Grace:
De,nem csak ennyi történt.1 évvel ezelőtt,elfogták a szüleimet,és váltság díjat kértek értük,amit persze én,hogy a francba tudtam volna kifizetni?De,ez nem is volt elég,mert rá egy héttel,meg is ölték őket.Szuper.....Már tényleg semmim,és senkim nem maradt,csak én és a magány....A bensőm összeomlott,a szívem darabjaira hasadt,és nincs ki újra megjavítsa...Talán sohasem fogok már jól működni...De egy dolgot itt hagyott velem....A csalódást....Nagyot csalódtam benne,miután ráébredtem,hogy nem fog visszajönni....Soha....A sulis napjaim mindig ugyan olyanok...Bemegyek,átvészelem a napot,aztán haza megyek,és egyedül a zene nyújt vígaszt számomra....Ilyenkor úgy érzem minden rendben van,és nem vagyok egyedül....De fel kell ébredjek,és szembe kell néznem a kegyetlen valósággal....Mindig az álmaimban fellobban az emlékkép,mikor kimondta,hogy soha többet nem jön vissza....Nem fogta fel a szavai nehézségét.Ez a mondata mindig bevillan a fejembe,és ilyenkor jön rám a sírógörcs.De,hogyan tudna sírni egy érzelem mentes lény,aki még csak embernek sem nevezhető?Csak egy eszköz vagyok,ami ha kell magadhoz veszed,majd ha nem,ismét elhajítod.Ő is ezt csinálta.És ezzel pontosan tisztában is van.Még csak egy telefonszámot sem hagyott nekem. Csak egy sms-t kellett volna küldenie,hogy mi van velem.Ennyit igazán megtehetne,mert az én lelkemnek már ez is egy csepp gyógyír lenne,de nem.Ő most híres lett a bandájával,én meg le vagyok szarva.Pedig mindig megünnepeltük egymás szülinapját.Pia,zene,mi és éneklés.Mára ebből már semmi nem maradt meg.Pedig megígérte,hogy soha sem hagy magamra.Hát ennyit ért volna az ígérete?Mit áltatom magam,persze,hogy nem jelentettem neki többet,mint egy játékszer.A lelkizésem közepette,azt hallom,hogy csöngetnek az ajtón.Vörös szemekkel,és lefojt sminkkel vánszorgok le a lépcsőn és nyitom ki az ajtót.Ez nem lehet!!!!!!!!!!!!!!!!Én megőrültem.Most itt áll ő előttem teljes életnagyságban.Csak nézzük egymást,míg el nem kezd legördülni az első könnycsepp az arcomról.Ő csak közelebb jön és.......Hát ennyi lett volna a második rész.Ez most ilyen lelkizősre sikeredett,mert Emese rám bízta ezt a feladatot,amit kijelenthetek,hogy sikeresen elvégeztem.Grat.nekem XD. Minimális egó ( : . Ha tetszett a rész,írj komit,ha nem akkor is!Jó éjt nektek!!!!
puszi,Lau és Eme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése