz-tolt elém egy üveget.-Nyugi,nem party drog,csak Martini.
-Az gyenge,mást kérek,de kezdetnek ez is jó-húztam meg.
-Akkor ez lenne már a sokadik kezdet-lökött elém még valamit.
-Igyunk,mondjuk,mit tudom én-rántottam meg a vállam.
-Igyunk a szeretetre-röhögte el magát.-Meg a világbékére.
-Te tiszta hülye vagy-ingattam a fejem szintén vihogva.-Inkább arra,hogy mától,végre,talán először,jól érzem magam!-emeltem fel a poharamat,majd koccintottunk.

---------------------

-Lehet,hogy piás vagyok,de arra emlékszem,hogy nem én pateroltalak ki a kórteremből,hanem te engem,úgyhogy ne hibáztass,azért meg pláne nem,hogy ittam egy kicsit-vágtam,a,már valószínűleg az idegességtől felrobbanó Ronnie fejéhez.-Elvileg az elején te is ittál,nem,de? Kis híján börtön lett belőle,igaz? Akkor? Miért is oktatsz te engem?
-Tudod,azért,mert tanultam abból,amit tettem,és nem akarom,hogy veled is ez legyen,mert már megjártam a poklot.
-Igen? Akkor nézz csak rám!-kaptam le a felsőm.-Tele vagyok kék-zöld foltokkal,és be nem gyógyult sebekkel,valamint hegekkel! Szerinted milyen érzés együtt élni ezekkel? Minden áldott nap,ahogy végignézek magamon,elborzaszt a látvány! Emlékszel arra,amikor még minden normális volt? Akkor még én is az voltam,de most már belefáradtam és beleőrültem ebbe az egész szarba! Minden jogom megvan rá,hogy hulla részegre igyam magam! És okom is akad bőven,ami miatt ezt teszem-kezdtem már-már hisztérikusan üvölteni.
-Ha így haladsz,kinyírod magad,értsd meg! Nem lehet ezt csinálni,ez nem élet!-emelte fel a hangját.
-Nem élet? Cöh,nem élet? Félholtra vert egy őrült,többször is! Kórházban voltam,mert sokkot kaptam attól,hogy a volt barátom meg akart erőszakolni! Jaj,majdnem elfelejtettem,hogy az az idióta ölte meg a szüleimet! Konkrétan abban az időszakomban az öngyilkosság gondolata kerülgetett! Elütött egy kocsi! Basszus,és túléltem! Mindent,egy ki*aszott túlélő vagyok! És akkor te ezt minek nevezed? Hm? Mert ez sem élet,rohadtul nem az-zokogtam.-És én szeretnék segíteni neked,hidd el,minden vágyam az,hogy Thony-val ne legyen semmi,de nekem ez nagyon sok. Tudod mikor voltam utoljára,őszintén,és felhőtlenül boldog? Amikor megismertelek. Szeretnék végre újra önfeledten nevetni! Mint kiskoromban,gyerekként,szeretni!
-Gyere ide-ölelt magához.-Én megértem,és szinte tökéletesen át tudom érezni a helyzeted,de ha a múltba kapaszkodsz,nem lesz jobb soha sem.
-Én próbálkozom,de mindig,amikor segíteni akarok,vagy jobbra fordul minden,történik valami rossz,és úgy érzem,ezek velem járnak-próbáltam lehiggadni.
-Ez nem igaz. Thony terhét ne cipeld a válladon,mert nem fogod elbírni,és én ezt nem akarom-nyomott puszit a homlokomra.
-De csak így tudok segíteni neked-néztem fel rá.
-Tévedsz-csókolt meg.

Sziasztok!
Ma eleve ilyen depis hangulatban voltam,úgyhogy ez rányomta a részre a bélyegét. Remélem,azért tetszett :).
Puszi <3,
Lau